• Országos szinten szépen alakulnak a magyar gyerekszegénységi mutatók, köszönhetően annak is, hogy folyamatosan csökken a munkanélküliség.
• De vannak részei az országnak, ahol ebből szinte semmit sem érezni. Aki teheti, elköltözik innen, hátrahagyva a szegényeket, akik egyre jobban leszakadnak az átlagtól. A gyerekek fiatalon kizuhannak az oktatásból, és a közmunka jelenti számukra az elsődleges perspektívát. 
• A Gyerekesély Közhasznú Egyesület felmérte, milyen volt gyereknek lenni 2014 és 2017 között. 

Magyarországon senkit sem sújtott annyira a 2008-ban kirobbant gazdasági válság, mint a gyerekeket. Ez odáig vezetett, hogy 2014-re gyerekek százezrei sodródtak súlyos nélkülözésbe, kirekesztve a társadalomból. Ezt ugyanígy ma is el lehet mondani, de azért sokat javult a helyzet, a gyerekszegénységi mutatónk már az európai uniós átlag alatt van, ahogy ezen az ábrán is látszik. 

Közben viszont az ország egyes részein szemernyit sem változott, vagy tovább romlott a helyzet, és az ott élők csak még jobban leszakadtak az átlagtól. Hiába a gazdasági növekedés és a szép foglalkoztatottsági számok, ezekben a térségekben sem jó iskolára, sem normális munkára, sem emberi lakhatásra nem számíthatnak a felnövekvő generáció tagjai. 

Ez a Gyerekesély Közhasznú Egyesület frissen megjelent kötetéből derül ki, amelyben társadalomtudósok elemzik, milyen volt gyereknek lenni Magyarországon 2014 és 2017 között. 

Ebben a cikkben először is összefoglaljuk, mit lehet tudni a magyarországi gyerekszegénységről általában, aztán rátérünk a legrosszabb helyzetű térségekre. 

Ebből így sose lesz integráció 

Ha az összképet nézzük, az utóbbi években tényleg sokat javult a helyzet. Három év alatt tíz százalékkal csökkent a gyerekszegénységi arányszám, miközben a teljes lakosságban is kevesebben élnek jövedelmi szegénységben. 

Öt évvel ezelőtt a gyerekek 51 százaléka élt olyan családban, amely nem engedhetett meg magának egy egyhetes nyaralást. Ez európai szinten is nagyon rossz volt, csak a románok, a bolgárok és az írek előztek meg minket. 15 százalékuk nem engedhette meg magának, hogy áthívja a barátait, 22 százalékuk semmilyen szabadidős tevékenységben nem tudott részt venni, és 27 százalékuknak nem tellett új ruhára.

Ehhez hasonló adatokból lehet kiszámolni, hogy a gyerekek mekkora része él súlyos anyagi depriváltságban. 2013 és 2017 között ez az arány 15 százalékkal csökkent, de még így is sokkal rosszabb a helyzet, mint az Európai Unióban általában. Ez még úgy is igaz, ha a gazdagabb, nyugati országokat kivesszük a képből, és csak a 2004 után csatlakozó államokat számítjuk. 

A kötetben inkább az adatok rögzítésére, mint az értelmezésre vállalkoztak, ezért nem is igazán magyarázzák meg, mi állhat a javulás mögött. A fő kérdés, hogy mindez mennyiben tudható be a gazdasági-munkaerőpiaci folyamatoknak, és mennyiben a kormány intézkedéseinek. 

A Fidesz ugyanis 2010 óta egészen más családpolitikai felfogásban kormányoz, mint az elődei. A kormány a mindenkinek járó, alanyi jogon fizetett juttatások (családi pótlék, gyes) helyett inkább a munkához kötött, demográfiai célokat szolgáló támogatásokban hisz. 

Ez azt jelenti, hogy elsősorban a jobb helyzetű, középosztálybeli családokat segíti adókedvezménnyel és más, pénzbeli támogatásokkal, míg a szegénységet természetbeni juttatásokkal (ingyenes étkezés, tűzifa) enyhítené. Husz Ildikó, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa - aki nincs ott a szerzők közt - a kötetbemutatón „kicsit félelmetesnek” nevezte ezt a kettősséget. 

„A természetbeni juttatások mögött az az elv húzódik meg, hogy ők nem tudják jól elkölteni a pénzüket, miközben másoknak pénzbeli juttatásokat adnak. A politika valahogy külön rendszerben gondolkozik a szegényekről és a többiekről. Ebből így sose lesz integráció, párhuzamos rendszerek kialakulásának vagyunk tanúi.”

Nőtt a távolság szegények és gazdagok közt

2013 és 2017 közt folyamatosan nőtt a foglalkoztatottság, vagyis egyre kevesebb olyan gyereket lehetett találni, aki munkanélküli szülőkkel élt. A legszegényebb szülők viszont többnyire közfoglalkoztatottak, még úgy is, hogy a kormány valamelyest visszanyeste a korábban óriásira duzzasztott közmunka-programot.

A szerzők szerint ez nem javítja a családok életkörülményeit, ami abból is látszik, hogy 

2017-re ismét 125 ezerre nőtt a legszegényebb gyerekek száma,vagyis azoké, akik a mediánjövedelem 40 százaléka alatt tengődnek. 

A gyerekek negyede-ötöde a legszegényebb tíz százalékba tartozik, ahol az egy főre jutó havi nettó jövedelem 2017-ben 32 ezer forint volt. Eközben a leggazdagabbak bruttó jövedelme két és félszerese volt az átlagnak, azaz tovább nőtt a távolság a társadalom padlója és plafonja között. 

Csak a szegények maradnak a végeken, és örülnek, ha jut nekik közmunka

Miközben országosan szinte teljes a foglalkoztatottság, és viszonylag alacsonyak a szegénységi mutatók, az ország válságövezeteiben továbbra is kilátástalan a helyzet. Ehhez a kötethez a gönci (Borsod) és a szécsényi (Nógrád) járásban vettek fel adatokat, az előbbi az ország ötödik, az utóbbi pedig a huszonötödik leghátrányosabb helyzetű járása. 

Először is az derült ki, hogy ezekben az észak-magyarországi régiókban szó sincs munkahely-özönről. Amikor 2017-ben az aktív korú magyarok 69 százaléka dolgozott, az itt élő gyerekes családoknál csak 54 százalék volt ez az arány, ami csak három százalékkal több, mint 2013-ban volt. És ez a kis növekedés is inkább az alkalmi munkáknak és a fejenként 6-7 hónapig tartó közmunkának köszönhető. volt Az alkalmazottak és a vállalkozók aránya nem változott errefelé az elmúlt tíz évben. 

Így aztán nem meglepő, hogy sokan Budapesten vagy Győr-Moson-Sopron megyében próbálnak boldogulni. A gönci és a szécsényi járásban 2014 és 2017 közt tíz százalékkal, 7500-ról 6700-ra csökkent a 18 év alatti gyerekek száma. 

Elköltözni persze nem tud mindenki, főleg nem ilyen magas albérletárak mellett, ezért a tehetősebbek mennek el, maguk mögött hagyva a szegényeket. 

„Akik itt maradnak, azoknak tényleg csak a közmunka marad. 

Ha megkérdezel egy általános iskolás gyereket, hogy mi lesz, akkor közmunkás. Ez lett a norma. Kényelmes, nem is igazán van itt viszonyítási alap. Most is van itt [egy asszony], most megy oviba a lánya, és bajban van, hogy hova menjen dolgozni, mert a férje fizetése az kevés lesz. Ő diplomás, nem akar közmunkát vállalni, de hát most hova járjon el? A városba? Akkor hatkor kéne indulnia reggel, akkor nem tudja elvinni a gyereket óvodába” - mondta a kutatóknak egy gyerekház vezetője.  

Ebből nem is nagyon látszik a kiút, a kötet szerint a válságövezetekben 2017-ben közmunkásként dolgozók 65 százaléka egy évvel korábban is közmunkás volt, 19 százalékuk munkanélkülivé vált, és csak 6,3 százalékuk került vissza az elsődleges munkaerőpiacra. 

Különösen riasztó, hogy 

a 30 évnél fiatalabbak körében találni a legtöbb közmunkást,igaz, a 16-18 éveseket az utóbbi időben már nem szokták felvenni. Közben országosan egyre növekszik a korai iskolaelhagyók aránya is, vagyis azoké, akik úgy esnek ki az oktatásból, hogy legfeljebb nyolc általánosuk van. 

Bár Magyarország vállalta, hogy 2020-ra 10 százalék alá csökkenti a korai iskolaelhagyók arányát, 2017-ben ez még mindig 12,5 százalék volt. A szécsényi járásban ugyanez 57, a gönciben pedig 48, vagyis 

itt nagyjából a gyerekek fele végzettség nélkül zuhan ki az iskolából.Kérdés, mennyire lehet kielégíteni egy gyerek szükségleteit az alacsony iskolázottságúak számára elérhető, rendszertelen és alacsony jövedelmekből. A kötet szerint az utóbbi években a válságövezetekben is csökkent a depriváció mértéke, de sokkal kevésbé, mint az ország más részein. 2013 és 2017 közt például országosan a felére csökkent a rezsihátralékosok aránya, szemben az itteni tíz százalékkal.

Lakhatási szempontból még romlott is a helyzet errefelé:

2017-ben több házból hiányzott a fürdőszoba, a vécé és a vezetékes víz, mint 2013-ban. Ez azért is lehetséges, mert sok családnál korábban be volt ugyan kötve a vezetékes víz, de a díjhátralékok miatt kikötötték. Az adósságkezelési szolgáltatás jóformán az egész országban megszűnt, a szörnyű lakáskörülmények miatt pedig sokszor kiemelik a gyerekeket a családból, hogy a - szintén nagyon rosszul működő - állami szakellátásba tereljék őket.

„Ötven négyzetméteren élnek tízen, wc, fürdoszoba nuku, nem a legjobb a higiéniás háttere. Nekik ez természetes és nehezen értik meg, hogy ez nem jó, és ezért nem engedem haza egy ilyen környezetbe a csecsemőt” - mondta egy családgondozó.

Éheznek-e a gyerekek? 

Ez egy állandó vitakérdés Magyarországon, már csak azért is, mert egyetlen szülő sem ismerné be szívesen, hogy nem tudja megfelelően táplálni a gyerekét. 2017-ben a válságövezetekben élő gyerekek kevesebb mint egy százalékáról mondták a szülei, hogy nem tudnak naponta háromszor enni.

Viszont kilenc százalékban mondták, hogy nem tudnak nekik zöldséget és/vagy húst adni. Ráadásul a kutatók egészen extrém példákkal is találkoztak, volt olyan település, ahol azt mondták, 

a hónap végén előfordul, hogy kóbor kutyákat esznek meg.Ettől függetlenül azt írják, a magyarországi gyerekéhezés azt jelenti, hogy rendszeresek az olyan napok, amikor semmilyen ennivaló nincs otthon, és a gyerekek anyagi okokból nem jutnak minőségi élelmiszerhez, tejtermékhez, zöldséghez és húshoz. 

Az ingyenes óvodai és iskolai étkezés ugyan sokakat elér, de nem minden gyereket, sokan a 16 éves tankötelezettségi korhatár miatt eleve előbb kiesnek az oktatásból, minthogy felnőnének. 

Ehhez képest a kutatók azt tapasztalták, hogy a helyi szakemberek sokszor nem veszik komolyan a probémát. 

„Amikor az almát és a szendvicseket, amit uzsonnára kaptak eldobálják, akkor itt szegénységről szerintem nem beszélhetünk. Ezt nem eszem meg, azt nem eszem meg, a főzeléket nem szeretem, csak a húst szeretem”- idéznek például egy védőnőt. Pedig lehet, hogy a gyerek csak azért nem eszi meg az uzsonnát, mert egészen más ételt szokott meg odahaza, vagy mert a hónap elején amúgy is bőségesebben fogyasztanak otthon.