Rendkívül érdekes megfigyelést tett egy 2013-ban felfedezett hangyakolóniáról a lengyel Tudományos Akadémia magyar származású kutatója, Maák István Elek. A hangyakolóniát egy elhagyott atombunkerben találták, ahol a szovjet hadsereg tárolta tömegpusztító fegyvereit a kommunizmus éveiben.

A kolónia a világtól teljesen elzártan létezett, olyan erdei hangyák alkották, melyek fő kolóniája a bunker szellőzőrendszerében építette ki bolyát. A szellőzőnyiláson lepotyogó hangyák viszont képtelenek voltak visszajutni társaikhoz. Meglepő módon mégsem pusztultak ki, hanem élő közösséget alkottak, mely méretében már-már az anyakolóniájával vetekedett.

Maák megfigyelései alapján immár azt is tudjuk, hogyan élhetett túl az amúgy szaporodásképteptelen dolgozókból álló kolónia a fénytől, tápláléktól, csapadéktól elzárt, életre teljesen alkalmatlan bunkerben. A hangyák elhullott társaik testét eszik, az utánpótlást pedig a szellőzőből lepotyogók nyújtják a kolóniának.

Maákék kísérletképpen létrát építettek a hangyáknak, hogy vissza tudjanak mászni a szellőzőcsőbe. Elsőre csak száz példányt eresztettek fel, de miután kiderült, hogy az anyakolónia lakói sajátjaikként azonosítják őket, megnyitották az utat a többi bunkerben rekedt hangya előtt is, így a bunker rövid időn belül ki is ürült. (Via Sky News)