Szaros füvet legelő szarvasmarhákhoz hasonlította az ellenzékre szavazókat a szekszárdi fideszes

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!

"A mai nap margójára: "Aki a csorda után megy, mindig szaros füvet legel!" Szóltam, most szóltam!"

A fenti posztot nem egy álnépi bölcsességeket gyűjtő viccoldalra posztolta ki egy műparaszt, hanem Böröcz Máté, Ács Rezső szekszárdi fideszes polgármester eddigi kabinetfőnöke tette ki vasárnap a saját fb-falára, amit a Magyar Hang szúrt ki. (Böröcz azóta eltávolította a bejegyzést, amit előtte többen lescreenshotoltak.)

Böröcz azért lett ennyire ideges városa választóira, mert a két egyéni választókörzetben vasárnap megismételt önkormányzati választáson a korábbinál is nagyobb szavazatkülönbséggel ismét a két ellenzéki jelölt győzött, így biztossá vált, hogy bár a Fidesz a polgármesteri címet meg tudta tartani a tolnai megyeszékhelyen, a testületben ellenzéki többség lesz a korábbi kormánypárti uralom után.

A legjobb kommentet Böröcz párt- és elvtársa, Kapitány Zsolt, a Tolna Megyei Közgyűlés fideszes képviselője írta a bejegyzéshez, úgyis mint

„Ha a szart kocsival viszik, rögtön trágyának hívatja magát!!! Pedig csak szar marad.”

Ő talán félreértette a lényeget. Nem úgy, mint Karinthy két szuperhőse a mester egyik legviccesebb, álparasztokat szerepeltető humoreszkjében, amit bónuszként teszek ide azoknak, akiknek több ideje van az alaphír elolvasásánál:

A nagybácsi

- JELENET

(Ragyai, Benzin, Életkopf)

(Ragyai és Benzin egy kávéházasztalnál ülnek.
Ragyai kapacitálja Benzint.)

RAGYAI: Borzasztó, de kérlek, ez borzasztó!

BENZIN: Hát micsináljak veled?

RAGYAI: Hát mindjárt idejön és a nyakamra ül.

BENZIN: Hagyj békén.

RAGYAI: És én azt mondtam neki, hogy itt mindjárt kifizetek mindent.

BENZIN: Bánom is én!

RAGYAI: És hogy a vidéki nagybácsi, aki a váltókat aláírta, az is mindjárt itt lesz.

BENZIN: Neked a vidéki nagybácsid? Azt látni szeretném. Neked nem is lehet vidéki nagybácsid. Neked, azt hiszem apád sincs.

RAGYAI: Hát meg fogod látni. Illetőleg nem fogod meglátni. Mert az ember nem látja saját magát.

BENZIN: Saját magát?

RAGYAI: Igen. Te leszel a vidéki nagybácsi.

BENZIN: É... é... én? Te elmebajos vagy.

RAGYAI: De Leókám, annál nincs egyszerűbb. Hozok neked egy pipát, arra rágyújtasz. És a pipa mögül beszélsz. És vidékiesen beszélsz... dialektusban.

BENZIN: De... dedede... nem tudom azt...

RAGYAI: Leókám, édesem, hidd el, semmi az egész. "E" helyett mondd mindig "ő", például, ne azt mondd: "ember", hanem így mondd "embör".

BENZIN: Ez az egész?

RAGYAI: És mondj mindenféle vidéki szavakat és mondj egypár közmondást: jó ecet korán savanyodik meg ilyeneket - és beszélj az aratásról és mondd egypárszor: teplince és repcepogácsa.

BENZIN (idegesen): Na jó, jó, azért tanítani nem kell engem, tudom én. Csak bízd rám. (Hirtelen.) Hogy mondod: telpince?

RAGYAI: Jaj, nem, teplince. Jaj, siessünk, mindjárt jön.

BENZIN: Na jó, na jó, na jó, ne ugrálj! Mondj gyorsan még egy pár ilyen vidéki izét...

ÉLETKOPF (megjelenik): Alászolgája, Ragyai úr.

RAGYAI (gyorsan odasúg még Benzinnek): Teplince, görvély, lófráz, miegymás, silbak, tag, bion-bion...

BENZIN (pipára gyújt)

ÉLETKOPF: Szabad kérem helyet foglalni?

RAGYAI (szélesen): Tessék, tessék, kedves Életkopf úr... (Benzinhez) Kedves bácsi, engedje meg, hogy bemutassam Életkopf urat... A nagybácsim, Paptamásiból.

BENZIN (zavartan): Hát bion, bion... körem szépön... hát bion, nálunk már öz igy... vön... van...

ÉLETKOPF (udvariasan): Ó, nagyon örülök, hogy megismerhetem... ööö... gazduramat. Hogy szolgál kedves egészsége?

BENZIN (lassankint jön bele): Hát... ahogy az ecceri embernél... ki hogy mög miögymás.

RAGYAI: A nagybácsim már ilyen akku... akkurátos ember... csak pipázni szeret...

ÉLETKOPF (udvariasan): Jó az, kérem szépen, ilyen rossz időbe... (Erőlködik, nem jut semmi az eszébe.) Hát milyen volt a termés?

BENZIN: No-no... höt... hát vágott, vágott valahogy... mint a jó ecet... csak éppeghogy a teplince vót fel... izé... feldágványozva.

ÉLETKOPF (udvariasan): Hosszabb időre tetszett fellátogatni?

BENZIN (köpni akar a pipa mögül, de nem sikerül): Hát... mondok, meg csak megnőzem, micsinyá ez a finyu itt Pösten, a zögyetemen. Hogy tönul-e, vagy mi, ebura. A termésit nekijö. Meraszongya, hogy aszongya, mondok, demeg azér is, hogy silbak, az silbak.

ÉLETKOPF (udvariasan): Bizony, kérem, úgy van az.

BENZIN (nyakasan): No, azér mondom. (Csendesen pipázik.)

RAGYAI: Hát kedves nagybácsim, most bocsásson meg nekem, átszaladok ide az egyetemre egy kicsit... maguknak úgyis biztosan beszélnivalójuk van egymással... Adjon isten...

BENZIN: Agyon, agyon... nagy huncut ez a finyu, a keservit a teremtésinek!... (Megcsípi Ragyait, dühösen): Te disznó, ne menj el, én már nem tudok egy olyan vidéki szót se...

RAGYAI (súgva): Beszélj akármit. (Hangosan) Hát istennek ajánlom. (Elsiet.)

BENZIN: Pájinkás jó reggelt a bíró úrnak... nó... (Pipázik.)

ÉLETKOPF (a torkát köszörüli): Hát... bizony gazduram... itt Pesten nem volt valami jó termés...

BENZIN: No, no. Ki korán kel, aszongya, hát az bion aszongya, aranyat löl.

ÉLETKOPF (hízelegve): Milyen szép, zamatos vidéki kiejtése van gazduraságodnak.

BENZIN (lehízelegve): Ugyan ugye. Netene. Nyetenye. Hő, he, Riska, Nyihaha.

(Szünet.)

ÉLETKOPF: Hahaha. Nagyon mulatságos. Így hívják a tehenet, ugye. Voltam kérem én is azelőtt vidéken. Értem én, amit beszélnek a gazduraságok.

BENZIN (kiveszi a szájából a csutorát): Hát aztán... keejd, kied mindenségességet megért, amit én itt miegymás beszénlek?

ÉLETKOPF: Meg én, könyörgöm. Velem egész bátran tetszik beszélhetni.

(Szünet.)

BENZIN: No mer azért mondom.

ÉLETKOPF: Bizony, bizony. (Vár.)

(Szünet.)

BENZIN: Hát csak így bion, aszongya.

ÉLETKOPF: Hahaha. Nagyon helyesen tetszik gondolni gazduraságodnak.

(Szünet.)

BENZIN: Mer mostanság minálunk naon megereszkedött a... a... zsendőke.

ÉLETKOPF: Ja, der zsendőke. Bizony, így ősz felé már az úgy van. (Vár.)

(Szünet.)

BENZIN: Hát... mondok, már csak mégis szeretném tudni, hogy az úrnak... ha meg nöm sértem, ugye köröskedőnek tetszik lönnyi...

ÉLETKOPF (bólogat)

BENZIN: Hát azért kérdem, hogy ugye, bocsánatot kérek, errefelé is ittenség az ember kiszera méra mibévaságban, meg...

ÉLETKOPF: Hogy itten is... appardon, bocsánatot kérek, nem hallottam egészen tisztán... (Közelebb hajol, füléhez tett kézzel.)

BENZIN (kiveszi a pipát): Hát csak aztat kérdem, hogy itt is, ezen a vidéken, e, a kiszera méra mibéva tárkány van-e, ha meg nem sértem?

ÉLETKOPF (egy percig néz rá, aztán): Kedves gazduram... appardon... olyan lárma van ebben a kávéházban... kérem, ne haragudjék... nem értem világosan... (Egész közel hajol.)

BENZIN (fejét csóválja): Aujnye, tréfánzik az úr velem. Már csak harmaccor megkérdöm: hát azt kérdeztem tisztelettel (szótagolva), hogy itt, ezen a vidéken a kiszera méta mibéva ovért lehet-e kapni annyiér?

ÉLETKOPF (elvörösödik, mélán néz maga elé): Hja... azt tetszik... hát persze... hm... (Hirtelen) Ezer bocsánatot kérek hogy tetszik mondani?

BENZIN (megsértődve): Mán úgy látom, ugrat az úr, no.

ÉLETKOPF (rémülten): Dehogy kérem, eszem ágában sincs... hogy képzelheti?... de igazán nem értettem...

BENZIN (feláll): Ennél világosabban pedig én nem tudok beszélleni, ha nem akarja az úr, hát nem akarja! Nem az én pénzem bánja.

ÉLETKOPF (ijedten): Na igen... igen... hát hogy is van... csak egyetlenegyszer még...

BENZIN: Hát utoljára mondom...

ÉLETKOPF (kimereszti a szemeit, a két fülét, mint két vitorlát feszíti előre, úgy figyel)

BENZIN: Utoljára mondom, hogy kiszera mibéva hidárány égami, ha lehet, lehet - hát belemegy így, visszajöhet?

ÉLETKOPF (most már nem meri mutatni, hogy egy betűt se értett, gondolja, biztosan ő bolondult meg, már régen félt ettől): Hát persze... persze... visszajöhet...

BENZIN: Na, hála istennek. Hát akkor csapjon a tenyerembe.

ÉLETKOPF (belecsap a tenyerébe)

BENZIN: Na. Hát holnap behozza?

ÉLETKOPF: Mi... ja. Be... persze.

BENZIN: Na. Háromszor összeadjuk, jó lesz?

ÉLETKOPF: Ee... öö... jó lesz, persze.

BENZIN: No, csakhogy mögállapodtunk.

ÉLETKOPF: Akkor... hát... meg...

BENZIN: Nnna. Hát szúrja le akkor.

ÉLETKOPF: Mi...? Mit?

BENZIN (úgy néz rá, mint egy bolondra): Mit? Hát a húsz pöngőt. Hát nem állapodtunk meg? De furcsa az úr, no.

ÉLETKOPF: Hja... ja... persze... elfelejtettem... (Reszketve szed ki húsz forintot, és átadja.)

BENZIN (körülményesen elteszi): No. Hát aztán... holnap behozza majd a könyvet!

ÉLETKOPF: A... a... a... (Felugrik) Igen... bocsánat... de most szaladnom kell... pálinkás jó... ajánlom reggelemet... ajánlom pálinkámat... (Elrohan.)

BENZIN (utánakiált): De behozza holnap, hé!

ÉLETKOPF (kívülről): Igen... Igen...

(Szünet.)

RAGYAI (beugrik): Gratulálok! Nagyszerű volt! Hogy csináltad ezt?

BENZIN: Hát csak úgy! La!

RAGYAI: Nagyszerű! Húsz forintunk van?

BENZIN (végignézi): Forintunk? Mán csak ecsémuram, menj vissza a zegyetemre, aszondom, oszt ne árosad bele magad a dágványba! miegymás! (Kifelé indul.)

RAGYAI: No ne bolondulj, Leó... Megőrültél? Hová mész?

BENZIN: Vissza a vidékre! (El.)

RAGYAI: Tyű! Ez belejött.


Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.