„Valójában nincsen nagyon kedvenc zeném. Előveszem a telefonomat, rámegyek bluetooth-szal valamelyik hangszóróra, aztán valami válogatás a Spotify-on, vagy máshol”

- mondja a rozsdaszínű kanapén ülő, normcore stílusú pulóvert viselő, 58 éves, szomorkás vlogger, miután pár másodpercet lejátszott a telefonján Lil Frakk “Írj már vissza Gyurcsány Feri” című számából, úgyis mint “Mire vársz hallod? Írj már vissza Gyurcsány Feri! Írj már vissza Ferikém”

Az egész jelenet tök szomorú, és nem azért, mert egy majdnem 60 éves politikus próbál magából majmot csinálva tini influenszert játszani a Youtube-on, hanem pont hogy annak ellenére. 

Gyurcsány Ferenc ugyanis - bármit gondoljon róla az ember - elsőként, sőt szinte egyedül jött rá a magyar politikai mezőnyből arra, hogy hogyan keletkezik a szavazó meg az aktivista. 

link Forrás

Hát úgy, hogy egy ivaros szaporodás útján létrejött, szavazónak vagy aktivistának túl  fiatal ember kellőképpen megöregszik. Gyurcsány korszakalkotó felismerése az volt, hogy ha egy politikus elég fiatal emberekkel veszi fel a kapcsolatot, sőt össze is haverol velük, akkor idővel új szavazói keletkezhetnek anélkül, hogy fáradságos munkával mások szavazóit kéne elrabolnia, vagy ami még rosszabb, meggyőznie. A felismerés néhány éve jött, a DK elnöke azóta meglepően következetesen tolja-fejleszti-építi az e célra létrehozott, úgynevezett “Feri” figurát. 

2014-ben még a nagy szájtoktól a kereskedelmi tévékig hullámzó médiaszenzációt okozott, amikor “Feri” DJ-zett egy buliban. 2018-ban már csak szubkulturális kishír volt, hogy valaki rapszámot írt a Ferivel való csetelésről, 2019 őszén pedig már senki sem kapta fel a fejét arra, hogy az egyébként leginkább odaadó nénik által támogatott Gyurcsány #feriahazban címmel kifejezetten a 35 alattiakat megcélzó országjáró turnét szervezett. 

Gyurcsány azt is ügyesen ismerte fel, hogy nem sok értelme lenne olyan “Ferit” teremtenie, aki a DK politikai üzeneteit - már ha vannak ilyenek egyáltalán - próbálja meg eljuttatni a tiniknek. Kifejezetten nagy ötlet volt az üzenete helyett a figurára rámenni. 

Gyurcsány jó érzékkel sejtette meg, hogy decens üzenetekkel és sima jófejkedéssel soha az életben nem fog elmémesedni, így a klasszikus netes receptet választotta: vállald be, hogy viccesen ciki vagy, mert ha elég ciki tudsz lenni és ezzel elég rajongót gyűjtesz, egy idő múlva az válik cikivé, aki téged cikiz. Nem volt ebben semmi eredeti, Gyurcsány olyan óriások vállára állt, mint Kiszel Tünde és Schmuck Andor, de rajta kívül ez senkinek sem jutott eszébe a teljes politikai mezőnyben.

És eddig lényegében minden húzása bejött. A kezdetben tolt mémek és a DJ-zéshez hasonló élő akciók után a facebookos chatbot egyenesen zseniális húzásnak bizonyult. Nem véletlen, hogy amikor ehhez a cikkhez beszélgettem kicsit pár 16-17 éves budapesti gimnazistával arról, hogy mit esznek vagy nem esznek Gyurcsányon, a csetelés mindenkinél azonnal előjött. Tény ami tény, hiába tudja az ember, hogy az egészet egy nem is túl fejlett algoritmus csinálja, tényleg van valami perverzül vicces abban, hogy az ember pont egy Gyurcsány-robottal diskurál. 

Szóval Feri eddig nem tudott hibázni, éppen azért meglepetés, hogy Vlogger Feri bemutatkozása - egy jó hete kezdte el kitenni az egyperces videóit a Youtube-csatornájára - olyan, amilyen.

A Vlogger Ferit beharangozó. legelső, felvezető videóban már szinte minden benne van, ami az azóta kiposztolt 9 továbbit jellemzi:

• hangsúlyozottan boomer kinézet és ruha, gördeszkás bácsis kikacsintások nélkül
• búbánatos, szomorú, belassult, levert hangulat
• közbekevert videós mémek
• az eddig meglévő poénfaktor teljes hiánya. 

A koncepcionális zavarodottságot jól jellezi, hogy a videó címe "Gyurcsány Ferenc mostantól a Youtube-on is!", miközben ha egy dolog világos, akkor az, hogy ez itt nem Ferenc, 

hanem Feri csatornája, 

különben az egésznek semmi értelme.

link Forrás

Az eddigi videókat megnézve - nem nagy kunszt, mivel mindegyik egyperces - azt kell mondanom, hogy az egyetlen eltalált dolog bennük Feri Xanax-függő, emós tinispániel-szomorúsága. 

Korunk tizenéves ikonjai a depisen nyünyögő vokóderes rapperek, Gyurcsány pedig olyan klasszul hozza a totál kiégett fickót, hogy bármelyik könnycseppes arctetkót tervezgető, poszt-gót tinitumbis megirigyelhetné. 

De Feri mintha a lényeget felejtette volna el, konkrétan azt, hogy az eddigi tinisikereit az hozta meg, hogy valamilyen volt, egész konkrétan bevállalós, és ha kellett, simán hülyét csinált magából, felidézve mondjuk a saját bakijait vagy hülye beszólásait.

Ezzel a vloggal nem az a baj, hogy Gyurcsány majmot csinál benne magából, hanem az, hogy nem eléggé. 

A formátum az, hogy Feri a rajongók cseten feltett kérdéseire válaszol. Mondjuk olyanokra, hogy mi a kedvenc zenéje. Amire annyit bír kilehelni nagy búsan, hogy nincs kedvenc zenéje. Ennek így nincs semmi értelme. A Feri egy szerep, ezt nemcsak Gyurcsány tudja, de a Feri-rajongók is, és ha egyszer szerep, akkor aszerint érdemes cselekedni. Az is kiábrándító, hogy az epizódot Feri azzal indítja, hogy a telefonjáról bejátszik egy gyurcsányozós számot., de visszariad attól, hogy igazán belemenős legyen, annyira, hogy mondjuk Krúbitól bevállalja az Orbán, verd ki a Ferinek-et és inkább az őt nem nyíltan cinkelő Lil Frakkot nyomja be. 

link Forrás

A kedvenc filmjéről szóló epizódot is azzal a lelombozó, prózai hülyeséggel kezdi, hogy "Nem tudok nektek egy filmet mondani, meg egyáltalán, nem is ilyen csávó vagyok." Oké, utána nagy nehezen kinyögi, hogy Gladiátor és Amadeus, de ez a se hús se hal indítás kapásból elvette az egész hangulatát.

Ugyanezt a vonalat viszi tovább a "Ki a példaképem?" című epizód, aminek a nyitányaként Feri leszögezi, hogy senki se a példaképe. Ezt a részt viszont megmenti az, hogy Gyurcsány tényleg elszomorító közhelyeit és nyilvánvalókapitánykodásait itt viccesen ellenpontozzák a közéjük bevágott, "no shit, Sherlock!" tematikájú mémvideók.

Ezek a minden epizódban megjelenő videók teszik végképp zavarbaejtővé az egész produkciót. A részek ugyanis úgy épülnek fel, hogy van egyrészt Feri, aki a kanapén ülve előad egy kábé negyven másodperces monológot, formailag mindig egy kérdésre válaszolva. Másrészt vannak az egészen rövidke mémvideók, amiket az Ismeretlen Szerkesztő ennek a többé-kevésbé spontán Gyurcsány-monológba ágyaz bele. 

A vlogműfaj sokféle lehet, de ha nem nagy költségvetéssel megvalósított vicceskedés vagy látványoskodás a téma, akkor a lényege azért leginkább a spontaneitás. A vlogoktól valóban nem áll távol a videóbetétek használata, de ezek általában a produkcióhoz szervesen illeszkedő betétek, amikre a vlogger  általában valamilyen módon reagál is, vagy legalábbis tud róla, mi lát majd a néző két mondata között.

Ferinél ez nem történik meg. 

A betétek jellemzően érdektelen, nagyon régen lejárt mémek, amik a legtöbbször semmit sem adnak hozzá a videókhoz. A bejátszások használata pedig sokkal inkább idézi a nyolcvanas évek késő-Kádár-kori magyar televízióját, mint mondjuk PewDiePie-t. A nézőnek olyan érzése van, mintha Gyurcsányt valami olyan öreg tévés szerkesztő segítené a háttérből, aki az előző pártállami időszak óta nem kapott munkát, netezni viszont ennek ellenére sem igazán szokott.

A totális kilúgozottság a legfurcsább szokásáról szóló epizódban ütközik ki talán a leginkább. Itt aztán mondhatna tényleg bármit, ehhez képest annyit sikerül, hogy szeret mezítláb járni. Ez már majdnem olyan, mint valami Áder János-paródia vagy Gulyás Gergely-szkeccs.

Az egész eddigi sorozat megúszóssága a hobbijáról szóló részben érződik a legfájdalmasabban. A kérdésese hobbi természetesen a főzés. Egy olyan téma, ami elvileg tényleg érdekli a Ferit. Hát nem ebben a videóban, ahol láthatólag annyira unja, hogy erről beszéljen, hogy majdnem elalszik közben és az egy perc nagy részét valami sakálrészegen főzős sztori helyett a szakácskönyvének a promójára fordítja. 

A gyerekkoráról mesélős részben az a fergeteges anekdotát bírja elmesélni, hogy - kapaszkodj - ovis korában sokat beszélt! Miközben olyan zicereket hagy ki, hogy miért is csapták ki a suliból, miközben az esetet magát megemlíti. Ennek az epizódnak legalább az utolsó pár tizedmásodperce hibátlan, amikor annyival köszön el, hogy fura robotarccal, ugyannakor kifejezetten pajkos, sőt szinte cukrosbácsis hangon annyit mond:

FERI.

link Forrás

Érdekes jelenség, hogy a magánjellegű posztokhoz képest a politikai témákról szólókban Feriből kijön a Ferenc és sokkal markánsabb lesz. A "Mit gondolok a korrupcióról?" című epizódban például azt a karakán, sőt igen bátor koncepciót fejti ki, hogy a választók maguk nyugodtan legyenek korruptak és fizessék csak le a rendőröket, a lényeg az, hogy a politikusok ne lopjanak. 

A sorozat összességében eddig jókora csalódás. Tévedhetetlenül Tini Feri valahogy nagyon nem érzi ezt a videós műfajt. Mintha mindent elfelejtett volna, amit a kapós online figurákról eddig tudott és egy tinédzsereknek is vonzó módon ripacskodó, 58 éves, mégis szinte kortalan mémfickó helyett elénk rakott egy totál kiégett, elég unalmas majdnembácsit. 

Gyorsan be kéne küldeni egy új művezetőt a mémgyárba, vagy a Feri-projekt pillanatok alatt elsüllyed a nyuggermocsárban.