Milyen könyvet vegyünk idén karácsonyra?

Kinek? A gyerekeknek? Az okos, de beképzelt irodalomrajongónak? A távoli rokonnak? Egy Kimi Raikönnen-rajongónak? Egy hobbiszakácsnak?
Összeszedtünk 44 jó tippet, hogy megkönnyítsük a választást.

A könyv csodálatos ajándék. Nem részletezzük, hogy miért az, mert egyszer már megtettük. De könyvet ajándékozni egyben felelősség is. Az ajándékválasztás finom, jelzésértékű szimbóluma annak, hogy mennyire figyelünk oda a másikra; vajon jól ismerjük az ízlését? Ha ezen a ponton mellényúlunk, abból nagy sértődések lehetnek. Rossz könyvet ajándékozni annyira nem csodálatos, hogy egyenesen ciki.

De hogyan választhatnánk jól? Először is gondoljuk át, hogy kinek vesszük. Ha nem közeli ismerősről vagy rokonról van szó, próbálkozzunk általánosabb, tapogatózó jellegű könyvekkel, és ragaszkodjunk a semleges címadáshoz. Ha csak felületesen ismerjük az illetőt, lepjük meg Donna Tarttól A kis barát-jával, vagy olyan, semmitmondó című művekkel, mint Szeifert Natália Mi van veletek, semmi?-je, esetleg Jane Teller Semmi-je. Utóbbi már az ötödik kiadásnál tart, és ha valakinek a semmiről alkotott nézeteit ilyen hosszú ideig elfogadja a közgondolkodás, az már valami. A semmi kikezdhetetlen ajándék – kérdezzék csak meg a dalai lámát.

Ha ezen az óvatoskodó, se hús, se hal vonalon haladunk tovább, jó választás lehet Stefanie Stahltól az Igen is, meg nem is; a Reméljük a legjobbakat Carolina Setterwalltól; esetleg a Ma még élünk Emmanuelle Pirotte-tól. Ezek – ahogy azt egy Boldizsár Ildikó-kötet címével mondhatnánk – Mesék a felnőtté válásról. Bizonyos értelemben Charles Brandt: Hallom, szobafestő vagy-ja is az, már amennyiben Martin Scorsese ebből a 2004-es regényből írta új mozifilmje, Az ír forgatókönyvét. (Maga a mű azon kevesek egyike lehet, amit rövidebb idő alatt olvashatunk el könyben, mint hogy végignézzük a három és fél órás filmváltozatot.)

Könyvet ajándékozni azért nehéz, mert ha olyat választunk, amit mi még nem olvastunk, lehet, hogy akaratunkon kívül egy rossz könyvet adunk ajándékba. De hát honnan tudhatnánk, hogy miről szól? A könyvesboltban nincs idő egyszerre végignyálazni háromszáz oldalt! Mondják, persze, hogy ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról, de néha csak arra van idő. A szerzőket, ezek a fellegekben járó lila művészlelkeket persze csak a szöveg érdekli, az már nem, hogy megkönnyítsék a vásárlók dolgát. Mennyivel egyszerűbb lenne az olvasónak, ha már a címből kitalálhatná, hogy miről szól a könyv! Ott van például Klaus Hageruptól A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket. Tessék, ennyi: tuti, hogy ez a könyv egy kislányról szól, aki meg akarta menteni a könyveket. Vagy tessék, ott van Kőhalmi Zoltántól A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit: ez biztos arról szól, hogy egy férfi megölt egy... szóval értik.

Ugyancsak ezt az „X, aki Y” címadási modellt követi Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad-ja is, de mivel ez a könyv a Nápolyi regények sorozat 3. kötete, tanácsos eléolvasni az első kettőt és mögé a negyediket. Kissé megtévesztő, hogy Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát c. könyve nem egy magát madárnak képzelő királynéról szól, hanem a szerző meseterápiás csoportokkal végzett tapasztalatairól, de hát majd jól meglepődik, aki kapja.

Ha már pszichológia: jó választás lehet Philip Zimbardótól a Pszichológia mindenkinek első négy kötete. Pszichológushallgató ismerőseink örülnének neki, de nekik alighanem már megvan; inkább tartsuk meg magunknak, és modellezzük le a karácsonyi vacsora résztvevőivel a stanfordi börtönkísérletet.

Ó, igen, a karácsonyi vacsora.

A karácsonyt felekezettől, helyi kulináris szokásoktól és vérmérséklettől függően ünneplik világszerte, de az evés-ivás kultúrákon átívelő, mindenütt felbukkanó motívum. Mi sem természetesebb hát, hogy karácsonykor finomakat eszünk és iszunk a szeretteink társaságában! Aperitif mellé, helyett és után is ajánlható Bödőcs Tibortól az Addig se iszik, illetve a Meg se kínáltak. Ugyancsak az ivás témakörét érinti Varró Dániel regénye, A szomjas troll, csak Varró nem a vidéki alkoholizmus, hanem a skandináv hatások és a verses-mesés elemek felől közelít.

Ne felejtsük el Szabó Magda Egy meszely az fél iccéjét, mielőtt magunkhoz vesszük az Egy csipetnyi józan ízt Salamon Magdától, és rátérünk a komolyabb fogásokra. Az Erdélyi lakoma újratöltve – a Kövi Pál-féle klasszikus receptgyűjtemény újrakiadása – a régi fogások receptjeivel, de új irodalmi és gasztronómiai esszékkel került piacra. Töltött káposzta mellé ideális olvasnivaló. Ha Mautner Zsófi Főzőiskolájából ismerkedünk meg a főzéssel, rövid idő alatt világbajnok ételek elkészítését tanulhatjuk meg, de a legjobban akkor járunk, ha Váncsa István Lakomájából tanulunk meg mindent, amit a világ konyhaművészetéről tudni érdemes. (Most jelent meg a harmadik kötete.) Ha pedig zavarba jönnénk, hogy hol lehet ebben az országban finomakat enni vagy jól szórakozni, csapjuk fel bátran a 444 jó hely Magyarországont.

Az evés témaköre tehát nagyjából biztonságos, de életrajzi könyvekkel sem nagyon nyúlhatunk mellé. Jó, mielőtt megvesszük Kari Hotakainentől Az ismeretlen Kimi Raikkönent, azért puhatolózzunk, hogy a megajándékozott látott-e már Forma-1 közvetítést élőben. Ez különben is túl specifikus választás. Jobban járunk, ha kimondottan életrajzíróktól vásárolunk könyvet, például Walter Isaacsontól, aki Leonardo da Vinciről is épp olyan szórakoztatóan és alaposan tud írni, mint Albert Einsteinről. Ilyenkor a szerző neve a minőség garanciája. Máskor az alany érdekes. A film- és rocksztárok ritkán unatkoznak, futószalagon szállítják a jó sztorikat. Épp ezért nincs jelentősége, hogy Bruce Lee életrajzát Matthew Polly írta, Freddie Mercury-ét pedig Peter Freestone (hacsak azt nem számítjuk, hogy mennyivel jobbah hangzana, ha Peter Mercury írta volna Freddie Freestone életrajzát, nem?).

Valószínűleg nincs olyan 444-olvasó, aki még ne látott volna Bud Spencer-filmet, szóval egy kicsit mindenki magáénak érezheti Cristiana Pedersoli: Apám, Piedone című életrajzi könyvét. Az úszóbajnokból válogatott vízilabdázóvá, majd világhíres színésszé vált Carlo Pedersoli életének sztorija sokkal jobb, mint bármelyik filmjéé, az pedig, hogy a lánya állította össze a kötetet, jót tesz a kész anyag hitelességének.

David Attenborough – az Egy ifjú természettudós történeteinek szerzője – az életét a világ természeti csodáinak a megismerésére tette föl, és mindkettőt szorgalmasan dokumentálta. Magyarországon csak egy idős természettudós él, akinek az ismertsége Attenborough-éval vetekedhet: Bálint gazda, a százéves kertész, akinek az életéről Bánó András készített monográfiát. Ha már a hírességek életénél tartunk, ugyancsak izgalmas olvasmány A nő helye Melinda Gates-től, aki a világ egyik legbefolyásosabb üzletasszonyaként sokat tett a társadalmi – azon belül a nőket érintő – egyenlőtlenségek fölszámolásáig. És hogy micsoda egyenlőtlenségekről van szó, azt fikciós fomában mutatja be a Testamentumok Margaret Atwoodtól, illetve az Apád előtt ne vetkőzz Péterfy-Novák Évától.

Gondoljunk persze a gyerekekre is! Jó gyerekkönyvet választani nehéz, hálátlan feladat: nem nő minden bokorban egy Tamkó Sirató Károlyt virágzó Lázár Ervin. Az epertolvaj Joanne Harristől vérbeli mesekönyvnek hangzik, de ha így véljük, valószínűleg Joel Chandler Harrisre gondolunk, aki a Rémusz bácsi meséit írta – Az epertolvaj ennél azért komplexebb mű. De karácsonyi témájú mesékből sosincs hiány. Mauri Kunnas: A Mikulás tizenkét ajándéka c. mesekönyvében például egy manó próbálja meg két héten át meglepni a Télapót, de a meglepetés gyakran balul sül el. Ennél konzervatívabb, de biztos választás A karácsony nagy könyve, ami Tony Ross rajzaival illusztrálja a Grimm fivérek, Charles Dickens, Oscar Wilde vagy Hans Christian Andersen meséit.

Rizikómentes választás Robert Lambrytől a Rajzolj mindenféle állatot, vagy éppen a Kalapos Macska visszatér, ami ugyan nem annyira karácsony-fókuszú, mint Dr. Seuss másik hírest története, a Grincs, de a gyerekek imádni fogják. Akárcsak Varró Dániel Csütörtök a kisördög c. verses meseregényét – igaz, erre lehet, hogy az idősebbek is vetnek majd egy pillantást. Könnyen hasonló a sorsra juthat Katarina von der Gathen és Anke Kuhl közös könyve, Az állatok szerelmi élete is; lehet, hogy a felnőttek végül megállapítják, hogy jobb, ha ez nem kerül gyerekek kezébe.

A kifinomult irodalmi ízlésű rokonoknak – tudják, akik e.e. cummings verseit olvassák eredetiben, és Cléziót még a vécére sem viszik magukkal – mindig nehéz könyvet választani. Ők tudják, hogy mik a jó könyvek, amiket érdemes olvasni, és valószínűleg már olvasták is őket. Ha van egy okos, de elviselhetetlenül beképzelt és leereszkedő közeli rokonunk, aki szeret másokat bántani az intellektusával, valószínűleg örülni fog a Végtelen tréfának David Foster Wallace-tól, még akkor is, ha valószínűleg már olvasta. Amikor megvette. Évekkel ezelőtt. Az angol nyelvű kiadást. Másodszor. A magyar változat minden könyvespolc emblematikus tárgya lehet, mert méterekről kiszúrható a rikító citromsárga könyvgerinc a fekete betűkkel, szóval alapvetően jó ajándék. Akárcsak Nádas Pétertől a Leni sír – aztán hogy tréfa vagy sírás lesz a vége, az már az ajándékozó habitusától függ.

Jó, ha tisztában vagyunk azzal az aprósággal, hogy a könyvrajongók általában olyan könyveket is olvasnak, amik a könyvekről és a könyvek szerzőiről szólnak – ha ilyet választunk, valószínűleg nem nyúlunk mellé. Tipp: egy Radnóti-verseskötet helyett – ami gyakran megfordul egy átlagos háztartásban is – válasszunk inkább egy Radnótiról szóló művet; például Bíró-Balogh Tamás: Különben magyar költő vagyok-ját, ami Radnóti levelezéséről szól. Ez a taktika nemcsak szépirodalomra alkalmazható: egy képregény-rajongó ismerőst is meglephetünk a Minden ami Marvel albummal, ami mindenkit szórakoztathat a fiataloktól a fiatal felnőttekig.

(A cikkben felsorolt könyvek megvásárolhatók az Első Ünnepi Könyvvásáron. A rendezvény december 15-ig tart a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán. A kínálatról és az aktuális programokról a hivatalos oldalon és a Facebookon lehet tájékozódni.)