A miskolci romák polgármestere is akar lenni a frissen megválasztott Veres Pál

Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Neuberger Eszter írása. 

A korábbinál erősebb önkormányzati jelenlétet képzel el Lyukóvölgybe, a városa szélén álló óriás-szegregátumba Veres Pál, Miskolc újdonsült polgármestere. Elképzelhetőnek tartja, hogy az előző városvezetés idején bontani kezdett, majd félig meghagyott számozott utcákon elindult szociális lakásügynökség kibővítésével még több nehéz helyzetbe került miskolci család költözhessen szociális bérlakásba. Az iskolaigazgatóból lett városvezető az Abcúgnak adott interjújában elmondta: hosszú távon a szegregátumok felszámolásában hisz, de szerinte még legalább 10-20 év, mire ennek realitása lesz.

Mióta elfoglalta a polgármesteri széket, mennyire volt ideje foglalkozni a szociális területtel?

Július elsején álltam ki a fényre polgármesterjelöltként, és már július harmadikán találkoztam roma ügyekkel foglalkozó önkéntesekkel, másrészt roma szervezetek képviselőivel, akikkel átbeszéltük az elképzeléseinket. A szociális ügyekkel foglalkozó munkacsoport volt az első, ami a programom összeállítását segítő stábban felállt. Az sem véletlen, hogy egy alpolgármestere van a városnak, aki egy kifejezetten szociális ügyekkel foglalkozó, jól ismert szakember (Varga Andrea Kláráról, egy szociológus végzettségű védőnőről van szó).

Ez mutatja, hogy számomra nagyon fontos ez a téma. Főként azért, mert úgy érzékeltem, hogy eddig nem a megoldás irányába haladt az előző városvezetés. Helyi, kisebb problémákkal vagy látszatproblémákkal foglalkoztak ugyan, de kimaradt egy átgondolt, hosszútávú, lépésenként haladó terv, hogy optimistán 5-10, pesszimistábban inkább 10-15 év múlva konszolidálódjon a mostani állapot a városban.

Ennek a részleteire mindjárt rákérdezek, csak megütötte a fülemet, hogy konzultált roma képviselőkkel. Ők mit kértek öntől, mi volt számukra a legfontosabb?

Hogy velük együtt oldjuk meg a helyzetet. Azt is mondták – és ebben egyetértünk -, hogy kis lépéseket kéne megvalósítani. Ezek nem kerülnek sok pénzbe, de az életkörülményeket nagyban javítják.

Milyen lépéseket?

Egyszerű dolgokat mondok: ha előre akarunk lépni mondjuk Lyukóvölgyben, akkor vigyünk ki például szemetes konténereket. Most tiszta szemét az összes bekötőút és árok, mert nincs hely, ahová vigyék a hulladékot. Mit csinálnak? Kiviszik a legközelebbi helyre és kiborítják.

Vagy: az évnek ebben a részében, amikor korábban sötétedik, a lyukói szülők elkérik már délután 3-kor a gyerekeket az iskolából, mert nem akarják, hogy sötétben menjenek haza. Ugyanis Lyukóvölgyben nincs megfelelő közvilágítás. Nem azért, mert kilőtték, vagy kidobálták volna az izzókat, hanem azért, mert egész egyszerűen kiégtek, és nem cserélték ki őket. Ezt most pótolni kell.

Nagyon jó kezdeményezés volt a Máltai Szeretetszolgálat oldaláról, hogy közös fürdőt, mosóhelyiséget hoztak létre (Ezek a Máltai Szeretetszolgálat lyukóvölgyi Jelenlét-programjának elemei, amiről nemrég forgattunk videóriportot), de ennek a kapacitásai korlátosak, bővítésre szorulnak. Ebben is lehet szerepünk. Az orvosi rendelő építése is nagyon fontos. Most éppen egy konténerben működik egy mentorprogram, egy nagyon elkötelezett védőnő üzemelteti. Egy konténerben! Pedig erre pályázati források állhatnának az önkormányzat rendelkezésére.

Aztán, téli időszakban, pláne, ha leesik egy kis hó, lehetetlen bejutni Lyukóból az iskolába. Tárgyalunk róla, hogy kialakítunk oda egy iskolabusz-rendszert.

De ezekről nem egyedül szeretnék dönteni. Létre szeretnénk hozni a szociális helyzet megoldására, a szegregátumok helyzetének kezelésére egy olyan munkacsoportot, aminek a vezetője egy mindenki által elfogadott szakember lesz.A tagjai pedig  roma szervezetek, szociális szakemberek és a város szociális intézményeinek képviselői lennének. Olyan széles kört szeretnék bevonni, hogy minden érdekelt és minden terület ott legyen. A vezető személyéről vannak elképzeléseink is, de neveket most még nem mondok.

A testületnek döntés-előkészítő szerepe lesz?

Abszolút. Sőt, fordítva, ha nekünk van valami elképzelésünk, akkor ezt véleményezzék is. És azt szeretném, hogy a megvalósításban is koordináló szerepet játsszanak.

Ha már neveket nem akar elárulni, azt mondja meg: olyanokról van szó, akik eddig is dolgoztak együtt az önkormányzattal, vagy új szereplőkről?

Is-is.

Az óvoda létesítést, amit még az elődje kezdett el Lyukóvölgyben, sikerült befejezni még a választás előtt?

Nem valósult meg az óvoda, de továbbra is napirenden van.

Szóval ön is fontosnak tartja?

Azt gondolom, hogy elengedhetetlen. Csak itt olyan félreértések és sztereotípiák vannak, amiket le kellene bontanunk. Egyik oldalról hihetetlenül örülnek, hogy ott létrejön egy óvoda, másik oldalról azt mondják, nem jó, mert ez akkor így egy szegregált óvoda lesz.

Azoknak, akik a szegregáció konzerválásával vádolják, amikor óvodát építtet a Lyukóvölgybe, vagy a szegregátumok fejlesztéséről beszél, mit válaszol?

Azt, hogy ez egy folyamat első lépése. Most rögtön lehetetlen a lyukói szegregátumot megszüntetni, de ha az életkörülményekben tudunk egy szintet lépni, esetleg többen tudnak az ott élők közül munkát vállalni, konszolidálódik a helyzetük, akkor a következő lépcsőfok, hogy kiemeljünk embereket onnan. Például magasabb komfortfokozatú lakásokhoz hozzájuttatva a családokat.

Amit most a máltaiak a számozott utcákban próbálnak, azt kiváló útnak gondolom. Helyrehoznak épületeket a számozott utcák elején, három hónapos bérleti szerződést kötnek kártyás mérőórákkal, és a három hónap elteltével, ha minden rendben volt, akkor újabb három hónapra, vagy akár hosszabb időre kötnek szerződést. Ez egy ugródeszka lehet egy városi bérlakásra.

Jó is, hogy említi a szociális lakásügynökséget. Ennek a létrehozása, mint tudjuk, annak az intézkedés-sorozatnak a része volt, amire az Egyenlő Bánásmód Hatóság utasította a miskolci önkormányzatot egy nagy anti-diszkriminációs eljárás végén. Amikor a lakásügynökség működésével foglalkoztunk, kiderült, hogy az valójában csak annak a 30-33 háztartásnak segít, akik legálisan a még meghagyott számozott utcai lakásokban laknak. Mi van azokkal, akik 2016-ig, a bontás leállításáig elmentek? És itt most nem azokra gondolok, akiknek cserelakást kellett ajánlani, hanem arra a 75-80 családra, akik jogcím nélküliek voltak, vagy akik megelőző jelleggel rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek. Ez egy elveszett rétegnek tűnik, arra nem tudott a Máltai Szeretetszolgálat sem válaszolni, hogy hol vannak, mi a szándék velük.

Én válaszolnék, hogy hol vannak ők. Kint vannak a Lyukóvölgyben, fenn vannak a Tetemváron, a Bábonyibércen.

Egyesek önkényes lakásfoglalóként, óriási feszültségeket okozva ezzel például a Lyukóvölgyben a régi telektulajdonosok leszármazottai és a jelenleg a völgyben lakók között.

Mások a lakásuzsora csapdájába estek. A lyukóvölgyi hétvégi telkek piaci értéke most néhány százezer forint. Sajnos uzsorások felvásárolják ezeket az épületeket, és kiadják albérletbe a nehéz helyzetben lévő embereknek. Olyan hírek jöttek hozzám, hogy 50 ezer forintért adnak ki mondjuk egy 15 négyzetméteres faházat egy családnak. Megszerzik néhány százezerért, és havonta elkérnek ennyit egy komfort nélküli faházért, így sok család gyakorlatilag az összes jövedelmét beleteszi a lakhatásába. (A problémával már 2016-ban találkoztunk, amikor a számozott utcákból elmenekült családokat kerestünk Lyukóvölgyben.)

Hogy ezzel kezdjünk valamit, elkezdtünk gondolkodni egy kataszter létrehozásán. Mik ott azok a területek, telkek, amiket még meg lehetne vásárolni? Ha ezeknek a piaci értéke 100-150 ezer forint, akkor 200 telek még mindig csak 20 millió forint. És akkor mi, a város vagyunk házon belül, és tudunk ott fejleszteni. Akár úgy, hogy felújítjuk ezeket az épületeket, ahogy a máltaiak teszik, és kiemelünk oda olyanokat, akik most embertelen körülmények között élnek. Ez lesz az első lépcsőfok.

Természetesen a jog mentén kell eljárni, de felelős vezetőként mégsem szabadott volna belekezdeni a számozott utcák bontásába úgy, hogy nem törődünk azzal, mi lesz az ott lakókkal.Én az embert próbálom nézni. Meg kell teremteni a felfelé vezető lépcsőfokokat azoknak az embereknek, akik fűtés, víz, közművek nélküli házakba kényszerülnek tizedmagukkal, gyakorlatilag jövedelem nélkül, kitörési lehetőségek nélkül.

Az említett szociális lakásügynökség méretét az érvényes Helyi Esélyegyenlőségi Program (HEP) 60 lakásosban határozza meg. Most 30-33 lakás van benne, mind a számozott utcákon. Ez fél kihasználtság. Tervezik feltölteni a fennmaradó harminc helyet? Kiterjeszthetőnek látja ezt a lakásügynökségi modellt?

Azzal kezdtem, hogy ez milyen jó példa. El tudom képzelni akár önkormányzati kivitelezésben, működtetésben. Első lépcsőfoknak töléletes.

Hány önkormányzati bérlakás van jelenleg?

Ennek a felmérése még folyamatban van. A bérlakásállományunk állapota az egyik olyan terület, amiben mielőbb tisztán kell látnunk, mert addig nem látjuk, mivel tudunk gazdálkodni.

Pedig a megválasztása után egy interjúban említette, hogy egy bérlakásprogramot dolgozna ki, amit viszont kifejezetten a fiatalok elvándorlásának lassítására talált ki. Hogy képzeli el ezt a programot?

Elkezdődött az önkormányzati tulajdonú lakások felmérése. Sejtjük, hogy ezeknek jelentős részét fel kell újítanunk, legalábbis minimális szinten. Ha ezeket lakhatóvá tettük, egy részüket szeretnénk felajánlani olyan a fiataloknak, akik itt szeretnék kezdeni az életüket. Nagyon olcsón, közös költség, rezsi és minimális bérleti díj ellenében 3-5 évig lakhatnának itt, a pontos időtartam még tervezés alatt áll. Ha ezalatt az idő alatt beindul a karrierjük, lehet, hogy utána itt szeretnének mondjuk saját lakást vásárolni, esetleg beköltözni egy piaci alapon kiadott önkormányzati bérlakásba. Ezzel nem csak IT-szakembereket támogatnék, minden fiatal élhet vele a sori munkástól a zongoraművészig.

Ez az ötlet a tanár Veres Páltól jön?

Igen, részben, másrészt meg a saját családi tapasztalatomból.

A lakásárak Miskolcon is nagyon magasak egy pályakezdő fiatalnak. Hogy tudjuk segíteni az életkezdését? Arra nincs nagy ráhatásunk, hogy  ugyanazon a képzettségi szinten ugyanannyit keressen egy miskolci munkavállaló, mint egy győri. De ezt a jövedelemkülönbséget lehet a lakhatással ellensúlyozni. Ha azt mondom, hogy 3-5 évig a fiatalnak nem kell fizetnie egy albérletért 80-100 ezer forintot és rezsit, helyette csak 20 ezer forintot és rezsit, akkor kvázi béren kívüli juttatásként a zsebében hagytunk havonta 60-80 ezer forintot.

Azt szeretnénk elérni, hogy egy átlagos munkabér mellett érje meg a fiatalnak, hogy itt maradjon.

Pedzegetünk itt már munkaerő-piaci kérdéseket. A közmunkával mi a helyzet? Ön mit kezdene ezzel a területtel?

Most volt itt nálam a városgazda vezetője: 1800 közmunkással indultunk néhány évvel ezelőtt, most 700 körül van a számuk. De aki igazán munkára fogható, az ennek a fele. Jól látszik, hogy a közmunkaprogram valamennyire kivezetésre kerül, viszont azokból a közmunkásokból, akik jól végzik a munkájukat, megpróbálnánk akár többletenergia- és pénzbefektetéssel beemelni többeket alkalmazotti körbe. Azokat, akik dolgozni szeretnének, bizonyítottak is már. Én ebben látom a megoldást. Igenis, legyenek ők is alkalmazottak. Ha nem az önkormányzaton belül, akkor keressük meg azokat a vállalkozókat, akik tudják őket alkalmazni, és a város velük kössön szerződést.

Azért is fontos a most közmunkásként dolgozók fizetésének normális szintre emelése, mert mostanra a munkaerőhiány miatt a képesítés nélkül elvégezhető munkákra sincs elég emberünk. Elmennek, mert az építőiparnak hihetetlen munkaerő-elszívó ereje van. És az ország másik felének, na meg a külföldnek is.

Emellett nyilván egy minimálbéres, bejelentett, felelősségteljesebb munka előrelépés lenne ezeknek az embereknek. Én ebben vagyok érdekelt.

Nem érzi úgy néha, hogy kicsit sziszifuszi feladat a szociális területet rendbe tenni, vagy hogy elveszik benne?

Elveszésről nem beszélhetünk, mert még el se kezdtük. El kell kezdeni, mert rengeteg a feladat, nem fogjuk tudni kevesebb idő alatt végrehajtani, mint 10-15 év, egy ciklus alatt nem megy. A társadalom tehetetlensége óriási. Mint egy tankhajó, amit ha zátonyra futtattunk, a lékek betömködése után legalább annyi idő lesz kivezetni onnan, mint amennyi idő alatt belekormányoztuk.