Rendőrnő mentett meg egy epilepsziás tacskót a VII. kerületben

Január 1-én a szabadnapos Petneházi Kitti őrmester, az V. Kerületi Rendőrkapitányság járőre a 20-as buszról szállt le a VII. kerületben, a Damjanich utcánál, amikor észrevett egy ötvenes éveiben járó nőt, aki kétségbeesetten próbálta megnyugtatni a vele lévő tacskót. „A kutyus elesett állapotban volt, görcsrohamot kapott” – írja a police.hu.

Az őrmester a kutya mellé guggolt, és megsimogatta, látszott, hogy a tacskónak komoly problémája lehet. „Petneházi Kitti jól ismeri a blökiket” – írja a rendőrség, ami szerint az őrmester a járőrözésre nem visz magával rendőrkutyát, de: „Otthon Mázli névre hallgató csivavája lát el őrző-védő szolgálatot.” A rendőrség azt írja, az 1 kilós kifejlett egyed „tartózkodik ugyan a test test elleni küzdelmektől, de jól begyakorolt rend alapján, az őrmester vezényszavára halált megvető bátorsággal bárkit megmorog”.

Petneházy Kitti így idézte fel a Damjanich utcában történteket:

„Felajánlottam a segítségemet, amit a hölgy, nyilván a stressz miatt, elutasított. A kutya továbbra is öntudatlanul rángatózott, rossz volt ránézni, ezért ismét mondtam a gazdájának, hogy segíteni szeretnék. Megint nemleges választ kaptam, de nem vettem zokon. Tudtam, láttam, hogy az asszony idegességében képtelen áttekinteni, mi volna jó kutyusának. Az állat és a helyzet feloldása érdekében határozottabb hangra váltottam, és kijelentettem, ha törik, ha szakad, segíteni fogok. Felnyaláboltam a kutyát, és megkérdeztem, merre induljunk, menjünk-e a közeli állatkórház felé. A nő ekkor már elfogadta a segítséget, és arra kért, hogy juttassuk el fiához a Rocky nevű tacskót, akinél az állat gyógyszerei vannak. Elmondta, hogy Rockyt menhelyről fogadták be. Mielőtt azonban magukhoz vették volna, fejsérülést szenvedett, amelynek következtében alakulhatott ki nála hajlam az epilepsziára. Aznap már több rohamot is kapott, ezért döntött úgy gazdája, hogy felkerekedik vele injekcióért az Újlipótvárosban lakó gyermekéhez. Mivel a nő keze tele volt csomagokkal, hónom alá nyaláboltam az ebet, és elvittem vele a fiához. Rocky megkapta az injekciót, és hamarosan jobban lett. Még aznap találkoztam a hölggyel, aki boldogan informált, hogy a tacskó állapota teljesen kielégítő, evett és ivott is. Visszagondolva érdekes volt, hogy a kezdeti bizalmatlanság igazán mikor, minek a hatására oldódott fel az asszonyban. Bemutatkoztam, de nem mondtam, hogy rendőr vagyok. Ez akkor derült ki, amikor a kutyacipelés előtt a szolgálati igazolványomat átraktam a zsebemből a hátizsákba, ekkor látta meg. Ettől a pillanattól kezdve érezhetően a bizalmába fogadott, és mintha megnyugodott volna attól, hogy egy zsaru van kutyája és az ő segítségére.”

A police.hu azt írja, Rocky gazdája nagyon hálás volt a segítségért, másnap bement a rendőrkapitányságra köszönetet mondani Petneházi Kittinek, 3 nap múlva pedig levélben fejezte ki elismerését a rendőrkapitánynak, Berár Iván ezredesnek: