Az utolsó hős

Lövenberg Balázs cikke

2020. január 26-án meghalt Kobe Bryant, a kosárlabda történetének egyik legjobb és legeredményesebb játékosa. 41 éves volt. Írtak róla sokat, könyveket is, ő maga is írt könyvet saját magáról. Fognak is még írni róla sokat. Ez itt nem teljes pályakép, csak néhány nekifutásnyi gondolat arról, hogy mennyire és miben volt nagy Kobe, ha tényleg nagy volt.

*

2020. január 26-án vasárnap a 41 éves exkosárlabdázó kosárlabdaedzésre vitte a kislányát.

*

2006. január 23-án hétfő reggel olvasom a híreket, nem hiszem el, amit látok. Hogy mi van? Na ne. Biztos? Rosszul látom, vagy elírták, megnézem még egyszer, de, tényleg. 81 pont. Ebben az évszázadban nem dobnak 81 pontot. Ennyi pontot egy ember tudott dobni, őt Wilt Chamberlainnek hívták, és az 1960-as években jó 10-20 centivel, illetve 20-30 kiló izommal verte a többieket. De akkor még együtt volt a Beatles. Michael Jordan (a kosárlabda Jordanje) 69-ig jutott egyszer. David Robinson 71-ig, amikor a szezon utolsó, lényegtelen meccsén az egész csapat őt tömte labdával, hogy az átlagán pár tized százalékot javítva legyőzze Shaquille O’Nealt a pontátlagversenyben. 


2006. január 22-én Kobe Bryant 81 pontot dobott a Toronto ellen. Néhány héttel azelőtt három negyed alatt szerzett 62 pontot, miközben az ellenfél összesen 61-ig jutott.
2007 március 16-23 között 4 egymást követő meccsen szerzett legalább 50 pontot: 65 a Portland, 50 a Minnesota, 60 a Memphis, megint 50 a New Orleans ellen. A 2000-es években ez volt Kobe: a hero ball, az egyszemélyes csapat megtestesítője. 

Lehetett őt csodálni ezért, lehetett fikázni. 

Lehetett ellene drukkolni, hasonlítgatni másokhoz, hibáit keresni, kudarcainak örülni, kínos pillanatain kárörvendően röhögni.

Nem lehetett tagadni, hogy ez az ember valami olyat tud, amit más nem.

*

A kilencvenes évek második felében még volt nyomtatott média, és itt-ott Magyarországon is hozzá lehetett jutni a SLAM kosárlabdamagazinhoz (nekem szerintem a SLAM hozta be a nyugati kultúrát), abban volt egy Adidas-hirdetés a 19 éves Kobe Bryanttel. A hirdetésben Kobe mintegy kérdezgette magát, hogy vajon valójában mire is képes. Le tudja győzni a nővérét? Az apját? Bejut az egyetemi csapatba? Az NBA-be? Első körben? Bejut az All-Star csapatba? Bajnoki címet szerez? Ő lesz az MVP? Emlékszem, hogy akkor, a kilencvenes évek második felében, a Bulls uralkodásának (második) legszebb napjaiban mennyire megmosolyogtató volt mindez. Mit képzel ez a hülyegyerek, gondoltuk mi, hülyegyerekek. 5 bajnoki cím, 2 Finals MVP, 1 szezon-MVP és 18 All-Star fellépés után kiderült, hogy az Adidas jócskán alálőtte ezt az egészet. 

*

1996. december 17-én kedden az NBA-bajnok Chicago Bulls fogadta a Los Angeles Lakerst, ez volt a 18 éves Kobe Bryant első meccse Michael Jordan (a kosárlabda Jordanje) ellen. Az NBA-meccseket Magyarországon akkoriban jó esetben a DSF (Deutsches Sportfernsehen) összefoglalóiban, rossz esetben a másnapi Nemzeti Sportban és/vagy az 1996-os interneten – leginkább a Lynx nevű, egyébként azóta is működő szöveges (!!4) böngészőben, zokogok – tudtuk követni. Ezekből az évekből az összes tévében leadott Bulls-meccs megvan csipkésre nézett VHS-kazettán, (rajta szépen matricára rotringgal felvezetve minden fontosabb játékos statisztikája) tehát úgy sejtem, hogy ezt a meccset nem adta le a DSF. Így csak a sokkal későbbi heti összefoglalóban láthattam, ahogy először találkozik az eredeti és a beharangozott következő Jordan. Már az első negyedben eljött a nagy pillanat, az öreg MJ (ekkor 33 éves, megint zokogok) jobbra indulócsellel elküldi az újoncot, balra lefordul, zsákol, Kobe nyúlkál, aztán csak néz utána. Jót szórakoztunk, ez akar itt a következő Jordan lenni, vegyél vissza az arcodból, mondtuk volna, ha akkoriban mondtunk volna ilyeneket. Buták voltunk, azt hittük, hogy ez a gyerek Jordannek hiszi magát. Miközben Kobe tudta, hogy ő ennél sokkal jobb. Nem azért másolta a legendás mozdulatokat, mert ő akart lenni a második valaki, hanem mert meg volt győződve róla, hogy ő a legjobb. Azon az első meccsen Kobe 5 pontot dobott, Jordan 30-at. A másodikon Kobe 5 pontot dobott, Jordan 27-et. A harmadikon Kobe 33-at. (Jordan 36-ot.) Utoljára 2003-ban játszottak egymás ellen, Jordan már a Washington Wizards mezében volt búcsúturnén. Kobe 55 pontot adott neki emlékbe. 

A mai kosárlabda (és a mai sportmédia) már nagyon más, túl gyorsan szalad minden ahhoz, hogy ilyen hasonlítgatások legyenek. Nem lesznek újabb következő Jordanek. LeBronok lesznek, Steph Curry-k és Kevin Durantek. Luka Dončićok, Zion Williamsonok. Elképzelhető, hogy az olvasók nagy része nem is érti, hogy mit jelentett 20-25 éve, ha valakit a következő Jordannek harangoztak be. Ezért most csak a magamhoz hasonló vénemberektől kérdezem: volt bárki, akit a 24-es számú játékosnál több joggal tekinthettünk volna a 23-as méltó utódjának?

*

2003. júliusában Kobe Bryant ellen eljárás indult, miután egy nő nemi erőszak vádjával feljelentette. Az eljárás során Kobe beismerte, hogy szexuális kapcsolatot létesített a nővel, de az erőszakot tagadta. Akit érdekelnek a részletek a szexuális aktus közbeni fojtogatásnak egyik fél szerint megengedhető, másik fél szerint túlzott mértékéről, testnedvek egymásra történő konszenzuális elhelyezéséről, a peren kívüli egyezségről, valamint a négymillió dolláros gyémántgyűrűről, amit azokban a napokban kapott Kobe felesége, Vanessa Bryant, az böngéssze az internet vonatkozó szekcióit nyugodtan. 

Az biztos, hogy ha mindez ma történik, akkor Kobe Bryant a börtönt talán megússza, de ígéretes sportpályafutása szégyenteljesen megtörik, a szponzorok elillannak, többé senki bottal sem nyúl az alávaló erőszaktevőhöz.

De mindez nem ma történt. Kobe – bár az erőszakot továbbra sem ismerte be – bocsánatot kért mindenkitől, 136 millió dolláros szerződést kötött újabb 7 évre a Lakersszel, nemkülönben újra szerződött a Nike-val, a Spaldinggal és a Coca-Colával, és az ellene szurkolók bekiabálásaitól eltekintve látszólag sértetlenül folytatta karrierjét.

Azaz mégsem. 

Egy későbbi interjúban elmondta, hogy ekkoriban alakította ki magában a „Fekete Mamba” alteregót, hogy különválassza a személyes problémáit a kosárlabdától. Kobe volt az ember, akinek szembe kellett néznie a bírósági üggyel, a családjával, miközben a „Mamba” csak arra koncentrált, hogy mindenkit elpusztítson, aki az útjába áll a pályán. Mond ilyet normális ember? Normális ember ad saját magának becenevet? Persze, hogy nem. De normális emberek nem válnak sportágjuk legendájává.  

*

Ember ennyire nem akart győzni mindenáron. Nem feltétlenül egyedül, mert a kosárlabda mégiscsak csapatsport, de ha kell, akár egyedül is. Embert ennyire nem gyűlöltek a csapattársai emiatt. A Kobe és Shaquille O’Neal közötti évtizedes viszály krónikájáról szóló Wikipedia-oldal majdnem olyan hosszú, mint az egyes játékosok oldalai. Röviden annyi a történet, hogy 1996-ban a legendás – és a 1980-as évek Showtime korszaka óta küszködő – Lakers öltözőjében egyszerre jelent meg a 18 éves, középiskolát frissen végzett Bryant és a 216 centis, 150 kilós, palánkszaggató, megállíthatatlan O’Neal. Egyértelműnek tűnt, ki lesz a csapat középpontja. Kobe nem így gondolta, és bár együtt zsinórban nyertek 3 bajnokságot, szépen kiutálta a csapatból a nagy embert. A 15 szezont megért szappanopera részletes leírásától most eltekintenék, de többek között volt ott dagadtozás egyik részről, cifra rappelés másik részről.

Kobe nem tud Shaq nélkül nyerni, ez volt a mondás a 2000-es évek közepén.

Egészen addig, amíg 2009-ben és 2010-ben nem nyert két újabb bajnokságot. Minden tiszteletem Pau Gasolé és Ron Artesté Metta World Peace-é, de ez a két bajnoki cím már csak Kobe-ról szólt. (A Boston-drukkerek nevében muszáj hozzátennem, hogy a 2010-es döntő persze arról is szólt, hogy az utolsó meccsen a Lakersnek hússzal több büntetőt fújtak a szemét bírók, de ezen már majdnem túltettem magam azóta, úgyhogy hagyjuk is.)

Az ötödik bajnoksággal megelőzte Shaqet, de még mindig ott volt Jordan 6 gyűrűje, amire mutogathattak mindazok, akiknek savanyú volt Kobe sikere. Miközben az biztos, hogy senkit nem foglalkoztatott jobban az 5 és 6 közötti különbség, mint magát Bryantet

*

Kobe karrierjének utolsó 3-4 évében nyilvánvalóvá vált, hogy a biológiát és a fizikát, pláne a sípcsonttörést, az Achilles-ín vagy a váll rotátor-köpenyének szakadását még különlegesen nagy akaraterővel sem lehet legyőzni. Legalábbis hosszú távon nem. Rövid távon tud az ember szakadt vállal is játszani, például dob a gyengébb kezével, meg időnként futurisztikus vérplazma-kezelésekkel fiatalítja magát. Ebben az időszakban egyforma számban jelentek meg a Lakers-stadion elé Kobe-szobrot vizionáló, illetve a Lakers elkerülhetetlen pusztulását Kobe összeférhetetlenségének és egoizmusának számlájára író, csapattársaktól és más belső informátoroktól származó horrorsztorikat taglaló mélyelemzések. A két oldal néha egy cikkben is megfért.

*

2015. november 30-án Kobe szabadversben jelentette be, hogy visszavonul.

„Bármi is történik / Mindig az a kissrác maradok / Összetekert zoknival/ A szemetes a sarokban / 5 másodperc van hátra / Kezemben a labda / 5 … 4 … 3 … 2 … 1”

*

2016. április 14-én csütörtökön olvasom a híreket, nem hiszem el, amit látok. Hogy mi van? Na ne. Biztos? Rosszul látom, vagy elírták, megnézem még egyszer, de, tényleg. Kobe Bryant utolsó meccsén 60 pontot dobott. 50 dobásból :D 

Tehát még egyszer. Kobe Bryant az utolsó meccsét játszotta az NBA-ben. 2015-16-ban a Lakers minden addiginál rosszabb előző szezonját egy még rosszabb követte, 82 meccsből mindössze 17-et nyert a csapat. Köztük ezt az utolsót. Kobe 60 pontot dobott. 50 kísérletből, szúrja be epésen a 90-es évek. Tudod mit, 90-es évek? Próbálj meg 37 évesen, jó 57000 percnyi játékkal a lepusztult térdedben, szakadt válladban, törött ujjadban, elrongyolódott Achillesedben, 20 év profi sportjával minden kurva porcikádban feleennyit rádobni egy akármilyen kosármeccsen. Különben meg kussolj, boomer. Szóval Kobe fél perccel a játék vége előtt bedobta a győztes kosarat, aztán még rászórt pár büntetőt, hogy meglegyen a kerek 60. 20 év egyetlen csapattal, ilyen se lesz még egyszer. Hollywood nem tudna illőbb finálét írni.  

*

2020. január 25-én, utolsó Twitter-posztjában Kobe – az önző Kobe, az egoista Kobe, a beképzelt Kobe – gratulált LeBron James-nek, aki a minap megelőzte őt az NBA-ben szerzett pontok listáján: 

*

2020. január 26-án vasárnap a 41 éves exkosárlabdázó (Pest megye B) kosárlabdaedzésre viszi a kislányát. Edzés után hazamegy, a kislányt lefekteti aludni, néz valami sorozatot a feleségével, aztán (rossz szokás) lefekvés előtt még átfutja a Twittert. Nem hiszi el, amit lát. Kobe Bryant 41 éves exkosárlabdázó (NBA ötszörös bajnok, kétszer a döntő legértékesebb játékosa, egyszer a liga legértékesebb játékosa, 18-szoros All-Star, zsákolóbajnok, kétszeres NBA gólkirály, az amerikai kosárlabda történetének 4. legtöbb pontot szerző játékosa, kétszeres olimpiai bajnok, négy gyerek apja) kosárlabdaedzésre vitte a kislányát, amikor helikopterbalesetet szenvedett. A balesetben mindketten életüket vesztették.

*

Kobe Bean Bryant (1978-2020)