Országszerte megbénították a vasúti közlekedést Kanadában az indián területre tervezett gázvezeték elleni tiltakozások

Egy hosszabb ideje zajló konfltikus erősödött fel a héten, amikor a kanadai rendőrség helikopterekkel, felfegyverzett rendőrökkel és kutyákkal kezdte kiszorítani azokat az őslakos aktivistákat, akik egy 5,5 milliárd dolláros gázvezeték-projekt ellen tiltakozva elfoglalták a síneket, melyeken a munkásokat és az eszközöket szállítanák. 

A Guardian helyszíni beszámolója szerint a rendőrök 28 embert vettek őrizetbe, köztük az őslakos Wet’suwet’en nemzet három matriarcháját is. Egyikük, Tait arról beszélt a lapnak, hogy hatalmas szomorúsággal és fájdalommal tölti el a tény, hogy eltávolítják őket a saját földjükről. 

A Wet’suwet’en nemzet összesen 22 ezer négyzetkilométernyi területet felügyel, és a kezdetektől nagyon hevesen tiltakoztak a projekt ellen, mely során a területükön végighúzódó gázvezetéket fektetnének le. Az őslakos közösség jelenleg is perben áll, mind a kivitelező céggel, mind Justin Trudeau kormányával. 

A régóta húzódó jogi csatározást több tiltakozás is kísérte a helyszínen, és a Guardian riportja szerint a héten országszerte több közösség és csoport is tüntetni kezdett. A héten például a Tyendinaga mohawk indián közösség tagjai építettek útblokkádot Ontarióban, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a Wet’suwet’en nemzet tagjaival. De ezen kívül is zajlottak országszerte úttorlaszolások, volt, ahol kikötőket és közhivatalokat foglaltak el. 

A helyzet csütörtökre odáig fajult, hogy csütörtökön az ország legnagyobb teherszállító vállalata, a Canadian National Railway az ország keleti részében felfüggesztette a tevékenységét, mert annyira sok volt a lezárt sínszakasz. Nem sokkal később a legnagyobb utasszállító vállalat, a Via Rail is a szolgáltatásának felfüggesztéséről döntött. 

A tiltakozásokhoz csatlakoztak a klímavédelmi szervezetek is, akik az indián területek hánytorgatása mellett a fosszílis energiaforrások további kitermelése ellen is tüntettek. 

A tüntetések nehéz helyzetbe hozták Kanada miniszterelnökét, Justin Trudeau-t, aki ugyan sokat beszélt már arról, hogy mennyire fontos az ország sokszínűsége és az őslakos közösségek védelme, most mégis e őslakos területek kizsákmányolásáért támadják kormányát. 

Tait elmondása szerint Trudeau elment ugyan az ENSZ-be, hogy ott könnyeket hullajtson arról, hogy hogyan bánt Kanada az őslakos emberekkel, de közben gyakorlatilag jóváhagyja, hogy erővel állítsák félre ugyanezeket a fegyver nélkül tiltakozó embereket, ha jogaikat akarják megvédeni. Trudeau a héten kifejezte ugyan támogatását a békés tüntetők mellett, de a vasúti torlaszokat már kritizálta. 

Abban a kanadai politikusok közül többen, illetve az indián közösségek képviselői is egyetértenek, hogy ezek már nem hagyományos tüntetések, és valami megváltozott. Így látja ezt a Wet’suwet’en nemzet szóvivője, Molly Wickham is, aki szerint az őslakosok, azután hogy látták, mi történik velük, a földjeikkel és a vizeikkel, azt, hogy a földre nyomják őket, miközben fegyvert fognak rájuk, ők is a szükséges módszerekkel kezdtek reagálni. 

És a tiltakozás kapcsán azt is szokás mindig leírni, hogy ez a történet legalább annyira szól a kanadai állam és az első nemzetek törékeny, konfliktusokkal terhelt kapcsolatáról, hiszen már a gyarmatosítás óta gyakori jelenség, hogy az őslakosokat próbálják kiszorítani a földjeikről. Tait elmondása szerint ez hol elszegényesítéssel, hol asszimiliációval, hol pedig felszámolásával történik. 

„Mi pedig tudjuk, hogy az önrendelkezésünk, a szuverenitásunk, maga az identitásunk azon alapul, hogy ellenőrizhessük a földjeinket” – mondta még el erről.

Ugyan novemberben Brit Columbia lett az első kanadai tartomány, amely elfogadta az ENSZ határozatát, amely az őslakosok jogait ismeri el, ez a tiltakozók szerint nem sokat ér az elmúlt hetek rendőrségi fellépésének fényében. 

A Coastal GasLink névre keresztelt projektet régóta követik a tiltakozások: a kivitelezők ugyan aláírtak egy beleegyezési nyilatkozatot a húsz érintett első nemzet bizottság tagjaival, köztük a hat Wet’suwet’en-féle bizottságból is öttel, ugyanakkor az őslakos közösség tagjai szerint ezeknek a bizottságoknak csupán a rezervátumként működő területekkel kapcsolatban volt joguk bármit aláírni, nem pedig azokkal a hagyományos területekkel kapcsolatban, ahol a vezeték a tervek szerint haladni fog. 

És míg Kanada nagy részében létrejöttek megállapodások az állam, a tartományok és az első nemzetek képviselői között, pont Brit Columbiában nem, azaz ott máig nagyrészt rendezetlen kérdés, hogy az államnak milyen jogosultságai lehetnek az indián földek fölött. 

1997-ben pedig a Wet’suwet’en és a Gitxsan nemzetek fontos pert nyertek meg a legfelső bíróságon, amely kimondta, hogy az őslakosok jogcímei nem szűntek meg attól, hogy Kanada egy ország lett. Ugyanakkor hogy e jogcímek pontosan mit takarnak, arra nem tért ki az ítélet, és a bíróság szerint ezt egy későbbi pernek kéne eldöntenie. 

Ez a probléma köszönt vissza a Coastal Gaslink ellen indított keresetben is, amikor a bíróság arra jutott, hogy az őslakosok jogcímei nem rendezik egyértelműen a földhasználati viszonyokat, és nem részei a kanadai törvényeknek. 

A lapnak nyilatkozó jogászok szerint a Wet’suwet’en nemzet tagjai jó eséllyel vihetnék bíróság elé az ügyet, de egy ilyen per hosszú évekig is eltarthat és sok millió dollárba kerülhet, miközben a gázvezeték építése napi szintű fenyegetést jelent.