Vajon mennyibe kerül a Fehér Ház?

Donald Trump 2016-os megválasztása amerikaiak millióit győzte meg, hogy bárkiből lehet az ország elnöke, és a Fehér Házba vezető úton sem lehet akadály bármilyen pálfordulás vagy vargabetű. A Demokraták éppen most választják ki, hogy kit indítsanak novemberben Trump ellen, és az esélyesek közt olyan karakterek is vannak az idős, magát szocialistának valló zsidótól a kisvárosi meleg polgármesterig, akiknek korábban esélye sem lett volna ilyen magas pozícióra pályázni. Az esélyesek legfurcsábbika, aki a legjáratlanabb úton indulna Washingtonba azonban még tulajdonképpen a startvolnalnál sincs: Michael Bloomberg ugyanis igazán csak március elején száll be a versenybe.

A 78 éves Bloomberg jelenleg a világ 8. leggazdagabb embere, vagyonát a Forbes 65 milliárd dollárra (20 ezer milliárd forintra) becsülte. Az eredetileg befektetési bankár Bloomberg, nagy ötlete tulajdonképpen egy internet előtti elit-internet volt, egy olyan információs hálózat, amelynek köszönhetően befektetők és egyéb pénzemberek gyorsan és megbízható információhoz jutottak a piacról, és amelyen keresztül üzletelni is tudtak. A Bloomberg-terminálok sikere máig töretlen, a cégcsoport ma számos egyéb médiaterméket is kiad, egy részüket szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé téve.

Michael Bloomberg már jóval Trump felfutása előtt átnyergelt a politikára. Bár korábban a Demokratákhoz húzott, amikor 2001-ben lejárt a republikánus Rudy Giuliani második mandátuma New York-i polgármesterként, Bloomberg a Republikánusokkal jelöltette magát, és meg is nyerte a választást. 2005-ben újraválasztották, 2007-ben azonban ismét váltva már független volt, és azon dolgozott, hogy harmadszor is indulhasson a polgármesteri székért. Ezt végül úgy sikerült átnyomnia a New York-i képviselőkön, hogy meggyőzte őket, a 2007/8-as gazdasági válság után csakis őrá van szüksége a városnak.

Hogy Bloomberget érdekli az amerikai elnöki poszt, azt már polgármestersége alatt is lehetett sejteni. Ahogy a szintén elég gazdag – bár hozzá képest nincstelen – New York-i, Donald Trump is utalgatott sokszor a dologra, úgy a 2000-es évek közepétől minden elnökválasztásnál felmerült Bloomberg neve. Legkonkrétabban 2016-ban, amikor arrol volt szó, hogy ha az egyik oldalon Trump, a másikon Bernie Sanders lesz a jelölt, Bloomberg valahol középen állva nekifut. Végül azonban Hillary Clinton lett a demokrata jelölt, és Bloomberg nyilvánosan is kiállt mellette.

Négy évvel később viszont Bloomberget már nem érdekelte, hogy kik a vetélytársak, és 2019 novemberének végén hivatalosan is bejelentette, hogy indul a demokrata elnökjelöltségért. Döntése tulajdonképpen nem lepett meg senkit, inkább az volt a furcsa, hogy csak ilyen későn vágott bele. Ekkor már csak alig két és fél hónap volt az első demokrata előválasztást tartó Iowa nagy napjáig, de gyorsan kiderült, hogy Bloomberget ez nem érdekli – egyszerűen kihagyja azt, és a másik három, még februárban előválasztó államot, New Hampshire-t, Nevadát és Dél-Karolinát.

(Csak egy bekezdés a demokrata előválasztási rendszerről. Február és június közt valamennyi amerikai államban lehet szavazni a kedvenc demokrata elnökjelöltre, és a szavazatok alapján áll össze a majd júliusban megrendezett összamerikai Demokrata Konvenció delegáltjainak csapata. Aki a legtöbb delegáltat viszi az államokból, annak jó esélye van a végső jelölés megszerzésére – de azért még ő sem lehet biztos a dolgában.)

Bloomberg úgy számolt, hogy teljesen mindegy mi történik a négy februárban választó államban, ahol összesen 155 delegált sorsáról döntenek, ő inkább a Szuperkeddre gyúr rá. Az idén március 3-án rendezett Szuperkedden 15 államban, köztük a két legnagyobban, Kaliforniában és Texasban választanak a demokraták, és összesen 1344 delegált sorsa dől el. 1344 kétségtelenül sokkal több, mint 155, és Bloombergnek így tényleg van mozgástere behozni a már összeszedett hátrányát. Már csak meg kellene győznie a szavazókat, hogy rá szavazzanak, de Bloombergnek erre van egy jó ötlete: iszonyatosan sok pénz.

Gyakran mondják azt nagyobb pénzösszegekre, hogy elképzelhetetlenül sok, de az a helyzet, hogy az az 55,5 milliárd tényleg elképzelhetetlenül sok, még az egyébként Magyarországról szintén felfoghatatlanul sok pénzt megmozgató amerikai politikai versengésben is. A 2016-os elnökválasztási kampányok néhány százmillió amerikai dollárba kerültek, ha Bloomberg ezek összesítésének a sokszorosát költi el, még mindig nem kell azon gondolkodnia, hogy melyik szuperjachtot engedheti meg magának a szupergazdag emberek szupermarketében. Szemben a többi demokrata jelölttel, akik a legkisebb magánadományozók kegyeiért is harcolnak, Bloomberg kapásból bejelentette, hogy ő egyáltalán nem fogad el politikai célú adományokat.

„A közmegegyezés szerint nem lehet dollárral választásokat venni, pláne nem elnöki szinten, de annyi pénzzel még nem is próbálta senki, mint Bloomberg” 

- írta egy amerikai politológus a Twitteren. 

Bloomberg feneketlen pénztárcájából alapvetően három dologra költ: kampánycsapatra, reklámokra és támogatók megvásárlására. Az utóbbi a legsikamlósabb terep. A szavazókat kiválóan lehet befolyásolni azzal, ha mindenféle befolyásos emberek és szervezetek egy adott jelöltet ajánlanak a figyelmükbe. Lehet ez egy celeb, de egy szakszervezet vagy egy befolyásos elemző is. Bloomberg, akinek van elég pénze ahhoz, hogy adományokkal, ilyen-olyan módon, „filantrópként” akárhány ügyet és szervezetet támogasson, sokakat meg tud győzni arról, hogy őt segítsék. Vagy ha nem őt, akkor legalább a vetélytársait sem: ne adjanak nekik se pénzt, se szép szót.

Az amerikai sajtóban az elmúlt napokban több cikk is jelent meg arról, hogy Bloomberg milyen komoly fizetésekkel és egyéb juttatásokkal csábítja el a legjobb szakembereket saját kampánycsapatába. A legalacsonyabb beosztású, az egyetemet éppen csak befejező fiatalok is havonta több ezer dollárral többet kapnak, mint amit a többi demokrata jelölt képes fizetni, és ezen felül jönnek még az olyan, leginkább dúsgazdag techcégekre jellemző luxusszolgáltatások, mint például az ingyen étkezés.

De ahol a legjobban látszik, mennyi pénze van Bloombergnek, az egyértelműen a reklámköltése. A mostanáig elköltött 464 millió kampánydollárja nagy része is erre ment, és azóta csak még bőkezúbb lett. Vett például hirdetést az amerikai televíziózás legdrágább műsorában, a Super Bowlban is. Persze nem csak tévében fizet reklámokért, hanem mindenhol, a nyomtatott sajtótól a Facebookig, szakértők szerint olyan gyakorisággal, hogy az már a Trump kampány számára is drágítja az egyre kevesebb szabadon maradt reklámhelyet.

Az pedig már most egyértelmű, hogy ennek a sok pénznek komoly hatása is van. Bloomberg jelenleg már harmadik a demokrata jelöltek versenyét kutató kövéleménykutatásokban, és csak Bernie Sanders van jelentősen előtte, a leszállóágban lévő Joe Biden már alig. Persze ezek országos kutatások, és nem feltétlenül tükrözik, hogy mi fog történni a Szuperkedden választó 15 államban, amelyekben, eltérő demográfiai összetételükből kifolyólag egészen máshogy ítélik meg az egyes jelölteket. De azzal, hogy Bloomberg a semmiből, ráadásul hátrányból indulva mára komolyan veendő jelölt lett, már nem lehet vitatkozni.

Hogy sikerül-e csak a pénz erejével egyáltalán a demokrata elnökjelöltségig eljutni, persze még erősen kérdéses. Van, amit még 55,5 milliárd dollárral sem lehet megvenni, és a most már szinte egységesen Bernie Sanders mögé felsorakozó demokrata balszárny annak tűnik. De ez még mindig nem zárja ki, hogy Bloomberg legyen a centrista szárny utolsó mohikánja Biden és a sötét ló Pete Buttigieg helyett. Ha így alakulna, akkor már csak a baloldal jelöltjét, Sanderst kellene valahogy lenyomnia, és ez sem tűnik lehetetlennek annak fényében, hogy a közvéleménykutatások szerint hiába hangosabbak a balszárny képviselői, a demokrata szavazók többsége inkább egy mérsékelt jelölttel menne neki Trumpnak. Bloomberg mellett az egyik legjobb érv egyébként éppen az, hogy azok a közvéleménykutatások, amelyek azt mérik, hogy az egyes demokrata jelöltek hogy szerepelnének Trump ellen egy kétszereplős meccsen, rendre Bloomberget hozzák ki a legesélyesebbnek. (Fontos megemlíteni, hogy az elnökválasztást valószínűleg eldöntő államokban viszont Bloomberg nem áll jól.)

Egy dolog dolgozik Bloomberg ellen, de az nagyon: ahogy egyre nagyobb figyelem irányul rá, úgy kerülnek elő újabb és újabb kellemetlen ügyei civil életéből és a New York élén eltöltött éveiből. Ezek alapján pedig nagyon úgy tűnik, hogy Bloomberg pont abban a két dologban többszörös visszaeső, amiért a demokrata bázis a legjobban utálja Trumpot: rasszizmusban és szexizmusban.

Ma már tudjuk, hogy Bloomberg és cégei ellen több tucat nő indított pert különböző fajsúlyú zaklatási ügyekben, de amit a legjobban a szemére vetnek ma a progresszívebb demokraták, az a „stop and frisk”. Bloomberg ugyanis polgármesetersége idején kifejezetten támogatta, hogy a rendőrök, szerinte bűnmegelőző céllal, különösebb indok nélkül megállíthassanak és megmotozhassanak fiatalokat – akik, mit ad isten, többnyire feketék vagy latinók voltak. Bloomberg az utóbbi időben többször is próbálta kimagyarázni az ügyet azzal, hogy ez nem is úgy volt, valamint hogy ma már végképp nem így gondolja, de ez akkor is sokak szemében megbocsáthatatlan bűn marad. Érdekes módon egyébként a fekete szavazók körében nem, köztük Bloomberg a demokrata jelöltmezőnyben kifejezetten népszerű.

Bár a választók először csak a Szuperkedden mondhatnak róla ítéletet, Bloomberg igazából február 19-én szállt be a ringbe, amikor már ő is színpadon volt a demokrata elnökjelöltek aktuális vitáján. Ezen Bloomberg leginkább olyan dúsgazdag, a való világtól teljesen elszakadt embernek tűnt, akinek évtizede nem mert senki ellentmondani. Amikor a saját kampányát felpörgetni próbáló Elizabeth Warren arról beszélt, hogy a demokratáknak nem egy másik arrogáns milliárdost kellene indítaniuk Trump ellen, és felhánytorgatta Bloomberg nőkre tett ízléstelen megjegyzéseit, Bloomberg csak zavartan pislogni tudott. A logika azt diktálná, hogy egy ilyen pofon után Bloomberg minimum meginog, de jól fizetett reklámszakemberei ebből a vitából is tudtak egy remek kis hirdetést összevágni, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy szemben a mezőny maradékával, ő már indított be vállalkozást.

A Szuperkedd előtt sem a közvéleménykutatások, sem az ezeket elemző mindenféle politikai guruk nem tudják megmondani, hogy a végelszámolásnál mire lehet elég Bloomberg pénze. Arra azonban többen felhívták a figyelmet, hogy paradox módon a mérsékelt jelöltek csatájába belenyúló Bloomberg éppen a progresszív éllovas Sanderst segítheti, aki annyi demokrata jelölést szedhet össze, míg a mérsékeltek egymás szavazóiért küzdenek, hogy onnét már lehetetlen lesz Sanderst behozni. 

Az is kérdéses, hogy mit tesz Bloomberg, ha a tőle politikailag-gazdaságilag legmesszebb (de életkorban és származásban legközelebb) álló Sanders lesz a demokraták jelöltje, akik így egy annyira balos jelölttel mennek neki Trumpnak, amilyenre még megközelítőleg sem volt korábban példa. Bloomberg azt ígéri, hogy bárki lesz végül a Demokraták jelöltje, ő azt is támogatni fogja, a saját pénzével is. Aminek köszönhetően előállhatna az a helyzet, hogy Bernie Sanderst, minden idők legbaloldalibb elnökjelöltjét, a jövedelmi különbségek elleni harc felkent papját, az oligarchák esküdt ellenségét éppen Michael Bloomberg pénze vásárolná be a Fehér Házba.