A sokáig Japán partjainál veszteglő, a koronavírus miatt karanténba helyezett Diamond Princess luxushajó egyik utasa, az amerikai Carl Goldman írta meg a Washington Postnak, milyen érzés a fertőzöttek között lenni. A tengerjárót azután vonták karantén alá február 5-én Japán mellett, hogy egy Hongkongban kiszálló utasról kiderült: elkapta a vírust, majd a hajón a fertőzés tovább terjedt. Végül két hét után, február 19-én feloldották a karantént, így az utasok a következő napokban elhagyták a hajót.
"Koronavírusom van, és eddig nem is olyan rossz" - írja a hatvanas éveiben járó Goldman. Saját bevallása szerint nem szokott betegeskedni, eddigi legsúlyosabb betegsége egy hörghurut volt. A koronavírustól - eddig - kevésbé szenved, nincsenek hidegrázásai, nem fájnak a végtagjai. Viszont a mellkasa szorít és időnként köhögőrohamot kap. Azt írja, normális körülmények között ilyen tünetekkel simán bement volna dolgozni.
Goldman a feleségével vett részt a 16 napos hajóúton, és az első tüneteket már csak azután észlelte magán, hogy leengedték őket a Diamond Princessről. Köhögött és fáradt volt, de a körülményekhez képest ezt normálisnak találta. A repülőn elaludt, és amikor felébredt, már láza is volt. Az amerikai utasokat hazaszállító kormánygépen volt egy elkülönített rész azoknak az utasoknak, akik feltételezhetően elkapták a vírust, ott megmérték a lázát, 39,4 volt. Ezután helyet foglalt a műanyagfüggönnyel elválasztott részen, és aludt egészen addig, míg földet nem értek Kaliforniában.
Leszállás után a hatóságok őt és két másik utast továbbszállították Omahába, ahol karanténba kerültek. Goldman azt írja, hordágyon, elég nagy felhajtás közepette vitték a kórházba, amit nem annyira értett, mert simán be tudott volna sétálni a saját lábán is.
A kórházban aztán egy olyan, bekamerázott különszobába került, amit utojára 2014-ben, az Ebola-járvány idején használtak.
Goldmanen rengeteg tesztet végeztek, tetőtől talpig védőruhába öltözött orvosok és nővérek vették körül. A védőruhákat szigetelőszalaggal zárták le, és folyamatosan keringették a levegőt, hogy csökkentsék a fertőzésveszélyt. A férfi szerint olyan volt az egész, mintha Az Androméda törzs egy jelentébe cseppent volna hirtelen. Néhány órával később megérkeztek az eredmények, és bizonyossá vált, hogy koronavírusa van. Később megjöttek a Tokióban végzett vizsgálatok eredményei is, ami alapján egyértelmű lett, hogy - kevéssé meglepő módon - már azelőtt elkapta a vírust, hogy elhagyta volna a hajót.
"Nem igazán ijedtem meg. Azt gondoltam, most legalább 14 napig karanténban lettem volna akkor is, ha nem kapom meg a vírust. Olyan sok utas betegedett meg, köztük az egyik barátom, hogy szinte hozzászoktam a gondolathoz, hogy én is elkaphatom. Viszont a feleségem tesztje negatív lett, és egy másik helyre, néhány háztömbbel arrébb került egy másik karanténba."
Az első napokban infúziót kapott, vitaminokkal tömték. Igazság szerint a kezelése egy jelentős része abból állt, hogy Gatorade-del (izotóniás sportitallal) itatták. Amikor 38 fok fölé ment a láza, kapott egy kis ibuprofént. Tíz nappal később kiengedték a szuperizolált intézményből, és átvitték a felesége mellé. Szomszédos szobákban vannak, és videón csetelnek egymással.
"A legutóbbi, csütörtöki tesztem alapján még mindig koronavírusom van. De mostanra már nincs szükségem különleges orvosi ellátásra. A nővérek naponta kétszer mérik a lázamat és vért vesznek tőlem, mert belementem, hogy részt veszek egy klinikai kutatásban, ami a koronavírus gyógyításához kell. Ha három egymást követő nap negatív lesz a tesztem, hazamehetek."
Goldman azt írja, viszonylag gyorsan elrepültek a napok, tudta használni a laptopját, amennyit így lehetett, még dolgozott is. Sokat sétálgat a szobájában, barátokkal csetel.
"Nézem a híreket is. Szürreális látni, hogy mindenki pánikol egy olyan betegség miatt, ami nekem most van.
Valószínűnek tűnik, hogy a koronavírus el fog terjedni az Egyesült Államokban is, de az nem segít, ha mindenki pánikba esik.
A tapasztalatom alapján mindenkinek azt tanácsolnám, szerezzen be egy jó digitális hőmérőt, csak az érzés kedvéért, hogy megnyugtathassák magukat, ha elkezd folyni az orruk. Én viszonylag szerencsés voltam: a Diamond Princess legalább hat utasa meghalt a vírustól, a 705 utas közül, akik elkapták a betegséget. De a koronavírusnak nem feltétlenül kell rettenetes csapásnak lennie.
Ha januárban, amikor elindultunk otthonról, valaki azt mondja nekem, hogy márciusig nem térhetek haza, és 24 napig el leszek szigetelve, mert elkapok egy új vírust valami olyasmi kellős közepén, amiből világjárvány lehet - teljesen kiakadtam volna. De most, hogy történik, egyszerűen csak egy epizódnak tűnik az életemben."