Még mindig nem csillapodik az olasz járvány, szakértők háborús állapotokat jósolnak az egészségügyben

A modellszámítások szerint kritikus szakaszához érkezett az olaszországi Covid-19-járvány. A vírus terjedése (azaz a regisztrált fertőzöttek száma) eddig elég pontosan követte a kínai Hupej tartományban észlelt adatok alapján készített modellt, és eszerint ezekben a napokban (március 14-15-én) kellett volna először csökkennie a napi új esetszámnak. Ez egyelőre sajnos nem történt meg. Március 14-én rekordszámú, 3497 új fertőzöttet regisztráltak az olasz egészségügyi hatóságok, vasárnap, 15-én pedig már meg is dőlt ez a rekord: 3590 új fertőzött került a statisztikákba. Tehát a járvány még mindig erősödik, a terjedési ütem gyorsul. A jó hír talán az, hogy a napi új fertőzöttek számának növekedési üteme látszik mérséklődni. Ebben is csak néhány nap múlva lehetünk biztosak, egy-egy napi adat sok mindentől függhet, sok minden torzíthatja, inkább a trendeket érdemes figyelni.

Az elmúlt napok járványelemzéseiben rendszeresen feltűnt, sőt divatkifejezéssé, hashtagelhető szlogenné vált a „görbe kilapítása” (flatten the curve). Sok olvasónk találkozhatott már vele, de most még egyszer nekifutunk a magyarázatnak.

Az ilyen súlyosan fertőző vírus, mint a SARS-Cov-2 terjedése exponenciális függvénnyel írható le: egyre gyorsuló ütemben jelentkeznek újabb és újabb esetek. Eleinte alig nő (például Olaszországban február 1-től február 21-ig mindössze 1 új esetet regisztráltak), aztán berobban, és akár háromnaponta duplázódhat a betegek száma (az olaszoknál egy hete, március 8-án 7375 beteget tartották nyilván, ez a szám vasárnapra 24 747  lett, tehát hét nap alatt 3,3-szoros volt a növekedés). Mivel a Covid-19 súlyos betegség, az olasz tapasztalatok szerint a betegek egy tizede komoly, intenzív kórházi ellátásra (angol rövidítéssel: ARDS kezelésre) szorul: lélegeztetni kell, altatásban tartani, gyógyszerezni. Szakképzett személyzet és megfelelő technikai háttér kell hozzá. Ha egyszerre több ezer intenzív ellátásra szoruló beteg jelentkezik, az egészségügyi rendszer egyszerűen nem bírja el, nem lesz elég ágy, orvos, lélegeztető gép. Ezért életbe vágó a „görbe lapítása”, tehát a járvány terjedésének lassítása. Ez hatásosan csak úgy érhető el, hogy szigorú járáványügyi intézkedéseket vezetnek be, a lakosság a minimálisra mérsékli a társadalmi érintkezések számát. Izoláció és távolságtartás.

Dr. Andrea Remuzzi egyetemi tanár (Bergamói Egyetem) és dr. Giuseppe Remuzzi (Mario Negri Gyógyszerészeti Kutatóintézet) a világ egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapjában, a Lancetben közölt tanulmányt két napja az észak-olaszországi helyzetről. Anyagaikat az olasz kormány is felhasználta az intézkedési tervek elkészítéséhez.

A két kutató számításai szerint, ha a járvány olaszországi terjedési üteme a kínai modellt követi, akkor március 11-ét követő 3-4 napon belül (tehát ezekben a napokban) meg kellene állnia a napi új esetszámok növekedésének. Hupej tartományban január 23-án vezették be a szigorú korlátozó intézkedéseket (gyakorlatilag karantén alá vonták a több mint 50 milliós tartományt), és egy hónap múlva, február végétől már alig voltak új megbetegedések.

Ha az olasz járvány követné a kínai mintát (és eddig elég pontosan követte), a betegszám körülbelül 30 nap múlva tetőzne. A vasárnapi adatok szerint viszont még nem egyértelmű, hogy a kínai és az olasz görbe fedésbe hozható. A napi új fertőzöttek száma sajnos még nem csökkent, de az összes fertőzöttek száma már illeszthető exponenciális görbére, mintha kezdene eltérni, ami jó jel. (Érdemes várni még néhány napot, amíg kiderül, mi a valódi trend.)

(A következő, olaszországi regisztrált fertőzéseket mutató ábrán az a biztató kisimulás a görbe végén sajnos nem valós adat, hanem csak azt jelzi, hogy a 16-i számok még nem érkeztek be.)

Remuzziék tanulmánya szerint Olaszországban 5200 intenzív ellátásra alkalmas kórházi ágy van, ebből március 11-én (12 426 regisztrált fertőzöttnél) 1024-et már koronavírusos betegek foglaltak el. 11. óta már duplázódott a betegszám, duplázódhatott az intenzíven kezeltek száma is. A járványmodell alapján az egy hónap múlva esedékes tetőzésnél (és az az a forgatókönyv, amely a járvány hirtelen lassulásával számol!) lehet, hogy egyszerre több mint 6000 ember szorul majd intenzív ellátásra.

Ez azt jelenti, hogy napokon belül 2500 új intenzív ellátásra alkalmas kórházi ágyat kellene teremteni, ami ember feletti feladatnak látszik. Észak-Olaszországban, a járvány legnagyobb gócpontjában, a kilencmilliós Lombardiában már a teljesítőképessége határán dolgozik a rendszer, a végletekig elcsigázott egészségügyi dolgozókkal, és túlzsúfolt intézményekkel. (Érdemes hozzátenni, hogy ez Európa illetve az egész világ egyik legfejlettebb, leggazdagabb régiója, és egészségügyi rendszere is az egyik legjobb a világon.)

Az olasz kormány hatalmas ráfordítással 20 000 új orvos alkalmazását és 5000 új lélegeztetőgép beszerzeését tenné lehetővé, de az nem világos, honnan szerezne ennyi embert. (És a hírek szerint elég lélegeztetőgép sincs a piacon.)

Remuzziék tanulmánya szerint az olasz orvosok heteken belül olyan helyzetben találhatják magukat, amilyenek csak háborús övezetekben, katasztrófák esetén szoktak előfordulni: emberek életéről kell dönteniük. Kit kössenek a beérkező három, súlyos állapotú beteg közül az egyetlen szabad lélegeztetőgépre?

Az olasz kutatót azzal zárják tanulmányukat, hogy a járvány kezelése szempontjából a legfontosabb a „görbe lapítása”: csökkenteni a lehetséges fertőzések számát az emberek mozgásának, találkozásainak minimalizálásával. Izoláció, távolságtartás. Nem a határok zárása a hatékony módszer, hanem a személyes és szociális kapcsolatok kerülése.