Hét dolog, amire már most megtanít minket a világjárvány

Ivan Krastev bolgár származású, Bécsben élő politológus, a közép-európai politikai dinamikák és a populizmus terjedésének egyik legnagyobb szakértője. After Europe című rövid könyvét (vagy hosszú esszéjét) mindenkinek érdemes elolvasnia, aki szeretné megérteni, hogy az elmúlt 10-12 évben mi miért történt az európai politikában.

Krastev most hét pontban foglalta össze a koronavírus-világjárvány korai tanulságait, hogy miben különbözik ez a mostani válság a korábbiaktól.

1. Visszajön a nagyobb állam

A 2008-as világgazdasági válság után paradox módon az emberek valamiért nem igényeltek több állami beavatkozást és szabályozást, ez most máshogyan fest. Igazán hatékonyan csak az állam tudja megvédeni a polgárait mind a járványtól, mind az annak nyomában járó gazdasági válságtól. Az állam hatékonyságát most az mutatja meg, mennyire tudja befolyásolni a polgárainak mindennapi viselkedését.

2. A határoknak igenis van jelentősége

Az EU tagországai eddig – legalább is elvben – nem nagyon tettek különbséget az EU-állampolgárok között, de most nyíltan kimondják, hogy ebben a helyzetben minden országnak a saját polgárai a legfontosabbak. Az országok közötti határ pedig nem valami anakronisztikus, túlhaladott butaság, hanem nagyon is valós választóvonal. Várhatóan erősödni fog a nacionalizmus, de nem feltétlen az etnikai alapú. Az országok nem csak maguk között emelnek újra falakat a polgároknak is ezt kell tenniük egymás között, hogy megakadályozzák a vírus terjedését. Nem az idegenek jelentik most a legnagyobb veszélyt az egyénre, hanem pont azok, akik a legközelebb állnak hozzá.

3. Mégiscsak létezik olyan, hogy szakértelem

Az elmúlt évtizedben különböző populista politikusok sokat dolgoztak azon, hogy a „szakértelmet” általában valami trükknek, valamilyen kitalált, nemlétező dolgoknak állítsák be, hiteltelenítsék, és sokszor igen sikeresen tették. Ebben a járvány nagy változást hozhat, mert amikor az ember élete múlik rajta, akkor bizony a többség igenis a szakértők tanácsaira fog hallgatni.

4. Nagyon meggyőzőek az információs diktatúrák eredményei

Kínában a saját polgárait folyamatosan megfigyelő és ellenőrző állam a kezdeti titkolózás után hatékonyan tudott fellépni a járvánnyal szemben, míg az Egyesült Államok rendszere pont a gyengeségeit mutatja. Sajnos ez nagyon vonzóvá teheti a Kínához hasonló információs diktatúrákat.

5. Kivételesen az egyetlen helyes reakció a pánik

A 2001-es terrortámadások vagy 2008-as gazdasági világválság nyomán a legnagyobb károkat a pánik okozta. Az emberek megváltoztatták a viselkedésüket, otthon maradtak, nem vásároltak, és ez – a kiváltó okok közvetlen kárain is túl – nagyon súlyos problémákat okozott. Akkor az államok nyugtatni próbálták a polgáraikat, hogy ne essenek pánikba, itt viszont pont az ellenkezőjére van szükség. Azt kell elérni, hogy az emberek megijedjenek, és ennek nyomán drámaian megváltoztassák az eddigi viselkedésüket, otthon maradjanak, hogy lelassuljon a járvány terjedése.

6. Most végre az idősek hibáztathatják a fiatalokat

A klímaváltozás körüli vitákban sokszor felmerül, hogy az idősebb generációk felelőtlensége veszélyezteti a fiatalabbak jövőjét, most viszont fordított a helyzet. Az idősek vannak kiszolgáltatva annak, hogy a fiatalok hajlandóak-e drasztikusan változtatni a saját életükön, hogy ne sodorják őket veszélybe.

7. Hogy viszonyul egymáshoz az emberélet és a gazdasági növekedés

A kormányoknak egy ponton el kell dönteniük, hogy mi a fontosabb: drasztikus intézkedésekkel megállítani a járványt, és ezzel sosem látott válságba sodorni a gazdaságot (aminek súlyos emberi ára is van), vagy szembenézni azzal, hogy a vírus pusztítóbb lesz, hogy megvédjenek valamit a gazdaságból.