Kovács: Az Orvosi Kamara kérése politikai akció
2020 március 15., 19:31
Kincses Gyula: Tudjuk, érezzük, hogy mi jön, de pánikhangulat nincs
A kormány, úgy tűnik, elfogadta a Magyar Orvosi Kamara szakmai javaslatait, és alkalmazza is ezeket a járvány elleni védekezésben – mondta a 444-nek Kincses Gyula a MOK novemberben megválasztott elnöke.
A kamara március 15-én közölte 11 pontból álló javaslatcsomagját, amelyben egyebek között szigorúbb intézkedéseket látott szükségesnek az emberek mozgásának korlátozására, sokkal több védőeszközt kért az egészségügyi dolgozóknak, és az ellátás átszervezését is javasolta. Kovács Zoltán államtitkár még aznapi sajtótájékoztatóján „politikai akciónak” minősítette a javaslatot. Orbán Viktor kormányfő másnap már egészen más tónusban nyilatkozott: azt mondta, hogy minden józan szakmai javaslatot kész megfontolni, így a kamara javaslatait is. Három nappal később a kamara elnöksége találkozott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, aki hangsúlyozta, hogy számít a kamara javaslataira és együttműködésére.
Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara novemberben megválasztott elnöke úgy látja, a kormány nagyon sok mindent elkezdett megvalósítani a március 15-én közzétett pontokból: „Nem akarom azt mondani, hogy minden rendelkezés azért történt, mert a kamara abban a bizonyos tizenegy pontjában leírta, de az tény, hogy egyre nagyobb számban egyeznek az intézkedések azokkal, amiket mi leírtunk. Tehát úgy tűnik, hogy mi jó intézkedéseket kértünk, jó irányba indultunk.”
Utalva Kovács Zoltán politikai akciózására: „Volt egy rossz mondat. Szerencsére nem iszapolódtunk ebbe bele. A kormány is rájött, hogy nem engem sért meg, hanem negyvenezer orvost, mert én őket képviselem, az ő véleményüket mondom. A kamara az elmúlt négy hónapos működésével semmilyen okot nem adott arra, hogy politikai kötődéssel vádolják, kizárólag szakmai megnyilvánulásaink vannak.”
Kincses Gyula szerint a javaslatcsomag legfontosabb eleme a mobilitás csökkentése volt. Hogy a járvány teredésének lassítása érdekében korlátozni kell az emberek mozgását, csökkenteni az emberek közötti fizikai érintkezések számát. A kormány két hete még nem mert drasztikusabb korlátozást bevezetni, de most pénteken végre bejelentette a kijárási korlátozást. A kamara elnöke szerint jobb lett volna előbb lépni, de most az a fontos, hogy ez is megtörtént végre. Az orvosok eszközellátottságán is javítottak. „Azon lehet vitatkozni, hogy a védőfelszerelés megfelelő-e vagy elég-e, de hogy érdemi javulás van, az biztos.” A kamara javaslata volt, hogy a 65 évnél idősebb orvoskat, akik kiemelten veszélyeztetettek a járványban, vegyék ki a védekezésből. (A háziorvosok harmada 65 éven felüli.) Kivették. Szintén kérték, hogy ne csak egyetlen laborban vizsgálták a vírusteszteket. Ennek a kérésnek is eleget tettek. „Gyakorlatilag nincs olyan pont a tizenegyből, amiben valamilyen szintű eredményt ne értünk volna el.”
A kamara kommunikációja a kormányzattal viszont eléggé egyirányú: leírják a véleményüket, javaslataikat, ezeket a kormány jó százalékban figyelembe veszi, de itt a kommunikáció meg is szakad, a kormány nem avatja be a kamarát további terveibe.
A MOK-nak így nincs adata arról, hogy mennyi koronavírusteszt áll rendelkezésre az országban, és azt sem tudják, hogy milyen stratégia mentén tervezi a tesztelés bővítését a kormányt. Azt látják, hogy egyre többet tesztelnek, ami jó irány, de még mindig kevésnek tűnik. A kamara a kezdetektől sürgeti a minél szélesebb körű tesztelést, de Kincses Gyula azt is hangsúlyozza, hogy nem önmagában a tesztek száma a meghatározó, hanem a tesztek célzott felhasználása. Tehát minden olyan egészségügyi dolgozót, akinek esélye van arra, hogy fertőzött beteggel találkozzon, tesztelni kell. A legfontosabb az úgynevezett kontaktuskutatás. Amikor például egy iskolában kiderül, hogy az egyik gyerek érintett lehet, mert a szülei például megbetegedtek, akkor azonnal le kell szűrni az egész osztályt és a tanári kart. A kontaktuskutatást és teszteléseket pedig követniük kell a szakszerű intézkedéseknek.
A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a járvány legjobban éppen az egészségügyi dolgozókat veszélyezteti: nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba fertőzöttekkel, a leterhelt, kimerült orvosok és ápolók immunrendszere legyengül, könnyen elkapják a vírust. Spanyolországban a 65 000 fertőzött (szombat reggeli adat) csaknem tizenöt százaléka, közel tízezer ember egészségügyi dolgozó. Az Operatív Törzs egyelőre nem közölt számot arról, hogy itthon hány orvos és ápoló kapta ela vírust.
Kincses Gyula szerint a magyar egészségügyi dolgozók tisztában vannak a veszéllyel:„Mindenki sejti, hogy mi jön. Látjuk a külföldi adatokat. Végeztem egy fejszámolást is, amiből az jön ki, hogy az átlag populációhoz képest tízszeres a megfertőződési arány az egészségügyi dolgozók körében. Tudjuk, érezzük, mi jön, de pánikhangulatot nem érzek a kollégák között. Inkább feszült várakozást. Vihar előtti csend.”
„Azt tudjuk, hogy a megbetegedések tömege fog ránk omlani. De valahogy úgy működik az egész, hogy meghallgatjuk az operatív törzset, bólogatunk, és akkor haza kell mennünk megnyugodva. Közben nem látjuk a mestertervet. Nincs előttünk, hogy ezek a válságintézkedések hogyan néznek majd ki egyben.”
Az egészségügyben dolgozók napról napra tudják meg az újabb intézkedéseket, de nem látják egyben az egészet, hogy ezek az intézkedések mivé tudnak összeállni. Hogy hogyan fog kinézni ez a rendszer egy hónap múlva.
A járvány elleni védekezés kikényszerített egy csomó átalakítást az egészségügyben. Olyanokat is, amelyekkel már évek óta kínlódott a kormányzat és a szakma. Például a digitalizálás most biztosan nagy lendületet kap. Régi mantra, hogy csökkenteni kell a fölösleges orvos-beteg találkozások számát, amit lehet, személyes kapcsolat intézni: e-health, távkonzultáció, telemedicína. Most hirtelen be kell vezetni sok területen, hogy elkerüljük a fertőzéseket.
A magyar egészségügy történetének egyik legnagyobb kihívása előtt áll.
„Nem vagyunk hozzászokva ezekhez a kihivásokhoz. Teljesen máshogy működött az egészségügy eddig. Leépítettek minden tartalékkapacitást, nem volt rá szükség.” Az egész világ hatékonysági lázban égett az utóbbi évtizedekben, mindent igyekezett levágni, megspórolni, ami feleslegesnek tűnt. Nem költöttek a járványügyi rendszerekre sem, mert seni nem érezte a fenyegetést. „Túl nagy biztonságban éltünk az elmúlt tíz-húsz-harminc évben, ami ezeket a félelmeket kiiktatta. Voltak persze ilyen kötelező járványvédelmi tervek, de ez olyan volt, mint a munkahelyeken a tűzvédelem: mindenütt meg kell csinálni a tűzvédelmi tervet, kipipálják, és igazából senkit sem érint, senki sem veszi komolyan. Nincs benne a tudatunkban.”
Ez a válsághelyzet kicsit jobban szembesíti az emberek a realitással.
„A 21. században az egészségügy túlhasznált. Abban például, hogy annyira alulteljesítőnek ítéljük meg a magyar egészségügyet, az is benne van, hogy még mindig egy olyan örökölt elvárástömeggel rendelkezünk, ami a 21. században már nem tarható.” Tulajdonképpen az egészségügytől várjuk, hogy oldja meg a problémáinkat, szereljen meg, mint egy autószervíz. Úgy gondoljuk, hogy ez az egészségügy feladata, nekünk, betegeknek ezzel nincs dolgunk, nincs felelősségünk.
Most irtózatos tandíjat fizettet velünk ez a járvány, de az szinte biztos, hogy ezután másképpen fogunk az egészségügyhöz viszonyulni. A helyükre kerülhetnek az elvárások, és sokan rájönnek arra, hogy egészségügy nélkül nem lehet tisztességes tárdsadalmat működtetni.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy érzi, máris megmozdult valami. Hihetetlen társadalmi támogatást kapnak most. Rengeteg cég, szervezet, magánember ajánl fel pénzt, munkát, vagy akár egészen apró dolgokat. A támogatások eljuttatásában, koordinálásában próbál segíteni a kamara, bár nincs erre logisztikai kapacitása. „Nagyon jó érzés, hogy körvonalazódik egy egyre szélesebb összefogás saját magunk egészségéért és az egészségügyért” – mondta Kincses Gyula.