Amikor a kommentelő beszólt neki, X.-et különösen szíven ütötte a dolog. Hősünk ugyanis most vasárnap csupa jó szándékból írta meg azt a bizonyos Facebook-posztot, amire a beszólást kapta. Egy orvos barátja ugyanis megkérte arra, hogy segítsen neki egy nagyobb méretű, letörölhető fali üzenőtáblát szerezni az Uzsoki kórház egyik, koronavírus-gyógyításra kijelölt belgyógyászati osztályának. Azért kellett nekik, hogy gyorsabban és átláthatóbban tudják ellátni a betegeiket. Az orvos pedig a posztoló elmondása szerint azért őt kérte meg a beszerzésre, mert a kórház az életmentő védőfelszerelések beszerzésével van elfoglalva és nem akarja ilyen témával terhelni őket.
A poszt kirakása után hősünk boldog volt, mert sokan megosztották és konkrét felajánlások érkeztek. Aztán egyszer csak érkezett egy kommentelő, aki kőkeményen beleszállt. “Indokolatlan pánikkeltéssel” vádolta, arról értekezett, hogy ha megnevezi a forrását - mármint a kérés forrását - azt a kórház azonnal felelősségre fogja vonni, sőt a posztolót első számú rémhírtejesztőnek is nevezte. Márpedig ez börtönbüntetéssel járó bűncselekmény.
Ő el nem tudta képzelni, miért kapta ezt a támadást, miközben csak egy táblabeszerzésben akart segíteni. A kommentelő közben további hozzászólásokban mintha arra utalgatott volna, hogy a kórházzal is felvette a kapcsolatot. A posztoló semmit sem értett, de akkor még jobban megzavarodott, amikor vasárnap este háromnegyed tizenegykor felhívta egy ismeretlen nő azzal hogy úgy hallotta, rémhírt terjeszt a Facebookon az Uzsokiról. Annyira megzavarodott, hogy azt is elfelejtette megkérdezni, ki az és honnan keresi. Ezen a ponton keresett meg engem. Pár telefonhívással sikerült is tisztázni, mi történt.
A kommentelőnek semmi köze nem volt a kórházhoz, egyszerű internetezőként, egy agglomerációs település lakóinak zárt csoportjában látta meg X. felhívását. Gyanús lett neki, hogy a kórház fb-oldalán nem talált semmit arról, hogy fali táblát kérnének, ezért megkereste őket online. A kórháztól azt a választ kapta, hogy ők nem tudnak olyasmiről, hogy fali táblát kérnének a lakosságtól. (Ez önmagában igaz is volt.) Ennek a tudatában azt a következtetést vonta le - a kórház reakciója után némi joggal - hogy az fb-poszt kamu lehetett, ha úgy tetszik, rémhírtejesztés. Emiatt fogalmazott élesen a hozzászólásában, ami viszont eleve megakadályozta, hogy a betámadott posztoló higgadtan elmagyarázza neki, hogy tényleg egy ottani orvos kérte meg az egészre.
Az Uzsoki kórház is lelkiismeretesen járt el az ügyben. Rövid úton ki tudtam deríteni, hogy a telefonáló Pataky Enikő egészségügyi újságíró, az Uzsoki fb-oldalának adminja volt. Aki lelkiismeretesen eljárva igyekezett utánajárni, hogy ki és miért terjeszt rémhíreket. Hiszen ő nem tudhatott arról, hogy egy orvos privát úton igyekezett beszerezni egy nem életmentő eszközt. Ő kapta a bejelentést, ő nézett utána a táblakérdésnek és ő hívta fel utána az eredeti posztolót.
Alapvetően tehát az ügy összes szereplője jót akart és a legjobb tudása szerint járt el, mégis rossz szájíz lett a vége.
A hasonló esetek elkerüléséhez az a legfontosabb, hogy ha az ember bármilyen adománnyal segítene, először a megcélzott kórházaknál informálódjon, hogy mire van ténylegesen szükségük, mi jelent valós segítséget. És csak akkor kommunikáljon, akár áttételesen is, a kórház nevében, ha arról a kórház is tud. Aki pedig a kórház részéről vagy kívülről figyeli mindezt, a jogos gyanakvással együtt jobban jár, ha nem kapásból a legrosszabbat feltételezi a másikról, mert sok szörnyű alak van ugyan, de még annál is sokkal több jószándékú.