"A süllyedő hajóból már átevickéltünk a mentőcsónakba, de még távol a part"

2020 április 2., csütörtök 11:55

"Képzeljék el, hogy egy kis hajón ülnek, messzi messze a parttól. Egy hirtelen lecsapó vihar felborítja a hajót, ezért a vízbe pottyannak. Igyekeznek féken tartani a pánikot, és valahogy megtalálni a hajó vacak, de legalább még mindig lebegő mentőcsónakját, hogy aztán belekússzanak. Ilyenkor, a fulladásközeli élmény után nehéz tiszta fejjel gondolkodni. Két fontos dolgot azért így is hamar felismernének: a mentőcsónak pillanatnyilag megmentette az életüket, és amíg nincs jobb ötletük, benne is kell maradniuk. De az is nyilvánvaló, hogy ez hosszútávon nem életképes megoldás, mindenképpen el kell érniük a partot" - írja cikke bevezetőjében Mark Lipsitch és Yonatan Grad, a Harvard két világhírű epidemiológusa.

Lírai leírásukban a hajóban az emberiség utazik, a rájuk lecsapó vihar a koronavírusjárvány, a mentőcsónak pedig azokat a korlátozásokat szimbolizálja, melyek mostanra mindennapjaink részévé váltak, és amitől a járvány lassítását reméljük. Nyilvánvaló, hogy a túlélésünk múlhat ezeken az intézkedéseken, de az is, hogy hosszú távon fenntarthatatlanok, csak időlegesen jelentenek megoldást.

"Meg kell találnunk a módját, hogy véglegesen lezárhassuk a járványt" - írják.

"A vírus nem emlékszik arra, ha valahol korábban megfékezték. Azonnal újra támad, amint feloldják a korlátozásokat" - írták. Ezért is számolnak a matematikai modellek, például Lipsitchéké is azzal, hogy a görbe ellaposítása után, a korlátozó intézkedések visszavonásával a járvány újra és újra fellángolhat, több hullámban végigsöpörve a világon.

Már csak azért is, mert a mostani korlátozó intézkedésekkel, amellett, hogy megkíméljük az egészségügyet a fertőzöttek rohama miatti összeomlástól, azt is elérjük, hogy a népességnek viszonylag kis százaléka fertőződjön meg. Így a népességnek csak viszonylag kis százaléka válik immúnissá a fertőzésre. Márpedig, ha például a mostani járványt okozó SARS-CoV-2 a 2002-3-as SARS-járványt okozó koronavírushoz hasonló ütemben képes fertőzni, vagyis egy fertőzött három másikat fertőzhet meg, akkor a nyájimmunitás eléréséhez a népesség legalább hatvan százalékának kéne túlesnie a járványon.

Vagyis most, a járvány második hulláma előtt még biztosan nem állhat elő ez a helyzet, nem lesz nyájimmunitásunk.

Mik a lehetőségek? Lipsitchék szerint ha most feloldjuk a korlátozásokat, akkor hamarosan bekövetkezne az, amit elkerülni akartunk. Tömegével betegednének meg az emberek, túlterhelve az egészségügyi ellátórendszert, tízezrével szedve a halálos áldozatokat.

Vagy fenntarthatjuk a szigorú távolságtartást a vakcina előállításáig. De arról fogalmunk sincs, hogy az mikorra lehet meg, a talán túlságosan is legoptimistább előrejelzések is legalább 18 hónapra teszik, mire egyáltalán nekikezdhetnek a tömeggyártásnak. Ennyi ideig aligha lehet fenntartani a jelenlegi, a gazdaságot hibernáló állapotokat.

Lipsitchék szerint a köztes megoldás a korlátozó intézkedések időközönkénti feloldása, majd szükség esetén újbóli bevezetése lenne, így valamennyire kordában tartva a fertőzés mértékét. Számításaik szerint ez nagyon komoly kihívás, komolyabb hibák nélkül kéne több körben feloldani, aztán újra elrendelni a korlátozásokat, minden esetben beletrafálva az időzítésbe, hogy véletlenül se dőljön be az ellátórendszer.

Megoldás lehetne továbbá, ha még szigorúbb korlátozások mellett olyan nagy tömegben kezdenének tesztelni, hogy gyakorlatilag az összes megbetegedésről, illetve minden beteg minden létező kapcsolatáról tudomást szerezhessünk, így esetről esetre haladva fékezhetnénk meg a járványt. Ez a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Lipsitchék Szingapúr példáját hozzák erre. Az aprócska, a szárazföldhöz csak egy szűk földnyelven kapcsolódó országban egyrészt anyagi erőforrások is rendelkezésre álltak ehhez, másrészt a 2003-as SARS-járvány óta folyamatosan fektettek is be a járványügyi rendszerbe, és azonnal szigorú korlátozásokat vezettek be, rengeteg tesztet végeztek, és lenyomozták minden fertőzött minden kontaktját. Mégis, mostanra az ottani ellátórendszer is a végét járja.

Lipsitchék végső soron arra jutottak, hogy bár a végső megoldás, a legkecsegtetőbb remény a vakcina volna, addig a lehető legjobb, amit tehetünk, az az, hogy annyit tesztelünk, amennyit csak tudunk. Így felmérhetnénk, hogy hol milyen utat jár be a járvány, és ahhoz lehet igazítani a korlátozó intézkedéseket, amikkel időt nyerhetünk a járvány végleges megfékezéséhez szükséges infrastruktúra kiépítéséhez, illetve a betegség gyógymódjának megtalálásához. (Via Statnews)