"Nem állunk harcban, hogy tengerészeknek kelljen meghalniuk"

"Nem állunk harcban. Nem kell tengerészeknek meghalniuk. Ha most nem cselekszünk, akkor nem gondoskodunk megfelelően legmegbízhatóbb eszközünkről, a tengerészeinkről" - írta elöljáróinak Brett E. Crozier sorhajókapitány, a USS Theodore Roosevelt repülőhordozó kapitánya.

Azt, hogy a koronavírus mire képes egy olyan zárt közegben, mint egy, az óceánon haladó hajó, a világ nagy óceánjáróinak viszontagságos sorsából már tudjuk. A járvány korai szakaszában az egyik legnagyobb járványgóc a Diamond Princess óceánjáró volt, melynek fedélzetén végül hétszáznál is többen fertőződtek meg. Már egy ilyen hajón is minden adott a járvány gyors és agresszív terjedéséhez: szinte megoldhatatlan a fertőzöttek izolációja, és a kis területen összezárt több ezer ember között villámgyorsan terjedhet a járvány, ráadásul igen súlyos fertőzést okozva, mert olyan gyakoriak a találkozások a fertőzöttek és a még egészségesek között. Pedig egy utasszállító óceánjárón legalább mindenkinek van saját kajüttje. Egy hadihajón nem ez a helyzet. Ott helytakarékossági okokból, illetve a munkaszervezésből adódóan eleve kevesebb szálláshelyet alakítanak ki, mint ahányan szolgálnak a hajón, hiszen olyan úgyse fordulhat elő soha, hogy mindenki egyszerre vonuljon el. A kajütötöket váltásban használják.

Crozier sorhajókapitány is erre hivatkozott a levelében. "A hadihajókon, természetüknél fogva korlátozott a hely" - indokolta, hogy miért nem képesek megoldani sem a fertőzöttek elkülönítését, sem az egészségesek közti távolságtartást. És bár a hajóján a több mint négyezer tengerészből már több mint száz betegedett meg, közülük csak párat különítetek el Guam haditengerészeti kikötőjében, ahol most a Theodore Roosevelt várakozik. Crozier most azt kéri, hogy a támaszponton teremtsék meg a feltételeket az igazolt fertőzöttek teljes elkülönítésére, illetve a személyzet többi tagjának elhelyezésére, hogy biztonságban átvészelhessék a járványt. "Egy bevetésen levő amerikai repülőhordozó személyzete nagy részének eltávolítása és elkülönítése két hétre rendkívüli intézkedésnek tűnhet [...] de ez szükséges kockázat" - írta, hozzátéve, hogy "4000 fiatal férfit és nőt összezárva tartani a TR fedélzetén viszont szükségtelen kockázat, és megtöri a tengerészek hitét abban, hogy gondoskodunk róluk" - írta.

Crozier leveléről elsőként a San Francisco Chronicle számolt be, aminek a kérdéseire a haditengerészet hétfőn nem válaszolt. Thomas Modly, a haditengerészetért felelős államtitkár végül kedden a CNN-nek nyilatkozva azt mondta, hallott már Crozier leveléről. Állítása szerint "az elmúlt hét napban azon dolgoztunk, hogy a tengerészeket eltávolíthassuk a hajóról és szállást biztosítsunk nekik Guamon". Moldy szerint "nincs nézetkülönbségünk a kapitánnyal, csak módszeresen kell eljárnunk. Ez nem egy óceánjáró, izen repülők vannak, biztosítanunk kell, hogy legyen, aki eloltja a keletkező tüzeket, aki üzemelteti a hajó nukleáris reaktorát. Szóval egy csomó dolog van a hajón, amit most kicsit máshogy, egyedien kell megoldanunk, de kezeljük a helyzetet" - mondta.

A Chronicle beszámolója szerint egyelőre egyik fertőzött állapota sem súlyos. Aggasztó azonban a járvány gyors terjedése: a haditengerészet bő egy hete, március 24-én jelezte három tengerész megbetegedését. Akkor még azt állították, hogy sikerült izolálni a fertőzötteket és kontaktjaikat, mégis, mostanra már száznál is több tengerész fertőződött meg.

Ez, mint már az óceánjárós példával is utaltunk rá, annyira nem meglepő. James Stavridis ellentengernagy, a NATO európai egyesített erőinek egykori parancsnoka szerint "több ilyen incidensre is számítanunk kell, mert a hadihajók tökéletes táptalajai a koronavírusnak". Ez pedig nagyon komoly dilemma elé állítja az amerikai hadvezetést, mert a flotta biztosítja az amerikai haderő egész világra kiterjedő hatókörét, az üzemben tartása nemzetbiztonsági szempontból is kiemelten fontos. (Via San Francisco Chronicle)