A hétfői napon újabb 1426 esetet jelentettek Szingapúrból, ezzel 8014-re növelve a kis szigetország fertőzötteinek számát. Pedig korábban úgy tűnt, hogy Szingapúr remekül a kezében tartja az irányítást. James Griffiths, a CNN újságírója elemezte ki, hogy hogyan váltak a vendégmunkás-szállók a vírus gócpontjaivá.
Szingapúrban március 17-én ütötte fel a fejét a járvány, de az 5,6 millió fős lakosságú országban a fertőzöttek száma csak áprilisban nőtt meg, akkor viszont nagyon hirtelen 266-ról 5900 főre.
Szingapúr idáig több dolog miatt is megúszta a járványt, egyrészt földzajzilag kedvezően helyezkedik el, egyedül Malájziával van közös határa, de ezen kívül az országba csak légi úton lehetett bejutni, amit elég jól tudtak ellenőrzés alatt tartani. A külföldről, leginkább Kínából érkező utasokat nagyon szigorúan ellenőrizték, a fertőzöttek kontaktjait pedig sikeresen felkutatták. Másrészt Szingapúr a világ egyik legfejlettebb egészségügyi rendszerével rendelkezik, és a hatóságoknak is nagyobb kontrolljuk van a lakosság felett.
Szintén a kezükre játszott a 2003-as SARS-vírus is, ugyanis akkor a kórházakban már akkoriban kialakítottak hermetikusan lezárt fertőzőosztályokat, így a mostani koronavírusos betegeknél nem kellett kapkodni, hogy hova helyezzék őket.
Ráadásul Szingapúrban nem bízták az emberek szabálykövetésére a járvány megállítását, a fertőzötteket nem házi karanténba küldték, hanem kórházban izolálták őket. Még akkor is, ha nagyon gyenge tüneteik voltak, vagy egyáltalán nem voltak tüneteik. Egész addig benntartották a betegeket, amíg a tesztjük negatív nem lett.Mivel széleskörűen teszteltek, és a fertőzötteket nagyon jól el tudták zárni, sok országgal ellentétben Szingapúrban az élet majdnem ugyanúgy folyt tovább, mint a vírus előtt. Nyitva maradtak az iskolák, éttermek, üzletek és cégek. Az iskolákat és munkahelyeket csak egy hónappal a járvány megjelenése utána zárták be, amikor már a fertőzöttek száma jelentősen megemelkedett.
Áprilisra azonban kiderült, hogy valamiről megfeledkezett a szingapúri vezetőség: a vendégmunkásokról, akik szűk munkásszállókon laktak. A Dél-Ázsiából érkezett munkások valahogy kimaradtak az első tesztelési hullámokból, így szállásaik gyakorlatilag a koronavírus gócpontjaivá váltak. Az nem világos, hogy a vírust a vendégmunkások hurcolták-e be, vagy a szingapúri fertőzött lakosságtól kapták el a betegséget.
A vendégmunkások életkörülményei viszont biztosan nem segítettek sokat a járvány megfékezésében.
„A munkásszállók időzített bombák voltak, amik arra vártak, hogy felrobbanjanak. Az, ahogyan Szingapúr a külföldi munkavállalókkal bánik, nem első, hanem egyenesen harmadik világbeli. A kormány megengedte a munkáltatóknak, hogy ülőhely nélküli, platós teherautókon szállítsák őket. Túlzsúfolt szállókon laknak, úgy összezsúfolva, akár a szardíniák: 12 személy egy szobában” - írta Tommy Koh, egy szingapúri ügyvéd és volt diplomata a Facebookján.
Egy országban, ahol iskolába járnak a gyerekek, nyitva vannak az éttermek, és a dolgozók sem homeofficeban vannak, nagyon könnyen elterjedhetett a munkásszállókról kiszabadult vírus, amiknek mostanra már a nagy részét karantén alá vonták.