Durvul a járványhelyzet Törökországban, de Erdoğan hallani sem akar a gazdaság leállításáról
Miközben a világ most leginkább Európa és az Egyesült Államok járvány elleni küzdelmére figyel, fontos adatra hívjuk fel a figyelmet:
a koronavírussal fertőzöttek száma Törökországban vasárnap átlépte a 86 ezret, megelőzve ezzel Kínát, az országot, ahonnan a COVID-19 hódító útjára indult.
Törökország most a világ hetedik legtöbb fertőzöttet adó országa, ami figyelemre méltó ahhoz képest, hogy az első beteget csak március 10-én jelentették innen. A járvány gyors felfutását mutatja, hogy az új esetek száma március 26-án elérte a napi ezret, április 4-e óta pedig minden nap meghaladta a háromezer főt. A legutolsó adat 3977 új megbetegedés 24 óra leforgása alatt.
Továbbra sincs általános kijárási korlátozás
Ehhez képest meglepő, hogy a török kormány még mindig nem lépte meg azt, amit a legtöbb ország a járványnak ebben a szakaszában már rég megtett:
nem vezetett be általános kijárási korlátozást vagy tilalmat a vírus terjedésének megfékezésére.
Ehelyett csak részleges korlátozások vannak érvényben. A kormány először a 65 éven felülieknek, majd április 3-án a 20 éven aluli állampolgároknak tiltotta meg, hogy elhagyják az otthonaikat. Utóbbi korlátozás alól azonban nem sokkal később kivették azokat a 18 és 20 év közti fiatalokat, akik dolgoznak.
A kijárás korlátozásával is kísérletezik a török kormány: a mostani volt a második hétvége, amikor 48 óráig kijárási tilalom volt életben az ország 31 tartományában, beleértve Isztambul és Ankara tartományát is. De nem látszik, hogy ennél messzebb akarnának menni.
Ellenzéki és szakszervezeti nyomás ellenére sem
Pedig Recep Tayyip Erdoğan török elnök és pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) tagjaiból álló török kormány hetek óta folyamatos nyomás alatt van, hogy szigorúbb óvintézkedésekkel védekezzen a járvány ellen.
A legutóbbi helyhatósági választásokon az AKP elől több város, köztük Ankara és Isztambul polgármesteri székét is elnyerő Köztársasági Néppárt (CHP) már március vége óta általános „karantén” bevezetését sürgeti. Kemal Kilicdaroglu, a párt elnöke mellett Ekrem Imamoglu, Isztambul ellenzéki polgármestere is hangot adott ennek.
„Ha nem is az egész országra vonatkozóan, de Isztambulra vonatkozóan rendeljenek el kijárás tilalmat. Ha csak a város lakóinak 15 százaléka elhagyja az otthonát, az is 2,5 millió embert jelent”, ami nagyon meggyorsíthatja a járvány terjedését - mondta Imamoglu a Reuters beszámolója szerint.
Teljes leállás elrendelésére szólítanak fel a Törökországban élő majd' tízmillió gyári munkást képviselő szakszervezetek is. Az egyik legnagyobb, a TURK-IS követelése, hogy a kormány legalább 15 napra állítson le minden munkát az országban, kivéve a létfontosságú munkafolyamatokat. A szakszervezet elnöke, Ergun Atalay szerint a kormánytól elvárható az is, hogy a járványkészültség idejére megtiltsa a leépítéseket a cégeknek, és pótolja a munkavállalók kiesett jövedelmét.
A halogatás politikája
Úgy tűnik azonban, hogy Erdoğan egyelőre nem hajlandó ilyen döntések meghozatalára. Miközben sok kisebb üzlet már bezárt, és az éttermek is csak elvitelre dolgoznak, a gazdasági társaságok nagy része nem állt le a munkával: az építkezések folynak, a gyárak termelnek. Miután a kormány rájött, hogy a 20 éven aluliak kijárási tilalma a munkaerő egy részét is érinti, a dolgozó fiatalokat azonnal kivették az intézkedés hatálya alól.
A Foreign Policy elemzése szerint Erdoğan egyszerűen nem engedheti meg magának a gazdaság lassítását. Ugyanis „a pénzügyi szempontból a válság előtt is rosszul kormányzott” török államnak nincsenek meg azok az erőforrásai, amik a bajba kerülő cégek és a jövedelmüket vesztő munkavállalók megsegítéséhez kellenének.
Amikor a lakossághoz beszél, Erdoğan igyekszik úgy beállítani a helyzetet, hogy a munka és a termelés folytatása a saját érdekük, és nem kell aggódniuk a járványveszély miatt.
„Az igazi küzdelem csak a világjárvány lecsengése után kezdődik. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a termelésnek folytatódnia kell. Minden gyárunk tovább termel, a gazdáink nem hagyhatnak egy hektár földet sem bevetetlenül. A szolgáltatási szektor nem vesztheti el a hazai és külföldi kapcsolatait” - mondta egyik beszédében, a New York Times tudósítása szerint április 6-án, hétfőn Erdoğan. Majd érzékeltette, hogy a kormány ura a járványhelyzetnek:
„A kórházi ellátás zavartalan, szerencsére eddig nem volt komolyabb probléma az élelmiszer- és tisztálkodásiszer-ellátással, és a közbiztonsággal sem.”
A megszokott stratégiák
Hogy ezt hányan hiszik el Erdoğannak és a kormánynak, az már egy másik kérdés. A török kormány ugyanis kritikusai szerint szerint nagyon kevés információt oszt meg nyilvánossággal a járványhelyzet kezeléséről.
Azokra az újságírókra pedig, akik fontos részleteket derítenek ki erről, és esetleg a kormányzat hibáiról számolnak be, az elmúlt évekből jól ismert eszközökkel csapnak le a hatóságok. A Riporterek Határok Nélkül jogvédő szervezet szerint már 9 újságíró ellen indult büntetőeljárás, amiért fontos részleteket derítettek ki az egészségügyi dolgozók munkakörülményeiről a járvány idején, vagy, a legutóbbi esetben, a börtönökben bevezetett járványügyi óvintézkedésekről. De olyan televíziós műsorvezető ellen is nyomozás folyik, aki műsorában azért kritizálta Erdoğant, mert ahelyett, hogy megfelelő összegű állami forrást fordítana válságkezelésre, egy kormányzati adománygyűjtő kampányt indított el, hogy rálicitáljon az ellenzéki isztambuli polgármesterre.
De ha már a börtönöknél tartottunk: a török kormány fogvatartottakra vonatkozó járványügyi intézkedései mutatják meg, mennyire nem változott Erdoğan hozzáállása a rendszerével kritikus emberekkel szemben.
90 ezer rabot kiengedtek, de a bebörtönzött újságírókat nem
A török kormány, részben nemzetközi nyomásra egy hete kedden úgy döntött, hogy 90 ezer rabot kienged a járvány idejére a túlzsúfoltnak számító törökországi börtönökből, hogy elejét vegyék a járvány elterjedésének az ilyen zárt intézményekben. (Eddigre már 17 fertőzött rabot regisztráltak összesen öt börtönben, és egyikük bele is halt a vírusfertőzésbe.)
A kiengedett rabok fele kevésbé szigorúan őrzött, úgynevezett nyitott börtönökben tölti a büntetése végét, a másik 45 ezer ember viszont normál börtönökből szabadul, hogy aztán otthonaikban várják ki a járvány végét.
Nem is olyan meglepő, hogy szexuális vagy drog-bűncselekmények és gyilkosság miatt elítélt rabok mellett kik nem lehettek a kiengedettek között:
A 2016-os, kormány elleni puccskísérlet után terrorizmus vádjával, politikai alapon elítélt emberek, köztük számos újságíró.
„Olyan emberek maradnak most ki az amnesztiából, akiknek egyáltalán nem is kellett volna börtönben kerülniük, akiknek a bebörtönzése önmagában a jogállamiság megtiprása volt” - írta egy véleménycikkében Hülya Schenk, a Deutsche Welle isztambuli származású újságírója.
„Ez egyértelmű jele annak, hogy Recep Tayyip Erdoğan ezekben a nehéz időkben is ragaszkodik az elnyomó hatalomgyakorláshoz”
- fogalmazott.