Radics József korábban Budapesten taxizott, de március eleje óta maszkban, kesztyűben, a kocsijában literes kézfertőtlenítővel járja az országot és szervezkedik. Esténként pedig élőben jelentkezik a Facebookon információkkal, a bejelentkezéseit több száz ember követi. „Épp most jövök Vécsről, Heves megyéből, ahol két és fél napja nem ettek a gyerekek. Van egy család Tápióságban, ahol nyolc kicsi gyermek van, akik szintén nem ettek két napja” – mondta Radics április elején az egyik körútja után.

Radics roma aktivista, de azt mondja, ez a válság nemcsak a romákat érinti nagyon súlyosan: „Cigány vagy nem cigány, ugyanazt a félelmet, dühöt, elkeseredést észlelem nap mint nap, amerre járok.”

Radics pár hónapja alapította az Országos Roma Civil Tanács nevű szervezetet, amely az eredeti terv szerint főként roma kulturális programokkal foglalkozott volna. Még be sem jegyezték azonban, amikor ideért a koronavírus, és a szervezet villámgyorsan országos adománytaxivá változott. Ma egyike a legaktívabb segítő hálózatoknak, amelyek a járványfenyegetés ellenére is próbálnak enyhíteni a legszegényebbek – cigányok és nem cigányok – helyzetén. Márciustól április közepéig több mint 300 faluban jártak az önkénteseik és mintegy 3000 családnak vittek tartós élelmiszert, házilag gyártott maszkokat és tűzifát.

Ennél azonban sokkal több embernek van szüksége segítségre, mert napról napra élt már eddig is a magyar lakosság egy jelentős része. A mélyszegénységben élők számára vonatkozó becslések 100 ezertől több millióig terjednek, és még az utóbbi évek egyik legnagyobb, több tízmilliárd forintos költségvetésű uniós programja is csak néhány tízezer rászorulón tudott havi rendszerességgel segíteni tartós élelmiszercsomagokkal.

A koronavírus járvány azonban még súlyosabbá teszi a legszegényebb családok helyzetét. A fertőzés még be sem tört tömegesen a falusi szegénysorokra, de az éhezés a Direkt36-nak nyilatkozó források többsége szerint már mindennapos. A mélyszegénységben élők eddig a közmunkán kívül jellemzően alkalmi és napszámos munkákból éltek, ezek viszont a járvány miatt tömegesen szűntek meg az elmúlt hetekben, és a családok teljesen kifogytak a pénzből. Radics József szerint míg korábban az emberek átmentek a szomszédba, ha elfogyott a só, és cserébe adtak mondjuk lisztet, ma már ez nem működik. „Már eljutottak odáig, hogy már senkinek nincs szinte semmije. Pedig még az elején vagyunk” – mondta Radics, aki a taxizás mellett korábban is részt vett hátrányos helyzetű romák megsegítésében.

A nagy karitatív szervezetek is attól tartanak, hogy hamarosan tömegek kerülnek súlyos helyzetbe. Bár az elmúlt hetekben megugrott az adományozás, a segítségkérők száma még nagyobb mértékben nőtt. Közben ráadásul az adományok szétosztása is nehezebb lett: a segélyszervezetek jellemzően idős önkéntesei karanténba vonultak, az irodák egy részét be kellett zárniuk, és akadtak falvak, ahová a polgármesterek nem engedték be az ételosztóikat, mert attól féltek, hogy beviszik magukkal a fertőzést.

Támogasd a tényfeltáró újságírást az adód 1%-ával!

A kormány egyelőre nem intézkedett külön a krízishelyzetbe került családok megsegítésére, és a Direkt36 kérdéseire sem válaszoltak a felelős kormányszervek. Az adományok országos gyűjtését és célba juttatását koordináló akciócsoport vezetője, Révész Máriusz fideszes politikus szerint ugyanakkor példátlan az országos összefogás: 240 millió forint pénzadomány és nagy értékű tárgyi adomány érkezett cégektől és magánszemélyektől. Révész is megjegyezte azonban, hogy mindenképpen szükség lesz kormányzati segítségre is.

A polgármesterek nem mindig tudják, mit kellene tenniük 

A Direkt36-nak nyilatkozó aktivisták és mélyszegénységben élő emberek szavaiból az derült ki, hogy sok esetben a polgármesterek nem tudnak mit kezdeni a krízishelyzetbe került lakosokkal. A kormány felől erről – legalábbis nyilvánosan – eddig nem érkezett iránymutatás az önkormányzatokhoz. Csupán azt írták elő, hogy a lakásaikban maradó időseket segíteniük kell.

Központi iránymutatás hiányában az önkormányzatok sokféleképpen reagálnak a vészhelyzetre. Sok helyen bezárt a hivatal, a telefont nem vagy alig veszik fel, a polgármesterek karanténba vonultak, de vannak példák az aktív és segítő hozzáállásra is.

A Direkt36 négy olyan települést is talált, ahol a járvány elleni védekezés miatt leállt a tartós élelmiszercsomagok osztása, amelyet havonta rendszeresen kaptak a rászoruló kisgyermekes családok egy uniós program keretében. Köztük volt a Pest megyei Tápiószele is, ahol március 18-án fújta le az adományok terjesztését a lebonyolításért felelős kormányzati szerv, és az osztást addig végző állami alkalmazottak visszavitték a csomagokat. Április elején azonban meggondolták magukat és jelezték: ha az önkormányzatok vállalják, hogy maguk megszervezik az osztást, akkor visszakaphatják a csomagokat.

Ez a cikk nem született volna meg, ha nincs a Direkt36. Támogasd a munkánkat!

Tápiószelén így a közel 40 csomagot áprilisban már az önkormányzat munkatársai vitték házhoz a közel negyven rászoruló családnak. Dobos Imre polgármester tudomása szerint velük ellentétben a környékbeli faluk – feltehetően a járványtól félve – nem vállalták az osztás megszervezését. Dobos szerint az eddig is kevés pénzből élő családok májustól lesznek igazán nagy bajban, mert sok kétkezi munkást rúgtak ki áprilisra, így májusban már nem lesz fizetésük. Az önkormányzat azt tudja vállalni, hogy a legalacsonyabb jövedelmű 150 családnak havonta tartós élelmiszer-csomagot ad majd, ha pedig szükség lesz rá, saját forrásból napi egy adag meleg ételt biztosít majd a rászorulóknak. 

A Heves megyei Kömlőn a hivatal megszervezte a szájmaszkok varrását helyben és egyszeri akcióként több mint 2000 kilogramm csirkehúst osztott szét a lakosok között, amit a polgármester, Turó Tamás a saját pénzéből fizetett. A helyi képviselők ezen kívül egyhavi tiszteletdíjukat tették be a létrehozott krízisalapba, a polgármester félmilliót fizetett be, amelyet élelmiszercsomagokra költöttek. Ebből minden helyi család kapott. Turó rendszeresen élőzik a Facebookon, így kommunikál a lakossággal.

Másutt viszont jóval hiányosabb a tájékoztatás, és kevésbé pörgött fel a szervezkedés is. A Borsod megyei Emődön a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetője, Horváth Erzsébet szerint nagyon sok a szegény, kellene a tartós élelmiszer és a fertőtlenítőszer is. Horváth szerint az utóbbi szinte teljesen elfogyott a boltokból, így ő két tanácsot szokott adni a romáknak: az egyik, hogy langyos, szappanos vízben percekig dörzsöljék a kezüket. A legszegényebb családoknál azonban ez sem egyszerű.

Az adománytaxizó Radics József is mindenkinek igyekszik elmondani, hogy rendszeres kézmosással sokat tehetnek a fertőzés ellen. Volt már azonban, hogy a tanácsaira ezt felelték: „Értjük mi, de van kölcsön egy szappanod, hogy kezet tudjak mosni?” A fertőzésveszélyt tetézi, ha több generáció lakik apró, egy-kétszobás, fürdő és rendes konyha nélküli házakban. Azok pedig, akik kútról hordják a vizet sokszor egy közös vödörből, közös pohárral merítenek maguknak akkor is, ha megszomjaznak. Ez pedig kiemelten fertőzésveszélyes a járvány idején, ezért Horváth Erzsébet mindenkinek azt tanácsolja, hogy a kútvizet a saját flakonjából igya.

Az emődi kisebbségi önkormányzati vezető azt mondta, mivel a tanácsokon kívül más eszköze nincs, ezért a polgármesterhez fordult, azonban a település vezetője szerinte nem volt együttműködő.

Fekete Tibor, Emőd polgármestere azt mondta a Direkt36-nak, hogy élelmiszercsomag-szállításban még nem gondolkodott és fertőtlenítőszer beszerzését sem vállalja, mivel nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik szer hatékony és melyik nem. Fekete szerint eddig nem érkezett hozzá jelzés arról, hogy az étkeztetést jóval többen igényelnék, mint eddig. Igaz, ez a típusú ellátás pénzbe kerül: napi 617 forintot kellene fizetni érte. Akinek nincs ennyije, az eseti segélyt kérhet, de erről a lehetőségről a polgármester szerint „évek óta tudnak” a rászorulók.

Fekete szerint önerőből készített maszkokat osztottak a településen, és ebből a közfoglalkoztatott konyhalányoknak is jutott, a szabadban dolgozó közmunkások pedig majd kapnak, ha szükséges lesz. A legszegényebb lakosság tájékoztatására vonatkozó kérdésünkre pedig azt mondta, hogy a kisváros több pontján plakátokat helyeztek ki.

Iratkozz fel a Direkt36 hírlevelére, hogy ne maradj le a nyomozásainkról!

A polgármester a közmunkaprogram fenntartásában és lehetőség szerinti bővítésében látja a segítség kulcsát – ehhez viszont szerinte az is kell, hogy a foglalkoztatottak is fegyelmezetten dolgozzanak. Ezen kívül szívesen venné, ha a kormány iránymutatást adna, hogy mit kell tenniük az önkormányzatoknak, és lehetőleg forrást is biztosítana ehhez. Hozzátette, „nyitott vagyok, hogy közösen keressünk megoldást” a kisebbségi önkormányzattal.

Az utcán szédelgő gyerekek

Olyan település is van, ahol az önkormányzat inkább a járványügyi korlátozások minél szigorúbb betartatása koncentrál. A Borsod megyei Taktaszada önkormányzata például megvonja a települési szociális támogatást azoktól az idősektől, akik nem maradnak otthon, és ugyanez vár azokra családokra is, ahol az iskolások napközben elhagyják az otthonukat. A Hajdú-Bihar megyei Hencidán pedig a polgármester felhívást tett közzé arról, hogy „a rendőrség számára el van rendelve, hogy az iskolaidőben az utcán szédelgő gyermekeket biztonsági intézkedés keretén belül haza kell szállítani és az intézkedésről jelzést kell tenni a Gyermekjóléti Szolgálat felé. Amennyiben erre sor kerül, fennáll a hiányzás miatt családi pótlék megvonás lehetősége.”

A hencidai önkormányzatot nem sikerült elérnünk, hogy megkérdezzük, volt-e már olyan család, ahol megvonták a családi pótlékot a szabályszegés miatt. A gyermekenként 12-16 ezer forint összegű családi pótlék elvesztése azonban komoly érvágás lehet a legszegényebbeknek, derült ki a Hencidán élő Varga Beáta szavaiból, aki mindig előre eltervezi, mire fogja költeni a családi pótlék minden forintját.

A nő férje közmunkán dolgozik az önkormányzatnál, de a fizetése felét egy korábbi adósság miatt inkasszózza egy végrehajtó cég, és ez a veszélyhelyzet idején is így marad. A havi jövedelmük emiatt mindössze 25-28 ezer forint. Az asszony nem talált állást, így a 12 éves lánya után járó családi pótlék az egyetlen további juttatás, amivel számolhatnak. „A tegnapi fizetésből, ha a számlákat kivesszük, ami 14 ezer forint, tizenpárezer maradt. Ebből ma voltam a lányommal bent Berettyóújfaluban, vettünk csirkecombot, farhátat, cukrot, lisztet, olajat és kétezer-valahányszáz maradt csak. Hétfőn jön a családi, abból még megveszem a tésztát meg liszt meg ami kell, és ennyivel indulunk el egy hónapra” – mondta.

Kiss Anikóhoz, a Szociális Csomagküldő Mozgalom (Szocsoma) alapítójához is naponta tucatjával érkeznek a jelzések, hogy baj van. Kiss azt mondta, ez azt jelenti, hogy kétszer-háromszor annyian jelentkeznek, mint korábban – többnyire élelmiszerre, tisztítószerre és fertőtlenítőszerre volna szükségük. A Szocsoma elsősorban „a többségi társadalom felelősségének felébresztésére” jött létre, valamint a mélyszegénységben élő telepi romákon próbál segíteni. „Vannak helyek, ahol a kutya nem törődik velük, elképesztően gazdátlan telepek. Van egy falu, a neve Szerep, egy roma kisebbségi vezető járt ott a környékről. Neki is napi gondjai vannak, de a saját pénzéből hagyott ott több ezer forintot egy családnál, és sírva ment haza. Sok polgármester azt képzeli, hogy a romák túlélők, meg fogják oldani. De ezt most nem tudják.”

Újra kell gondolni az adományozást

A helyzetet súlyosbítja, hogy az ételosztásokban eddig jelentős szerepet játszó nagy karitatív szervezetek munkáját is megnehezítette a járvány.

A Máltai Szeretetszolgálat honlapján van egy letölthető plakát, amely a járványhelyzetben életbe lépett adománystopra hívja fel a figyelmet. Eszerint „adományok fogadását és kiosztását bizonytalan időre kénytelenek vagyunk felfüggeszteni”. A Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője, Romhányi Tamás szerint a magánszemélyektől érkező tárgyi adományokat most valóban nem tudják fogadni a vírus miatt, csak cégektől vesznek át élelmiszer- és tárgyadományt. 

Hozzátette, hogy az alkalmazottaik és háromezer önkéntesük közül sokan idősek, nekik most otthon kell maradniuk. Ez azt jelenti, hogy a 130 helyszínen működő adománygyűjtő- és osztó irodáik fele-kétharmada bezárt, pedig korábban ide jártak be a rászorulók, ha jelezni akarták a problémáikat. Romhányi szerint mindezek ellenére folyamatos a karitatív tevékenység, a korábban megismert rászorulókkal tartják a kapcsolatot. Vidéken a máltaiak autói rendszeresen róják az utcákat és (minimális kontaktus mellett) házhoz viszik az adományokat a már korábban megismert rászoruló családoknak. Az összes érintett települést azonban nem érik el a programjaik: a Szeretetszolgálat nagyságrendileg 300 településen működtet valamilyen segítő programot. Romhányi azt mondta, a munkatársaik most attól félnek, hogy visszacsúszhatnak a gödörbe azok az emberek, akiknek a támogatásukkal sikerült már kilábalniuk a nyomorból.

„Nagy átalakulás van most a segélyezésben, egyszerűen nincs sablonunk ahhoz, ami most történik” – mondta a Direkt36-nak a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója, Szilágyi Attila. A helyzet közben szerinte is súlyos. „Az látszik, hogy nemsokára tömegek roppannak majd meg egzisztenciálisan, és a helyzet kezelésére a magánadományok eddigi mennyisége nem lesz elég” – mondta. Az elmúlt három hétben az átlagosnál nagyobb összegek futottak be a Szeretetszolgálathoz, vagyis megnőtt az adakozási kedv. Ez három hét alatt több mint tízmillió forintot jelent, de annyival megnőtt az igény is, hogy két hét alatt elfogyott ennyi pénz. 

A segítségkérések száma többszöröse a korábbinak, és tovább növekszik. „Nincs az országban most olyan, aki megmondhatná, hogy mennyire lenne szükség, de a beérkező volumen messze nem elegendő” – mondta Szilágyi, aki szerint egy csomag tartós élelmiszer sokat enyhít a pillanatnyi gondokon, de az ilyen akciókkal „inkább tüzet oltunk”.

A munkatársak jó része a Baptista Szeretetszolgálatnál is idős vagy egészségügyi kockázat miatt veszélyeztetett, de a szolgáltatásaikat fenntartják, maszkokat és fertőtlenítőt osztanak, és működnek például a népkonyhák is. Napi körülbelül 1500 adag ételt osztanak szét. Ennek egyre nagyobb részét Budapesten adják, mert itt folyamatosan nő az igény, viszont több vidéki település – valószínűleg félve az osztás során megjelenő csoportosulástól – lemondta az étkeztetést. Csak Baranya megye néhány települése kivétel, innen tucatnyi polgármester is jelentkezett, hogy „ebben a helyzetben nagyon kell a napi egy tál meleg étel”, ezért ott a szervezet elindította a népkonyhák engedélyeztetését. Közben több településen elindult egy köztes megoldás: a Baptista Szeretetszolgálat leszállítja az ételt, a helyi önkormányzat munkatársai pedig szétosztják.

A kormánynak eddig egy olyan intézkedése volt, amely a legszegényebbek megsegítéséhez is hozzájárulhat: létrehozta az adakozást és önkéntességet koordináló akciócsoportot Révész Máriusz fideszes politikus vezetésével. Az akciócsoport a nagy karitatív szervezetekkel együttműködve gyűjti és osztja el az adományokat. Révész a Direkt36-nak megerősítette, hogy a karitatív szervezetek kifejezett kérése volt, hogy most nem szeretnének tartós élelmiszert egyéni felajánlóktól átvenni a járványveszély miatt, jelenleg pénzzel lehet segíteni őket.

Révésznek nincs rálátása arra, hogy a kormány készül-e kifejezetten a legszegényebbeket segítő programmal, de kérdésünkre elmondta: több helyről futott be hozzájuk jelzés arról, hogy a mélyszegénységben élőknek sürgős szüksége lenne segítségre. A képviselő szerint az akciócsoport által gyűjtött adomány – eddig több, mint 240 millió forint pénzbeli adomány és ennél nagyobb értékű tárgyi adomány, mint például 60 millió forint értékű vitamin, a Docler csoport által felajánlott 1000 számítógép – nagy része erre a célra megy majd.

Révész szerint mindez azt mutatja, hogy kiemelkedő összefogás van az országban a vírushelyzetben. Ugyanakkor a Direkt36 kérdésére azt mondta: bár már eddig is voltak kormánydöntések, amelyek a nehéz helyzetbe került embereken hivatottak segíteni, a rászorulók megsegítésére mindenképpen kormányzati segítség kell.

A Direkt36 a mélyszegénységben élők megsegítésével kapcsolatban megkereste a területért felelős kormányszervek közül az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Soltész Miklós államtitkár által irányított Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácsot is, választ azonban nem kaptunk a kérdéseinkre. 

Feszült helyzetek

A fenyegető éhezés és a tájékozatlanság könnyen feszültséget is szül. A Heves megyei Egerbaktán például április legelején összeverődött egy csapat férfi, hogy számon kérje a kisebbségi képviselőn és a polgármesteren is a tétlenséget.

A történtekről az ORCT helyi aktivistája és alapító tagja, Szabó Gáspár és egy helyi idős asszony számolt be a Direkt36-nak, akik állításuk szerint mindketten szemtanúi voltak az eseményeknek. Szerintük a konfliktusos helyzet abból fakadt, hogy a környéken is szinte mindenütt megszűntek az alkalmi munkák az elmúlt hetekben. Az idős nő unokája is elvesztette az állását: egy pékségben dolgozott, de felhívták, hogy a szabadságáról már vissza se menjen, mert több embert ki kell rúgniuk. „Itt a soron senkinek nincs tüzelője, sem ennivalónk, szinte semmink” – mondta az idős asszony. Ez régen sem volt ritka, de most más a helyzet: „Mindenki megyen mindenkihez, hogy kérjen, hogy legalább egy kis bodagot [egyszerű kenyérfélét] tudjunk gyúrni. De most senki nem tud adni egy darab kenyeret sem.”

Ahogy erősödött az éhezés, az emberek közt nőtt az elkeseredettség, és magukra hagyva érezték magukat. Ráadásul a Facebookon országszerte terjedt egy álhír, miszerint a kisebbségi önkormányzati vezetők fejenként ötezer forintból tartós élelmiszert, fejenként háromezer forintból pedig tisztítószert biztosítanak majd a rászorulóknak. Ennyi pénz sok családnak elég lett volna az átmeneti fellélegzéshez, a hír azonban nem volt igaz. A kisebbségi önkormányzatok törvény szerint nem költhetik karitatív célokra a költségvetésüket.

Ezek után gyűlt össze egy csapat férfi a legszegényebbek által lakott környéken április elején. „Itt hőbörgött az egész nép”, mondta az egerbaktai nő, aki szerint a célállomás a helyi cigány önkormányzati vezető háza meg a polgármesteri hivatal lett volna. Az asszony azonban, akinek idős koránál fogva nagy tekintélye van a közösségben, közbelépett. „Lebeszéltük a népeket, hogy türelmesek legyenek.” Sikerült telefonon elérniük az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnökét, Agócs Jánost, akit kihangosítottak, és így megnyugtatták az embereket. (Agócs nem akart nyilatkozni a Direkt36-nak.)

A helyi kisebbségi képviselő, Barkóczi Géza szerint a helyzet részben a Facebookon terjedő hamis hír hatására eszkalálódott, és Egerbaktához hasonlóan sok településen alakult ki feszültség. Barkóczi azt mondta, ő és az egerbaktai polgármester hosszú távú segítségen dolgoztak, ezért szervezték meg a népkonyhai ellátás és a gyermekétkeztetés házhoz szállítását. Ez napi egy adag meleg ételt jelent minden rászorulónak, akik szerinte mintegy négyszázan lehetnek a településen. Hozzátette, hogy a feszültség „nem volt olyan nagy, mint amekkora feneket kerítenek neki”, és „a helyzetet megfelelő kommunikációval és hiteles információkkal helyre tettük”, így azóta megnyugodtak az emberek.

Varga Tibor egerbaktai polgármestert többször kerestük telefonon, de nem volt elérhető és az sms-ünkre sem reagált.

Címlapkép: Verebes Mihály