Az első kísérleteken már túl vagyunk, de még rejtély, hogy mire lesznek jók a most fejlesztett koronavakcinák

Továbbra is zavaros a kép arról, hogy mennyire hatékonyak a jelenleg a koronavírus ellen fejlesztett vakcinák, írja a témáról írt összefoglaló cikke felvezetőjében Ewen Callaway, a világ egyik legelismertebb tudományos szakfolyóirata, a Nature újságírója. Példaként egyből a Moderna mRNS-alapú vakcináját említi, melynek első sikeres tesztjéről mi is beszámoltunk. Az első emberkísérletben - mellyel alapvetően még csak azt vizsgálták, hogy nem veszélyes-e az oltóanyag az emberre - a 45 tesztalany a Moderna sajtóközleménye szerint megfelelő immunválaszt adott, legalább annyi, ha nem több antitestet termelt a szervezetük, mint a fertőzésen már átesetteké.

Több kutató azonban arra figyelmeztetett, hogy a Moderna nem hozta nyilvánosságra a kísérletei adatait, így azt nem is lehet megfelelően értékelni. Hogy abba már bele se menjünk, hogy egyáltalán megfelelő védelmet jelent-e a fertőzés ellen az az antitestszint, amit a fertőzésen átesett, kórházi ápolást nem igényelve felgyógyultak szervezete termel. Ez még eldöntetlen kérdés, tudományosan még nem igazolták, hogy ez védelmet jelent-e a fertőzés ellen, illetve mi az az antitestmennyiség, ami már védelmet jelent. Arról aztán végképp nincs sejtésünk, hogy ha védelmet is jelent, az mennyi ideig áll fenn. Hogy is lehetne, ha egyáltalán csak tavaly november óta terjed a járvány, aminek a terjedéséről is csak idén év eleje óta tudunk.

A Moderna oltóanyagával kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy az ún mRNS-vakcina. Abba, hogy ez mit jelent, most kár belemennünk, a jövő szempontjából ez annyiban lényeges, hogy bár ilyen mRNS vakcinákat nagyon könnyű és viszonylag olcsó fejleszteni, ezidáig még egyetlen ilyen vakcinát sem engedélyeztek a világban.

Épp ezért kísérleteznek más típusú oltóanyagokkal is. Oxfordban például kémiailag hatástalanított SARS-CoV-2 vírusból fejlesztenek oltóanyagot. Ez a leghagyományosabb módszerek egyike, lényegében nem fertőzőképes vírussal provokálnak immunválaszt a szervezetben. De ezzel az oltóanyaggal - illetve a kínai Sinovac Biotech által fejlesztett, az első kísérletek alapján a szervezetet rengeteg antitest termelésére sarkaló vakcinával kapcsolatban egészen érdekes jelenségre figyeltek fel. Mindkét oltóanyag hatékonyan akadályozta meg állatkísérletekben a covidos tüdőgyulladás kialakulását. Ugyanakkor a beoltott állatok garatjában és nyálkahártyáján bőszen burjánzott a vírus, tehát a jelek szerint az oltás csak a tüdő fertőzését akadályozta meg.

Ez több szempontból is aggályos. Az oltás ez alapján az első körben legveszélyesebb szövődmény, a kétoldalú tüdőgyulladás megelőzésében hatásos, ugyanakkor azt nem akadályozza meg, hogy a beoltott páciens terjessze a betegséget. Pedig ideális esetben egy védőoltás nem csupán a megbetegedést, de a fertőzés terjesztését is megakadályozza.

Callaway összefoglalója alapján tehát jelenleg még az oltásfejlesztés kezdeti szakaszában vagyunk, amikor egyelőre legfeljebb azt sikerült igazolni, hogy az oltóanyagjelöltek nem veszélyesek az emberre. A fejlesztők most a további teszteket sürgetik, a Moderna például már júliusban 600 emberen akarja tesztelni az oltóanyag hatékonyságát a fertőzés megelőzésében, és az oxfordi kutatók is toboroztak már ezer önkéntest, akik közül többet már placebóval oltottak a hatásosság kontrollált vizsgálata érdekében.

Ezek alapján még a leggyorsabb menetrend szerint is hónapokra vagyunk egyáltalán attól, hogy igazolódjon egy vakcinajelölt biztonságossága és hatásossága. Azután még meg kell oldani, hogy több milliárd adagot gyártsanak belőle, majd a legyártott oltóanyagot el is kell juttatni mindenhova, és meg kell oldani az emberek beoltását is - amihez milliárdszámra lesz szükség steril tűre.