„Orbán Viktor vagyok, és én leszek Magyarország következő miniszterelnöke”

Igazi kuriózumnak számító cikk jelent meg pénteken a holland NRC című lap oldalán Marcel Haenen tollából. Haenen 28 évvel ezelőtt a German Marshall Fund ösztöndíjasaként közösen járt az Egyesült Államokban Orbán Viktorral és Németh Zsolttal, és ennek az útnak az emlékeit elevenítette fel annak alkamából, hogy 10 éve van hivatalban az Orbán-kormány.

A visszaemlékezés különlegessége, hogy Haenen, kihasználva a járvány miatt bevezetett karanténintézkedéseket, egy videóinterjút készített az ösztöndíjprogram két résztvevőjével, köztük Németh Zsolttal is; Közösen elevenítették fel a közös emlékeket, de írásban több más egykori résztvevő is megszólal a cikkben.

A 11 fős ösztöndíjprogramon olyan európai fiatal politikusnövendékek és aktivisták vettek részt, akiket 1992-ben a jövő reménységeként tartottak számon; lengyelek, franciák, hollandok, németek, magyarok. Közösen beutazhatták az országot. Orbán ekkor járt életében először az Egyesült Államokban.

A beszélgetésből kiderült, hogy Orbán már akkor az egyik legígéretesebb politikus-tehetségként tartották számon, még ezen a szűk körön belül is. Németh elmesélte, hogy Orbán olyan céltudatos volt, hogy hajnali 6-kor felkelt, hogy az angol nyelvet gyakorolja.

Már a belépője látványosra sikeredett:

„A nevem Orbán Viktor, a Fidesz vezetője vagyok, és én leszek Magyarország következő miniszterelnöke”

- idézi bemutatkozását, és első mondatait Wolfgang Krach, a program egyik résztvevője, a Süddeutsche Zeitung mai szerkesztője, akit sokkolt a megalománia, de „de megtartotta szavát: hat évvel később miniszterelnök lett.”

Pauline Krikke, Hága későbbi polgármestere is úgy emlékezett Orbánra mint nagyon nyugodt, de egyben nagyon magabiztos személyiségre. Pontosan tudta ő is, és Németh is, meséli Rikke, hogy milyen jelentős hatásuk van már most a magyar közéletre. Pascal Riché francia újságíróra is Orbán eltökéltsége és nyílt ambíciói tették a legerősebb benyomást. Riché bemutat egy 28 évvel ezelőtt készült karikatúrát Orbánról, amin „kis Napóleonként” ábrázolja.

Orbán tudatos volt már a nyilvánosság kezelésében is, nem szerette ha filmezik, feleslegesen nem beszélt, inkább figyelt, tanult, és nagy hatással volt rá az Egyesült Államok. Inkább zárkózottnak, de nagyon tudatosnak írják le, nagy bulizásokról nincsenek sztorik, ha lazítani kellett, inkább kettesben billiárdoztak Némethel.

Soros Györgyöt Németh Zsolt hozta szóba. Elmesélte, hogy az üzletember meghívta az ösztöndíjasokat New Yorkba az utazás során, és afelől érdeklődött, hogy mi mindenre van szükségük, de Németh elmondása szerint ők inkább kellemetlennek érezték, és visszautasították ezeket a gesztusokat. Németh elmeséli, hogy a '80-as években támogatta őket Soros, többek közt ő finanszírozta meg a Fidesz első fénymásológépét.

Némethet egyébként nem szembesítik nagyon élesen azokkal a kanyarokkal, amiket a Fidesz 30 év alatt megtett, de azt azért elmondja, hogy természetes folyamatnak látja ezeket az évtizedeket, és a Fidesz irányváltásait.

A résztvevők felelevenítik, hogy részt vehettek a Demokrata Párt konvencióján, amit a New York-i Madison Square Gardenben tartottak, és ahol Bill Clintont elnökjelöltnek választották.

Érdekes része a cikknek, amikor Heike Witzel a hallei evangélikus egyház munkatársa arról beszél, hogy Orbán kifejezetten azok társaságát kereste, akik politikailag értékesnek látszottak, így vele például nem sokat foglalkozott.

A teljes írást, benne néhány eddig ismeretlen fiatal Orbán-képpel, itt lehet elolvasni.