A gyógytornászok épp úgy a frontvonalon voltak, mint az ápolók

• Kásler Miklós miniszter előbb bejelentette, hogy a gyógytornászok kimaradnak a bruttó 500 ezres bónuszból, aztán aztán kiderült, hogy teljesen mégsem maradnak ki.
• Sokaknak talán nem teljesen világos, hogy egy gyógytornász mégis mit tett a koronavírus elleni küzdelemben, hiszen csak tornáztatnak.
• Van olyan gyógytornász, aki a COVID-os betegek köhögtetését végezte, volt, aki ápolói feladatokat látott el, olyan is, aki a kórházból kitett betegeknek sietett a segítségére, és olyan is van köztük, aki meg is fertőződött a vírussal.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere június 5-én jelentette be, hogy Orbán Viktor ígéretével ellentétben, nem minden egészségügyi dolgozót illet meg a bruttó 500 ezer forintos egyszeri juttatás. Ebből a körből a gyógyszerészek és a szociális dolgozók mellett a gyógytornászok és fizioterapeuták is kimaradtak. A bejelentést ellenzéki pártok, egészségügyi szakszervezetek tiltakozása és felháborodása követte, amit Kásler csak tovább tetőzött azzal, hogy kijelentette, a gyógyszerészek a járvány alatt is ugyanazt csinálták, mint máskor, a gyógytornászok pedig azért maradnak ki, mert önkormányzatok, vállalkozások alkalmazzák őket.

Hétfőn viszont az Emmi bejelentette, hogy mégis megilleti, de csak a kórházakban dolgozó gyógyszerészeket és gyógytornászokat a pénzjutalom. A házi betegellátásban dolgozók viszont továbbra is kimaradnak. De mit is csináltak a gyógytornászok, amiért úgy érzik, hogy nekik is jár a jutalom? Sokaknak talán nem teljesen egyértelmű, hogy hogyan járultak hozzá a gyógytornászok a járvány elleni harchoz, és miért volt fontos az ő szerepük a betegek felépülésében.

Olyan gyógytornászokkal, fizioterapeutákkal beszélgettünk, akik mind az élvonalban küzdöttek meg a koronavírussal.

A frontvonalban végezték a munkájukat

„Mindenkinek az van a fejében a gyógytornászokról, hogy ha valakinek eltörik a lába, akkor mi csak tornáztatjuk, pedig mi nagyon benne vagyunk a járvány sűrejében” - meséli három gyógytornász, akik egy multidiszciplináris intezív osztályon dolgoznak.

Ezen az osztályon olyan betegeket kezelnek, akik politramuatizáltak, égési sérüléseik és légzési nehézségeik vannak. Ezen az osztályon sem csak a tornáztatásról szól a fizioterápia, hanem a nehéz légzési betegeknek légzőtornát tartanak és köhögtetik is őket, hogy a váladék feljöjjön. A három gyógytornász arról mesél, hogy amikor kitört a járvány, akkor az osztályon dolgozók felét átvezényelték a koronavírus központba, ahol teljes védelmi öltözetben kezelték a koronavírusos betegeket. Fizioterapeutaként az ő feladatuk volt, hogy a koronavírusos betegeket köhögtessék vagy épp a lélegeztető gépen keresztül szívják le a betegek váladékát a tüdőről. A fekvő betegeknél nagyon fontosnak tartják a korai mobilizációt, mert bár nem közvetlenül menti meg a beteg életét, de az életminőségét javítja. Mindemellett ápolói feladatokat is elláttak, például a betegek vérvételekor a vérgázt is nekik kellett analizálni.

Úgy érzik, hogy pontosan ugyannyira voltak benne a frontvonalban, mint az ápolók vagy orvosok.

Egy másik kórház három gyógytornásza pedig járóbeteg ellátást végzett eredetileg, de átirányították őket a COVID-központba. A gyógytorna teljesen megszűnt, mert a kórház minden osztályát kiürítették, a gyógytornászokat pedig rohamtempóban segédápolókká képezték át.

Rájuk azért volt szükség, mert a koronavírusos betegeket ápolók között egyre többnek lett pozitív a tesztje, a kiesett munakerőt pedig sürgősen pótolni kellett.

„Alapvetően ágytálaznunk, ágyat húznunk és etetnünk kellett a koronavírusos betegeket, de volt olyan kollégának is, aki a tesztelős részlegre került, és ő végezte a lázmérést és a tesztelést. Egy másik kollégánkat pedig egy olyan osztályra irányították, ahol neki kellett vért vennie a betegektől, holott ezt segédápolóként nem is csinálhatná” - magyarázzák.

A gyógytornászok szerint olyan is előfordult, hogy védőruha nélkül ápoltak betegeket, akikről csak később derült ki, hogy fertőzöttek.

Egy másik kórházban dolgozó három gyógytornász közül kettő meg is fertőződött, miközben a betegeket tornáztatták és ápolták. A három gyógytornász eredetileg egy belgyógyászat krónikus osztályán dolgoztak, ahol több beteg is megfertőződött a vírussal. Eleinte segédápolói feladatokat láttak el, például etetniük kellett a betegeket, ágyat húzniuk, ágytálat cserélniük, áprilistól pedig már védőfelszerelésben tornáztathatták is őket. A két megfertőzödött gyógytornász egy hónapra esett ki a munkából.

„Egy hónap alatt 6 koronavírus tesztet végeztek rajtam. Nem voltak durva tüneteim, de az ízérzékelésem a szaglásom teljesen elment” - magyarázza egyikük.

Egy vidéki kórház gyógytornászát viszont nem közvetlen betegek ellátásra osztották be, hanem koordinátori feladatokat látott el a regionális koronavírus központban. Eredetileg egy mozgásszervi részlegen dolgozott, ahol az osztályon fekvő betegek mobilizálása mellett ambuláns ellátást végzett, de a kiürítés miatt náluk sem maradtak betegek. Arra viszont felkészítették őket, hogy lehet, hogy szükség lesz orvosokra és ápolókra, a gyógytornászt első körben hívták be előbb egy kétnapos képzésre, majd munkára. Négy koronavírusos betegeket ellátó osztály munkáját kellett összehangolnia, a védőfelszereléseket, eszközöket igazságosan elosztania, raktárt kezelnie, mindezt váltott műszakban hol éjjel, hol nappal. Bár ő maga közvetlenül nem érintkezett betegekkel, de a környezetében hozták-vitték őket, ezért ugyanúgy fertőzésveszélynek volt kitéve.

Azokat ápolták, akiket cserben hagytak

A frontvonalban dolgozó gyógytornászok mellett olyanok is vannak, akik bár nem közvetlen dolgoztak a koronavírusos betegekkel, mégis nagyon fontos volt a munkájuk. A házi betegellátásban dolgozó gyógytornászok és szakápolók azonban most mégis kimaradnak a bruttó 500 ezer forintos bónuszból, pedig ők lényegében a kórházak munkáját vállalták magukra.

A kórházi kiürítések miatt ugyanis rengeteg olyan beteg került haza, akiknek az életminőségét befolyásolta, hogy hozzájutnak-e a gyógytornához vagy sem. Egy állami normatívából működő cég gyógytornásza három hétig nem dolgozhatott felsőbb utasításra, de amikor a kórházból hazakerültek a mozgásképtelen, rehabilitáció alatt álló betegek, akkor kénytelenek voltak munkába állni.

„Elláttam például egy agyvérzéses fiatal beteget, aki épp rehabilitáción volt, amikor kirakták a kórházból. Neki muszáj volt gyógytornát kapnia. Egy 48 éves storke-os betegnek is azonnal kellett egy gyógytorna, egy 80 éves sípcsont törött bácsit pedig úgy raktak ki, hogy azt mondták neki, most mindenki a maga tornásza. Lehet, hogy mi nem életeket mentettünk, mint a COVID-os orvosok, de a munkánk nagyon fontos volt az életminőség javításához” - magyarázza a gyógytornász.

A gyógytornász azt mondja, hogy igazán nem lepődött meg azon, hogy kimaradnak a jutalomosztásból, mert ők mindig mindenből kimaradnak, amiért nem kórházon belül dolgoznak. Csakhogy úgy érzi, hogy a járvány elleni küzdelemből ő is kivette a részét, hiszen azokat a betegeket látta el, akiket épp a vírus miatt hagyott cserben a rendszer.