Mi alapján dönti el egy kutya, hogy hogyan viselkedjen egy gyanús idegennel?

Mindenki ismeri a helyzetet, amikor egy kisgyerek az anyukáját figyeli, hogy megtudja, mennyire kell aggódnia egy hirtelen felbukkanó ismeretlen tárgytól vagy személytől. A viselkedéskutatók ezt a jelenséget szociális referenciának hívják.

Az ELTE Etológia Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport kutatói már több esetben kimutatták, hogy a kutya viselkedése egyes szociális vonatkozásokban hasonló a kisgyerekekéhez. Most két, életszerű helyzetet modellező kísérletben arra keresték a választ, hogy családi kutyák esetében mennyire figyelhető meg a szociális referencia jelensége, mennyire befolyásolja a kutyák viselkedését a gazdájuk reakciója, ha egy gyanús ismeretlen emberrel találkoznak. A kísérletekről az Animal Cognition-ben írtak.

1. kísérlet: irodai helyzet

Mivel egy barátságos idegen a legtöbb jól szocializált családi kutyában nem kelt bizalmatlanságot, a kísérletben az idegen enyhén fenyegető módon viselkedett: a kutyát meredten bámulva egészen lassan és némán közelített, akár a kutya látványától elbizonytalanodó, kissé aggódó vendég is lehetett volna.

„Az első kísérletben egy irodai helyzetet modelleztünk, amelynek során a gazda egy asztalnál ült, mellette a kutyája, és így találkoztak az idegennel” – mondta el a közlemény szerint Salamon Attila, a publikáció első szerzője. A kutatók előre megbeszélték a gazdákkal, hogy a kétféle reakció melyikét mutatják: vagy barátságosan viselkedtek az idegennel, vagy gyanakodva, mintha úgy gondolnák, hogy veszélyes lehet.

A barátságosan viselkedő gazdák vidáman beszéltek a szobába lépő ismeretlenhez, és felé hajoltak, míg a gyanakvó gazdák ijedten beszéltek, és elhajoltak előle. A várakozásoknak megfelelően a gyanakvó gazdák kutyái többet nézték a gazdájukat, és hosszabb ideig maradtak a közelükben, de a gazda viselkedésétől függetlenül a legtöbb kutya odament az ismeretlenhez, tehát a gazda gyanakvása nem „ragadt át” a kutyára.

„Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a gazdák viselkedése ugyan hatással volt a kutyáik reakciójára, viszont lehetséges, hogy önmagában a gazda aggodalmára és nem pedig az idegenre reagáltak így” – mondta Salamon.

2. kísérlet: köztéri helyzet

A második kísérlet egy köztéri szituációt modellezett, amiben a barátságosan viselkedő gazda vidáman beszélt a belépő idegenhez, miközben egyet lépett felé, míg a gyanakvóan viselkedő gazda ijedten beszélt, és egyet hátralépett. Ebben a helyzetben az idegentől való nagyobb távolság (6 méter) több időt adott a kutyának, hogy észrevegye mind az idegen gyanús viselkedését, mind a gazda reakcióját.

Ebben a tesztben, ha a gazda gyanakvóan viselkedett, a kutyák több időt töltöttek a háta mögött, ha viszont azt látták, hogy a gazda barátságosan fogadta az idegent, akkor a legtöbb kutya a gazdától eltávolodva odament a furán viselkedő ismeretlenhez.

„Összességében az eredmények arra utalnak, hogy egy furcsán viselkedő idegennel való találkozás során a kutyák valóban felhasználják a gazda intonációja és mozgása által hordozott információt, ami párhuzamba állítható a gyerek-anya kapcsolatban megfigyelhető »szociális referencia« jelenséggel” – magyarázza Gácsi Márta, a kutatás vezetője.