Annak ellenére, hogy Ausztráliában meglehetősen drága a kokain egy grammja, az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnövekedett a fogyasztók száma. Pedig mindig is luxusnak számított: az ára sosem ment 200 dollár alá, de inkább 300 körül mozog, ez pedig a nemzetközi átlag legalább duplája. Bár az elmúlt években sem lett olcsóbb, sőt, ma már mégsem egy szűk elit szórakozása.
A Sydney Morning Herald már tavaly arról írt, hogy a főleg tehetősebbek által lakott kertvárosi részen, Woollahrában 2017 óta minden egyes évben 98,8 százalékkal növekedett meg az olyan, rendőrség által rögzített incidensek száma, melyben a kokain is benne volt valamilyen formában. A szennyvízben is mérik a fogyasztás változását, és míg 2016/17-ben 3 tonnára becsülték a teljes nemzeti adagot, két évvel később ez a szám már 4,6 tonna volt. Ennek nagy része Sydney környékéről származott.
A kokainboomnak több oka is van. A Vice részben azzal magyarázza, hogy a dél-amerikai drogkereskedők dolgát egyre jobban megnehezítették az amerikai határőrök és az alaposan előkészített hatósági akciók, így a megszokottól eltérően elkezdték délre is teríteni a drogot. Míg Amerika felé nehéz szárazföldön eljuttatni a kokaint, Kolumbiából Ausztráliába elég sima ügy lejutni akár egy jachton is.
A másik ok lehet, hogy az országban - leginkább Sydney-ben - egy nagyon sajátságos elosztórendszer működik. Sokszor olyan arcok veszik meg és adják tovább a kokaint, akik jellemzően valami teljesen hétköznapi foglalkozást űznek, csak valamilyen okból nagy szükségük van egy kis extra keresetre. Ezek a csoportok összedolgoznak, és házhoz szállítják a cuccot. Elég egy sms-t küldeni a mindennapokban ingatlanosként vagy fitneszedzőként dolgozó dílernek, amiben egy „jó ülőhelyet” vagy sört kérnek, az pedig az ajtóig szállítja a drogot. Ausztráliában korábban jellemzően parkolókban vagy parkokban cserélt gazdát a drog és a pénz, így időbe telt, mire a hatóságok rájöttek, hogy teljesen új rendszer van.
A számok alapján úgy becsülik, 2008-ban kezdődhetett a folyamat, és nagyon gyorsan, pár év leforgása alatt megsokszorozódott a hajón csempészett drogok mennyisége. Nem túl meglepő módon ezzel arányosan nőtt a kereslet a kokain iránt Ausztráliában. 2017-ben Új-Dél-Wales partjainál csupán egyetlen jachton 1,4 tonna kokaint foglaltak le.
Sydney-ben 2015-ben volt az első olyan, Morti fedőnevű rendőrségi akció, melyet hónapokon keresztül, rengeteg pénzből készítettek elő. Az egyik díler, akit ekkor tartóztattak le, a Vice-nak azt mondta, csak utólag esett le nekik, hogy már milyen régóta megfigyelhették őket.
„Később rájöttünk, hogy a nyomozás úgy négy hónapig tarthatott. Úgyhogy eléggé beleásták magunkat az életünkbe. Tudták, hol iszom a reggeli kávémat. Tudták a kutyám nevét. Tudták, melyik kávézókat kedvelem és hova járok reggel edzeni. Szó szerint mindent tudtak rólunk” - mesélte a lapnak George Gerges. Idővel aztán arra is rájött, hogy nyomkövetőt raktak az autóikra és lehallgatták őket.
A technológia fejlődésének is betudható, hogy ma már nem csak sittes alakok árulják a drogot, hanem tök normális arcok, akiknek nincs is priuszuk. A negyvenes éveiben járó Jeremy Nightingale, akit Geres-szel együtt tartóztattak le, azt mondta, azért kellett a plusz, mert a gyerekét gépek tartották életben. Ezek az emberek a titkosított appoknak és a darknetnek köszönhetően viszonylag könnyen és kockázatmentesen jutnak droghoz, amit aztán vásárlóik otthonához autóval visznek el.