A kormány lazán kikürtölte Bálint Gazda érzékeny és csak rá tartozó egészségügyi adatait is
- Bálint "Bálint Gazda" György halála után az áldozatok központilag összeállított listájába szokás szerint beleírták, hogy az aznap elhunyt százéves áldozatnak milyen egyéb betegsége volt. Mivel igen kevés ilyen korú ember él egyáltalán, az információ hiába volt anonim, a két hírt azonnal össze lehetett párosítani.
A kezdetektől fogva igen furcsán kommunikál a kormány a koronavírus hazai áldozatairól. A halottakról ugyanis nemcsak a nemüket és az életkorukat közlik, hanem azt is, hogy milyen egyéb betegségben szenvednek.
Önmagában az, hogy közzéteszik az áldozatok krónikus betegségeit, akár közszolgálati cselekedetnek is minősíthető, a krónikus betegségtől szenvedő a magyar polgárok ebből ugyanis adott esetben fontos következtetéseket vonhatnak le arra nézve, hogy az ő betegségük valós kockázati tényező-e, vagyis hogy érdemes-e különösen vigyázniuk magukra. De a világon semmi sem szól amellett, hogy ezeket az információkat egyenként, az illető életkorával együtt közöljék. Minden további nélkül megtehetnék, hogy mondjuk tíz áldozatonként rövid statisztikát közölnek arról, hogy az utóbbi időben elhunytaknak ilyen vagy olyan problémáik voltak.
A nagyon öreg áldozatok azért azonosíthatók be könnyen, mert egyedi az életkoruk, a fiatalabbak pedig azért, mert ennyire alacsony az esetszám. Így derült ki például egy Budapesten meghalt brit diplomata személyes kórtörténete is.
Ráadásul olyan egészségügyi adatokat is beleírnak ebbe a bizarr listába, amiknek szinte garantáltan semmi közük az illető halálához, viszont joggal zaklathatják fel a gyászoló családot. Milyen érzés lehet az apádat, nagyapádat gyászolni és közben azt látni, hogy az állam központilag publikálja, hogy depressziós volt és heresérvtől szenvedett? Vagyis két olyan betegsége volt, amiknek a jelen tudásunk szerint semmi köze a koronavírus-fertőzéshez.
A depressziós példa természetesen valós - nem Bálint Györgyről van szó - csakúgy, mint a meghökkenésem ezen az egészen. A lista ugyanis úgy érzéketlen az áldozatokkal és családjukkal szemben, hogy egészen minimális odafigyeléssel nem kéne annak lennie. De az összeállítóit eszerint ennyire nem érdekli a gyászolók érzékenysége.