Háborús bűnök gyanúja a brit elitalakulatnál

„Az utóbbi két hétben tizedszer történik meg az, hogy visszaküldenek egy afgán férfit a házába, hogy húzza el a függönyöket, erre az felkap egy AK47-est … Aztán beküldenek egy másik afgánt függönyöket elhúzni, amire az előkap egy kézigránátot a függöny mögül, és a mieinkre dobja, de az szerencsére nem robban fel. Nyolcadszor történik ez… A végén meg lelőnek egy harmadikat, aki a bokrokban kuksol egy gránáttal a kezében. Ne szórakozzunk már.”

Az idézet egy 2011-es emailből származik, amit egy Afganisztánban szolgáló brit tiszt írt, miután elolvasta azt a jelentést, ami leírta, mi történt az SAS, a brit különleges alakulat egy bevetésén az országban. A brit sajtót évek óta foglalkoztatta, hogy 2011 elején az SAS egyik egysége háborús bűncselekményeket követhetett el Afganisztánban, a BBC és a Times által augusztus elején publikált dokumentumok viszont minden eddiginél világosabban bizonyítják, hogy mi is történhetett, és talán pontot is tehetnek az ügy végére.

Az, hogy az üggyel még 2020-ban is foglalkozik a brit sajtó, politika, igazságszolgáltatás és közvélemény egy Saifullah Yar nevű afgán férfinak köszönhető. Saifullah 19 éves volt, amikor 2011 február 16-án az otthonát megszállták az SAS fegyveresei. A brit különleges alakulat emberei helikopterekkel érkeztek a Gawahargin nevű faluban található épülethez, ahol a felnőtt férfiak fejére fekete kámzsát húztak, a kezüket pedig megbilincselték. Saifullahot a gyerekekkel és a nőkkel együtt egy másik helyiségbe terelték, ahol várakozva hamarosan lövéseket hallottak. Amikor a britek helikopterei távoztak, Saifullah a házban előbb apját találta meg nyolc-tíz golyóval a fejében, majd a szintén halott unokatestvérét, akinek a golyók szinte leszakították a fejét, végül pedig a két, szintén halott testvérére bukkant az épületen kívül.

Hogy Saifullah rokonai pontosan hogy haltak meg, azt csak a britek tudhatják. Az akció után kötelezően megírt jelentésükben az állt, hogy az apját arra kérték, segítsen nekik átnézni az épületet, de ő egy kézigránátot kapott elő egy függöny mögül, ami nem robbant fel, a britek pedig lelőtték. Ezek után az unokatestvérét kérték meg, hogy segítsen egy szomszédos épület átvizsgálásában, de ő meg egy fegyvert kapott elő, úgyhogy szintén le kellett lőniük. Saifullah két testvére pedig menekülni próbált, de amikor az egyiküket megtalálták egy bokorban egy gránáttal a kezében, őket is lelőtték.

Hogy ez a beszámoló mennyire nem életszerű, azt az ennek a cikknek az elején idézett email is felvetette. A Timesnak egy, a brit különleges egységek működését jól ismerő katonai forrás arról beszélt, a józan ésszel ellentétes, hogy valaki akkor indítson teljesen esélytelen támadást, amikor a családját éppen fogva tartják a szomszéd szobában.

„Ilyen egyszerűen nem történhet meg. A saját családodon torolnák meg. Egészen minimális az esélye annak, hogy valaki agresszívan lépjen fel veled szemben, ha a családtagjai nálad vannak. Iszonyatos túlerő van, mindenkit lefogtak, pontosan tudod hogy meghalsz, ha megpróbálod. Mi értelme lenne? Még ha tényleg tálib vagy, akkor is az a legjobb, ha hagyod magad letartóztatni, aztán hátha nem tudnak azonosítani és egyszer szabadon engednek. Ez rendszeresen megtörténik, Minek reszkíroznál így?”

A Gawaharginban történtek még azokat a sokat látott afgán kommandósokat is kiborították, akik az ilyen akciókra kötelezően elkísérték az SAS egyégeit. Azok az afgán egyenruhások, akik látták, mi történt Saifullah családjával, azonnal jelentették az ügyet felettesüknek, és így a britek sem söpörhették egyből szőnyeg alá az ügyet. A két nemzet katonáinak tárgyalásán, ahol tisztázni kellett volna, hogy mi történt, olyan forró volt a hangulat, hogy az egyik afgán katona arra kérte felettesét, hogy hadd lője le a briteket. Az egyik afgán katona pedig, akinek szintén rokona volt a négy lelőtt férfi, hiába magyarázta, hogy azok nem tálibok, hanem tanárok és egyszerű földművesek voltak. Az üggyel a környék afgán kormányzója is foglalkozott, és magyarázatot követelt a britektől, de ennek sem lett semmilyen eredménye.

Azonban az, hogy 2011 elején Afganisztánban valami nagyon nem stimmelt sem az SAS akcióival, sem az ezekről általuk írt jelentésekkel, a brit hadseregben is többeknek feltűnt. Saifullah rokonainak halála után már olyan email keringett Afganisztánban állomásozó brit katonák közt, amely egyszerűen csak a „legutóbbi mészárlás”-nak nevezte a faluban történteket. A Times szerint az eseményekkel az országban tartózkodó legmagasabb rangú britek közül is többen foglalkoztak, és volt köztük olyan, aki világossá tette, hogy kétségei vannak azzal kapcsolatban, ahogy az SAS beszámolt néhány bevetésről.

Mindezek ellenére a brit csapatokat semmilyen retorzió nem érte. 2014-ben azonban Saifullah egy nagybátyja pert indított a brit kormány ellen azért, mert szerinte 20 napon át igazságtalanul tartották fogva az SAS bevetése után. A vizsgálatot lefolytató Királyi Katonai Rendőrségnek ekkor jutott tudomására a négy halott civil ügye, és úgy érezték, hogy ezzel is érdemes lenne foglalkozniuk. Ezt a szálat felgöngyölítve jutottak el odáig, hogy 2017-ben már 52 feltételezett gyilkosságot vizsgáltak, és komolyan felmerült annak a gyanúja, hogy az SAS fegyvertelen afgán civileket gyilkolt meg, fegyvereket csempészett a helyszínre, és hazudott a bevetésekről írt jelentésekben.

Az Operation Northmoor fedőnevű vizsgálatot azonban 2017-ben politikai nyomásra lezárták, és bár Saifullah rokonainak ügye egészen 2019 nyaráig tartott, a Királyi Katonai Rendőrség végül ezt is lezárta, miután beismerték, hogy még csak beazonosítani sem sikerült az SAS-nek azokat az embereit, akik megölték a négy afgán férfit. Nehéz dolguk is volt, hiszen valamennyi brit fegyveres, akit kikérdeztek, pont ugyanazt állította: nem emlékszik, mi történt 2011 február 16-án Gawaharginban.

Hogy végül mégis közelebb kerültünk az igazsághoz, az a brit sajtónak, az ügyet 2017 óta fokozott figyelemmel kísérő BBC-nek és Timesnak köszönhető. A brit hadügyminisztérium három éve még nem volt hajlandó válaszolni az újságírók kérdéseire, de most már kénytelenek voltak nyilatkozni, miután Saifullah perében az afgán férfi ügyvédei olyan, belső SAS-dokumentumokat, -emaileket mutattak be a londoni bíróságon, amik részletesen és nagyon alaposan támasztják alá annak a lehetőségét, hogy a különleges alakulatok elkövettek négy gyilkosságot. Maga az ügyet vezető bíró is magyarázatot követelt a minisztériumtól, mert szeretné tudni, hogy ezek a bizonyító erővel rendelkező dokumentumok létezéséről eddig miért nem lehetett tudni.

A Times és a BBC által ellenőrzött jegyzetek, emailek, jelentések arról írnak, hogy az SAS legmagasabb rangú tisztjei is azon aggódtak, hogy egyik egységük 2011 első három hónapjában súlyos dolgokat követhetett el Afganisztánban. Legalább 11 éjszakai bevetésen legalább 33 gyanús haláleset történt, ezek közül 10 gyakorlatilag ugyanúgy történt: az SAS visszaküldte a házba, hogy segítsen azt átvizsgálni, majd, hogy hogy nem, lelőtték. A történetek annyira átlátszóak voltak, hogy amint az egy most nyilvánosságra került dokumentumból kiderült, az SAS londoni parancsnokságán is aggódtak miatta. Egy itt dolgozó magas rangú tiszt arról írt, hogy „mintha ebben az egységben szándékosan ölnék meg a felnőtt afgán férfiakat, még akkor is, ha semmilyen veszélyt nem jelentenek”.

A londoni hadügyminiszériumnak tudnia kellett ezeknek a dokumentumoknak a létezéséről, a bíróság felszólítására pedig most őszig meg kell válaszolniuk, hogy történhetett, hogy ezeket az eltelt kilenc év vizsgálatai során egyszer sem mutatták be. Ítélet csak ez után várható.