30 napon belül ki kell költöznie a Politikatörténeti Intézetnek, a balos nagyközönséghez és a kormányhoz fordultak

Drámai hangon megfogalmazott közleményben fordult a balos polgárokhoz, intézményekhez és önkormányzatokhoz a megint nagy bajba került Politikatörténeti Intézet, akik a szövegben egyszerre támadják a kormányt és kérnek tőlük méltányosságot.

A közleményt azért tették ki a weboldalukra, mert a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint harminc napon belül el kell hagyniuk az egykori Néprajzi Múzeum épületében található székházukat, és az ingatlant kiürített állapotban át kell adniuk az államnak, anyagi ellentételezés nélkül.

Bár párthoz kötődő intézményről van szó - a PI a Párttörténeti Intézet utóda, tulajdonosa pedig az MSZP által alapított Politikatörténeti Alapítvány - a kiáltványuk szerint hasonlónak érzik a helyzetüket a CEU-éhoz és a Tudományos Akadémiáéhoz, azt írják ugyanis, hogy

"Újabb kísérlet történik tehát a megsemmisítésünkre, a CEU és az MTA után a tudományos élet egy újabb bástyájának ledöntésére."

A szövegből kiderül, hogy a PI elmegy a végsőkig, és felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Kúriánál. Ez azonban önmagában nem segít rajtuk, átmenetileg sem, azért a kormányzat belátására apellálnak, persze leginkább retorikailag:

"Ennek (mármint a felülvizsgálati kérelemnek, a szerk) elméletileg nincs halasztó hatálya, ugyanakkor hasonló volt a helyzet a gyöngyöspatai szegregációs perben is: a kormány kifejezetten kérte, hogy az érintettek várják meg, milyen határozat születik az általa benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyében. Biztosak vagyunk benne, hogy a kormány nem alkalmaz kettős mércét, és amit indokoltnak tartott a gyöngyöspatai perben, indokoltnak fogja tartani a Politikatörténeti Intézet esetében is."

A politikatörténetisek, miután deklarálták, hogy ha kell, ki fognak költözni, azt a gyakorlati problémát vetik fel, miszerint

"Képtelenség a nálunk őrzött közel 2600 iratfolyóméternyi – vagyis 2,6 kilométernyi – levéltári és könyvtári iratot egy hónap leforgása alatt megfelelően leltározni és biztonságosan, a szigorú szabályokat betartva, pontos nyilvántartás elkészülte után másik helyre szállítani."

Megjegyzik utána, hogy

"Ráadásul a levéltári anyag egy részét korábban forma szerint az állam már elvette tőlünk, de ezeket az államosított iratokat még mindig nem vitték el az épületből."

Ezzel arra utalnak, hogy korábban elvesztették azt a pert, amit azért indítottak ellenük, mert a levéltári törvény értelmében át kellett volna adniuk az 1944-89 közötti időszakból őrzött iratanyagukat a Nemzeti Levéltárnak.

"Ebből is látható, hogy a jelenlegi kormányzat számára csak üres szlogen a nemzet, a történelem és a múlt teljes körű megismerése, hiszen ellenkező esetben már találtak volna helyet a számukra oly fontosnak feltüntetett anyagnak." - vonják le a következtetést a közleményben, azzal folytatva, hogy "valakinek márpedig mindenképpen gondoskodnia kell a történeti dokumentumok felelős őrzéséről, ahogyan azt mi tesszük addig, amíg lehetőségünk van rá. Mert nekünk tényleg Magyarország és annak történelme az első."

A szöveg végén pedig a baloldali közönség gyakorlati segítségét kérik

"Jelenleg tehát még nem költözünk, csak az előkészületeknek látunk neki. Bízunk benne, hogy lesznek olyan áldozatkész polgárok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok, amelyek segítenek minket a bajban. Reméljük, minél többeknek fontos egy olyan, az államtól független, a baloldali értékek iránt elkötelezett, szabad és szolidáris intézmény, amely – a jelenlegi, mindent kontroll alatt tartó törekvésekkel szemben – a múltat nem átírni, hanem megismerni szeretné. Amennyiben már tudjuk, hova költözhetünk, közzétesszük; sőt a közönségünk, támogatóink segítségét is kérjük majd, mert az előttünk álló, legnagyobb feladathoz egyedül kevesek vagyunk. Közösen azonban ezzel a kihívással is megküzdünk, és bármit akar a hatalom, nem fog megszűnni az intézet."