Az SZFE szenátusának egyetlen kérdése van csak Vidnyánszky Attilához

Rendkívüli hírlevél
Amit azonnal tudni kell

Egy héttel az új működési rend bevezetése előtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem szenátusa még mindig arra vár, hogy a tiltakozásuk ellenére föléjük ácsolt alapítvány kuratóriuma felvegye velük a kapcsolatot. Az elmúlt napok nyilatkozataira reagálva, a beígért találkozó előtt az alábbi mondatszörnyet adták ki közleményként, ezen a linken a vonatkozó lábjegyzetekkel kiegészítve:

Egyetlen kérdést szeretnénk intézni Vidnyánszky Attilához – aki Kossuth-díjas színházrendező, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője, az Emberi Erőforrások Minisztériuma döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak elnöke, a színházművészet szakmai érdekeinek védelmét ellátó Magyar Teátrumi Társaságnak elnöke, a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának művészeti képzésért felelős rektori megbízottja, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője, a Déryné program szakmai bizottságának tagja és 2020. szeptember 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány tulajdonosi jogkörrel felruházott, korlátlan időre kinevezett kuratóriumának elnöke, és aki számtalan nyilatkozatának egyikében a következőt mondta: »A kuratórium és a szenátus, valamint a HÖK együttműködésére és tárgyalásra van szükség. Párbeszédet, szakmai vitákat folytatni, megalapozott álláspontokat ütköztetni. Ez a következő hónapok feladata.« –, miként képzeli a megalapozott álláspontok szakmai ütköztetését, a párbeszédet azok után, hogy kinevezése előtt is és azóta is folyamatosan becsmérli az egyetemünkön folyó munkát, annak minőségét köztudomásúan alacsony színvonalúnak tartja, nagy mestereink életművét lenullázza, a tanári kart megengedhetetlen jelzőkkel illeti, egy részét bagázsnak (etimológiai szótár: csőcseléknek) nevezi, többekről név szerint valótlanságokat terjeszt, feltételezéseken alapuló határozott kijelentéseket tesz; az egyetem működését, elmúlt évtizedeit egyáltalán nem ismeri, de olyan érveket ismétel meggyőződéssel, amelyek nem igazak, azok tényekkel, adatokkal bizonyított cáfolataival nem törődik, és ezzel megtéveszti a közvéleményt; a hallgatókat rendszeresen infantilizálja és sértegeti, az egyetemen felhalmozott tudást nem tiszteli, az elért eredményeket nem létezőnek tekinti, az oktatási hagyományokat megkérdőjelezi, az egyetemen végzett munka iránt nem mutat kíváncsiságot; saját bevallása szerint már 2014-től tervezi a változtatást, de ez ügyben az egyetem vezetőségét soha nem kereste, kurátori felkérése kapcsán sem kezdeményezett párbeszédet, ezzel szemben szüntelen erődemonstrációt folytat kormányzati felhatalmazással; a modellváltás folyamatában kialakult vitát buzgón politikai erőtérbe helyezi, egyértelműen ideológiai harcot vív, direktívákat fogalmaz meg; az egyetem ügyében is következetesen és cinikusan végzi azt az áldozatos munkát, amit a magyar színházi szakma kettészakításáért vállalt magára; vérbeli kultúrpolitikusként meghatározza a magyar filmművészet iránymutató témáit; jövőbeni terveinek egyeztetés nélküli, határozott megfogalmazásával súlyosan és alaptörvénybe ütközően sérti az egyetemi autonómiát; megszólalásainak manipulatív retorikája kikezdhetetlen, önmagát mártírként és áldozatként tünteti fel, összekeveri egyetemünket kimondott és ki nem mondott ellenségképekkel, miként a »balliberálist« a szabad szellemiséggel; összeesküvés-elméletei és mellérendelt jelzői burkoltan kirekesztőek; megkérdőjelezi véleménynyilvánításhoz való jogunkat, nemzeti identitásunkat és elkötelezettségünket a magyar kultúra iránt, morális hozzáállásunkat a hallgatókhoz — röviden: miként képzeli a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet, mi lesz az első mondat?”