Jó esetben is évekig tart, mire a gazdaság túl lesz a koronavíruson

Járvány hírlevél
A koronavírus és a küzdelem ellene. A helyzet itthon és a világban.

Ha bárki úgy érezte volna a nyáron, hogy a koronavírus-járványon nagyjából túl is vagyunk, azt az elmúlt napok-hetek esetszámai remélhetőleg már kijózanították. A karanténból kiszakadó, nyaraló, bulizó emberekkel együtt a gazdaságban is elkezdett helyre állni az élet Magyarországon és világszerte, de az újabb hullám nyilván ezt sem hagyja majd érintetlenül, és ha nem is löki vissza (remélhetőleg) akkora válságba a világgazdaságot, mint tavasszal, az biztos, hogy jönnek még nehéz időszakok. A járvány előtti szintre pedig 2022 előtt szinte biztos, hogy nem áll helyre a globális és a magyar gazdaság. Ahhoz, hogy ez egyáltalán megtörténhessen, nagyon sok mindennek kell jól alakulnia. Gazdasági elemzőket kérdeztünk arról, hogy mi várható a járvány következő hónapjaiban.

Részben helyre állt, meg nem javult

Szemben a 2008-as pénzügyi válsággal, amely a bankszektorból kiindulva terjedt át más szektorokra, a koronaválság azonnali sokkot okozott:  szinte egyszerre állt le a gazdaság több kulcsfontosságú területe. Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. stratégiai üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgatója szerint ezt közgazdaságibb nyelven úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egyszerre érte keresleti és kínálati sokk a gazdaságokat. Ez így együtt csak háborúk és természeti katasztrófák, meg persze járványok alatt szokott előfordulni.

A Covid-19 okozta kínálati sokk, vagyis hogy konkrétan leálltak a gyárak, éttermek, edzőtermek, stb., a kijárási korlátozások hazai és külföldi feloldásával nagyrészt megszűntek. Ezzel valamennyire elindult a gazdasági kilábalás, igaz ez még nem igazán látszik azadatokon. Az Egyesült Államokban például augusztusban 1,4 millió ember talált munkát, a munkanélküliségi ráta pedig a járvány csúcsán elért 14,7 százalékhoz képest már „csak” 8,4 százalék. Az Európai Unióban viszont még mindig fokozatosan romlik a foglalkoztatás, a EU egészében a legfrissebb, júliusi adatok szerint 7,2 százalékra, az eurózónában 7,9 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta a 2019 év végi 6,5 és 7,4 százalékról. Magyarországon is folyamatosan nő a munkanélküliségi ráta, a 2019 végi 3,3 százalékhoz képest júliusban 4,8 százalékos volt, bár a foglalkoztatás, ha nagyon enyhén is, 0,2 százalékkal, de nőtt júniushoz képest.

A gazdaság bizonyos szegmenseiben gyakorlatilag helyre állt a rend, az ipari termelésben például azzal, hogy Kínában gyakorlatilag véget ért a járványhelyzet, helyre álltak a termelési láncok.Az autóipari keresletet még hajthatja is a járvány, hiszen most azok is szívesebben vesznek autót, akik eddig inkább felültek a tömegközlekedésre. Az építőipar és a lakáspiac egyes szegmenseit is felpörgette a járvány, az Egyesült Államokban például annyian építenek házat a külvárosokban, hogy rég nem látott emelkedésnek indult az épületfa ára.  Más szektorok viszont, különösen a turizmus, a légi közlekedésben és hasonlókban várhatóan még évekig nem fognak visszatérni a válság előtti szintre, ha egyáltalán visszatalálnak oda valaha. Éppen ezért az ezekben az iparágakban most elveszett munkahelyek lehet, hogy örökre elvesztek, így az itt dolgozóknak valahol máshol kell majd megélhetést találniuk. 

Kovács szerint a nyugati világban és Magyarországon a gazdaság most körülbelül a járvány előtti szint 90 százalékára állt vissza, innen viszont nem könnyen fog elmozdulni,főleg, ha az őszre kibontakozó második hullám sokkal súlyosabb lesz az elsőnél, és esetleg újabb kijárási korlátozásokat kell elrendelni. Ezt a kormányzatok érezhetően szeretnék elkerülni,, hiszen látták, hogy mekkora sokkot okoz a gazdaságban. A teljes karantén helyett várhatóan inkább csak bizonyos gócpontokban rendelnek el kijárási korlátozásokat, de a megkérdezett szakértőink szerint az egészségügyi rendszerek, a cégek és talán a társadalom egésze is kicsit jobban felkészült a járvány újabb hullámaira.

Örülhetünk, ha stagnálás jön

A leginkább optimista forgatókönyv az, hogy nem durvul el nagyon a járvány, nem kell általános karantént elrendelni és 2021 közepére lesz olyan védőoltás, amelyet már nagyobb mennyiségben forgalomba lehet hozni. Ilyen esetben Kovács szerint egy amolyan gyökvonásjel-szerű kilábalásra lehet számítani, vagyis hogy egy meredek zuhanás után visszapattan a gazdasági tevékenység egy bizonyos szintre, onnan viszont évekig stagnál. Ebben a „jobb” esetben a szakértő szerint 

2022-23 körül állhat vissza a nyugati országok és a közép-kelet-európai régió GDP-je a járvány előtti szintre. Ha viszont ennél rosszabb lesz a vírushelyzet, akkor a stagnálás helyett recesszió jöhet.Hasonlóan látja a helyzetet Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési vezetője, aki szerint viszont szinte biztos, hogy az őszi-téli hónapokban a mostanihoz képest Magyarországon és máshol is romlani fog a járványhelyzet, így 2021 nyaráig még biztos befolyásolja a gazdaságot a vírus. Jó esetben a 2021 nyarán már helyre állhat a turizmus (bár kérdés, hogy mennyi szálloda, vendéglő, légitársaság, utazási iroda szűnik meg addig teljesen), de a járvány előtti GDP-szint szerinte is csak 2022-ra lesz elérhető. Egyes országokban viszont ez évekkel később, 2023-2024-ben jöhet majd el. 

A mostani válságnak az egyik jellemzője lehet Móricz szerint, hogy a GDP növekedési üteme hamarabb helyreáll majd, mint a foglalkoztatás, mert pont a leginkább munkaintenzív iparágakat, a vendéglátást, a kereskedelmet és hasonló szolgáltatásokat érintette a legsúlyosabban a válság, ezeken a területeken sok cég már megszűnt vagy meg fog szűnni a járvány végéig. Magyarországon viszont a növekedés is lassabban áll majd vissza a második negyedéves 13,6 százalékos visszaesés után, mint más európai, vagy akár régiós országokban, mert más kormányok gazdaságélénkítő programjaihoz képest a magyar költségvetés nem sokat költött, illetve ennek a visszafogott programnak viszonylag kicsi volt a multiplikátor hatás, vagyis az elköltött állami pénzek sem hasznosultak olyan mértékben, mint más országban. 

Öntik a pénzt, ahogy csak bírják

A COVID okozta gazdasági válságra gyakorlatilag a világ minden kormánya, már amelyik megtehette, úgy reagált, hogy elkezdte vödörrel önteni a pénzt különböző költségvetési programokon keresztül, és hasonlóan tettek a saját eszközeikkel a jegybankok is.  Az amerikai kongresszus márciusban soha nem látott mértékű, 2000 milliárd dolláros élénkítő csomagot fogadott el, amelynek részeként majdnem minden amerikai háztartás kapott valamennyi pénzt és több iparágban cégeket mentett ki az állam, majd a munkanélküli segélyt toldotta meg az állam július végéig heti 600 dollárral. Az európai országok hasonló, még ha nem is ilyen mértékű pénzosztásba kezdtek – jóval a többiek után ehhez a magyar kormány is csatlakozott - és hosszas viták után az Európai Bizottság is el tudott fogadni közös tervet a gazdaság élénkítésére, igaz, ebből egyelőre még nem kapott senki semmit. 

Az általunk megkérdezett szakemberek szerint nagyjából erre lehet még számítani a járvány következő szakaszában is, részben azért, mert a kormányok az Egyesült Államoktól Európáig rájöttek, hogy a jegybankok támogatásával annyit költhetnek a gazdaság élénkítésére, amennyit nem szégyellnek. Legalábbis még egy jó ideig. A járvány előtt még komoly viták zajlottak gazdaságpolitikai körökben, hogy a jegybankok segíthetnek-e eladósodni az államoknak válsághelyzetben vagy azon kívül. Ez ugyanis megszegi a jegybanki függetlenség elvét, vagyis hogy a jegybank a kormánytól és annak politikájától függetlenül, csak a saját monetáris politikai céljaira, főként a pénzmennyiség és az infláció menedzselésére koncentráljon. A monetáris finanszírozás pedig, hogy a jegybank közvetlenül államkötvényeket vegyen, akkora tabu volt a monetáris politikában, hogy az EU-ban büntetik is.

A japán jegybank már évtizedek óta finanszírozza a japán állam egyre duzzadó adósságát, az Egyesült Államokban a FED már a korábbi válság alatt is lépett hasonlót, az inkább a fegyelmezett, német monetáris politikai iskolát követő Európa később lépett erre az útra, miközben az Unió a vírus megjelenéséig költségvetési fegyelmet követelt meg a tagországaitól. 

A COVID-válság alatt viszont az Egyesült Államokban és máshol is hétköznapi dologgá vált, hogy a jegybank azért növeli az értékpapírvásárlásait, hogy ezzel megteremtse a kormányoknak a finanszírozást a költségvetési élénkítéshez. Ezzel levették a kormányok válláról azt a terhet, hogy ha nem hozzák helyre a költségvetési egyensúlyt, akkor megbüntetik a hitelezők azzal, hogy egyre nagyobb kamatot kérnek majd, ami önmagában is válságokhoz tud vezetni. Így viszont amíg csak kell, addig pumpálhatják a pénzt a gazdaságba különböző programokon keresztül. Hosszabb távon persze ennek is van kockázata, főleg mert félő, hogy idővel inflációt teremt, de a jelen helyzetben még azon is dolgoznia kell a jegybankoknak, hogy a deflációt, vagyis az árak csökkenését elkerüljék, így ez a következő pár évben nem olyan komoly fenyegetés (Bizonyos – a válság alatt fokozottabban keresett – termékek ára persze emelkedik, és Magyarországon is nő jelenleg az infláció, bár annak inkább a forint árfolyamához van köze, mint bármi máshoz). 

Az eddigi válságintézkedéseket így újabbak követik majd. A francia kormány például szeptember elején jelentett be 100 milliárd eurós élénkítő csomagot, amelynek egy részét az Európai Bizottság 750 milliárdos közös válságkezelő csomagjából fognak finanszírozni, a német kormány is tovább tervez adósodni, hogy az eddig élénkítésre elköltött 218 milliárd euró után újabb lépéseket tudjon finanszírozni és várhatóan a magyar kormány is bejelent újabb csomagokat a közeljövőben. 

Van, ahol már várják az új válságintézkedéseket, de a politika kicsit komplikálja a dolgokat, az Egyesült Államokban például augusztusban kifutottak az addig amerikai mércével viszonylag bőkezű programok, miközben a munkaerőpiac még nem talált igazán magára, így a pár nappal ezelőtt bevezetett kilakoltatási moratóriumig közel 40 millió amerikait fenyegetett az, hogy hajléktalan lesz. A moratórium is csak év végéig kezeli a legszegényebbek problémáit, további programok pedig egyelőre nincsenek. A választások közeledtével viszont a szenátusban komoly viták zajlanak a demokraták és a republikánusok között arról, hogy milyen formában kellene élénkíteni a gazdaságot. 

A demokraták egy újabb hatalmas, 3000 milliárd dolláros programot javasoltak (és már májusban el is fogadtak a képviselőházban), a republikánusok szerint viszont problémás volt az előző programnál is, hogy sokan több pénzt kaptak az államtól, mint amennyit amúgy keresnének, így pedig nem akarnak visszamenni dolgozni, ezért egy jóval kisebb, 1000 milliárdos programot javasoltak, ami viszont már el is bukott. Más kérdés, hogy így válság idején nem is biztos, hogy találnának munkát azok, akik rászorulnak a támogatásra, az amerikai bérek pedig reálértelemben évtizedek óta alig emelkednek. Az is igaz, hogy a sok középosztálybeli, akiknek nem kellett a mindennapi megélhetésre elkölteniük, az államtól kapott támogatást vagy megtakarították, vagy annak jó részét a tőzsdén befektették, ami hozzájárult ahhoz, hogy több amerikai tőzsdeindex csúcsokat döntögetett az elmúlt hetekben. 

A társadalom szegényebb rétegei magának a járványnak is jobban ki vannak téve, és a vírus okozta a gazdasági válság is őket viseli meg legjobban: a legalacsonyabb jövedelműek, legkevésbé képzettek veszítik el először a munkájukat. Az évekre recesszióba kerülő vagy várhatóan stagnáló gazdaságok pedig nem fognak tudni munkahelyeket teremteni nekik. Kovács Krisztián szerint ezzel a kérdéssel alig foglalkoznak a kormányok. Joseph Stiglitz Nobel díjas közgazdász a CNN oldalán megjelent véleménycikkében arra hívja föl a figyelmet, a járványtól való félelem újabb lökést adhat majd az automatizációnak, ami szintén a társadalom szegényebb rétegeinek a megélhetését fenyegeti. Ezzel pedig tovább nőnek majd az amúgy is elég komoly gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, ami gazdasági és politikai szempontból is veszélyes trend lehet, évekkel a koronavírus után is.

444 MAKRO a Kör tagjainak

A 2018‑as választások titkos tárgyalásainak története.

Megnézem