Hosszú volt az út a pálmalevéltől a betoncserépig

hirdetés
2020 október 05., 11:46
ad

A ház az emberiség talán legelső technikai vívmánya. Az épített menedék, ahol a szőrös ős védelmet nyert az időjárás, a ragadozók elől, ahol kisgyermekeit biztonságban tudhatta, ahová behúzódhatott pihenni, gyógyulni. Még maga a "ház" szó eredete is a beszéd, a nyelvek kialakulásának ősi időszakára nyúlik vissza; valószínűleg nem véletlen, hogy egészen különböző nyelvcsaládoknál is annyira hasonló hangzású, alakú ez a kifejezés. (De tényleg: a house vagy haus, a casa vagy a mi ház szavunk gyanúsan egyformán néz ki és hangzik, ugyanakkor mind igen ősi, egymástól függetlenül létrejött nyelvi képződmény.)

A ház pedig elsősorban attól ház, hogy van teteje. Egy sátor, egy nádkunyhó igazából földig érő tető, de az oszlopokon nyugvó tető is inkább ház, mint amennyire négy fal lenne az - fedél nélkül. Ez a tető, melynek le kell csorgatnia a vizet, el kell árnyékolnia a napot, szigetelnie kell a hidegtől és lehetőleg el kell rejteni vagy akár meg is kell védenie mindenféle egyéb veszélyforrástól, elképesztő fejlődésen ment keresztül napjainkig.

Az emberek kezdetben összeszedték és a fejük fölé rakták, amit a természetben találtak: pálmalevelet, zsúpba kötött fűféléket, állatbőröket. A kúpban összetámogatott, lefedett rudak és hasonló építmények mérete egy határon túl nem volt értelmesen növelhető (mégse lehet egész mamutfenyőket egymásnak borítani), így kialakultak a falak. A tetőt pedig egyszerűen rájuk emelték. Létrejött a két legegyszerűbb tetőforma, a kúpos illetve a nyeregtető.

Ahogy aztán egyre komplikáltabb és masszívabb épületeket emeltünk, megjelent az igény a komplexebb tetőszerkezetre és a rugalmasan alakítható tetőre. A megoldás a kis darabokból összeálló héjazat. A palahegységekben megtalálható palalemezek kiválóan alkalmasak erre, de a nehéz palát nagy távolságra nehéz elszállítani. A fából készült zsindely szinte bárhol elkészíthető, de gyúlékony és nem tartós. Mint oly sok technikai ügyben, a tető kérdésében is Kínában jelent meg (tudomásunk szerint) először egy olyan megoldás, ami a mai napig él: az égetett agyagcserép, akár mázzal bevonva, már ötezer évvel ezelőtt.

Az agyagból készült cserép a XIX. században már korszerű tömeggyártással készült. Jelentkezett viszont ellene egy új kihívó: a betoncserép. 1844-ben, alig húsz évvel a modern cement feltalálása után már meg is jelent Kroher kézzel gyártott betoncserepe, 1919-ben pedig már gyártósoron készült a betoncserép. És megjelent még valami: a szintén jó száz évvel ezelőtt feltalált műpala. Amikor viszont ezt a műpalát azbeszt és cement felhasználásával kezdték készíteni, sikerült összehozni Európa talán legnagyobb területet érintő egészségkárosító környezetszennyezését. Az azbesztpala lapokból vagy hullámlemezekből készült tetők cseréje máig is komoly problémát jelent, de vannak rá megoldások. A BMI Bramacnak például van olyan szolgáltatása, melynek keretében tetőcsere esetén gondoskodnak a veszélyes hulladék elszállításáról.

A bitumenzsindely szintén évszázados találmány, amely Amerikából jött át Európába. A többrétegű burkolóelemek felszíne színes, esztétikus anyag, a belső rétegek pedig a vízzáróságról, mechanikai tartósságról gondoskodnak. Gyorsan szerelhető, könnyű, de élettartama jóval elmarad a masszívabb burkolóanyagokétól.

Az ipari épületek fedésére vagy egyes tájakon a helyi vas-acéliparra alapozva akár a magánházakon is megjelentek a bádoglemez tetők. Vannak próbálkozások a napelem energetikai funkciójának és fedőelem-funkciójának társítására is és látványos megoldások születnek a zöld, élő növényzettel borított tetőkre is. A legelterjedtebb tetőburkoló anyag viszont Magyarországon mind a mai napig az agyagkerámiából illetve a betonból készült cserép.

A két cseréptípus harcában a beton tartósságával, időjárás-állóságával, bevonatokkal elérhető különleges szuperképességekkel (hővisszaverés, sima, a szennyeződésnek jobban ellenálló felület), sok szempontból a tetőfedés technológiai csúcsának tekinthető termékekkel küzd a klasszikus kerámia ellen. A kerámiacserép pedig a hagyomány erejével, változatos formáival és relatíve kisebb súlyával remekül állja is a harcot.

És most jöjjön egy teszt: meg tudod mondani, hogy kerámiacserepet látsz vagy betoncserepet?