Hosszú időn át kihagyhatták Chopin életrajzából, hogy a férfiak iránt érdeklődött

Frédéric Chopin hagyatékának gondozói és életrajzírói 150 éven át szándékosan nem vették figyelembe a zeneszerző által írt homoszexuális töltetű, erotikus leveleket, hogy a nemzeti legendásnak számító Chopinről fennmaradó kép illeszkedjen a lengyel konzervatív társadalmi normákhoz, állítják a svájci közmédia művészeti csatornájának riportere. Chopin vélhető homoszexualitása nem először merült fel témaként, de most egy új megközelítésből is sikerült ezt alátmasztó bizonyítékokat találni.

A Guardian számolt be arról, hogy a SRF, azaz a svájci közmédia egy kétórás rádióműsort szentelt a témának, melyben amellett érveltek, hogy Chopin halála után az életművének kezelői egyes leveleit szándékosan félrefordították, a nőkkel való kapcsolatokról szóló pletykákat direkt eltúloztak, és egyáltalán nem vették figyelembe azokat a beszámolókat és pletykákat, melyek szerint Chopin élete során látogatott olyan helyeket, ahol a korszakban férfiak kereshettek magukat másik férfit szex céljából.

Egy svájci zenei újságíró, Moritz Weber a tavaszi lezárások idején kezdte el alaposabban vizsgálni Chopin levelezését, és számos alkalommal talált arra példát, hogy a zeneszerző férfiaknak írt vonzalmáról, volt, amikor kifejezetten erotikus hangnemben, máskor pedig játékosan, sejtelmesen. Egyik levelében Chopin azt írja, hogy a nőkkel való kapcsolatáról szóló pletykák a rejtett érzéseinek köpenyeként szolgálnak.

Kifejezetten szerelmes hangulatú levelet írt Chopin Tytus Woyciechowskinak, akivel még iskolai évei során barátkozott össze, és akit életrajzírói a legközelebbi barátjaként szoktak jellemezni. De a Weber által idézett levelekben csókok és pajzán álmok is előkerülnek. De kerültek elő kifejezetten explicit levelek is, például amit Chopin 1837-ben küldött Párizsból Londonba barátjának, Julian Fontanának.

Mint a Guardian cikke megjegyzi, Chopin ugyan Varsóban nőtt fel, de 20 éves korában elhagyta a várost, és sosem tért vissza Lengyelországba, ennek ellenére a mai napig nemzeti ikonnak számít, még a nemzeti repülőteret is róla nevezték el.

A rádióműsor készítői azt találták, hogy a leveleket összkiadásokban kiadó, illetve lefordító szerkesztők szándékosan tehettek azért, hogy Chopin homoszexuális vonzalmai ne kerüljenek napvilágra: a varsói Frédéric Chopin Intézet által kiadott levélfordításokban például nőneműként tüntették azt az ideált, akihez Chopin levelét címezte, holott az eredeti lengyel levélben egy hímnemű személyes névmás szerepel. De egy 2018-ban megjelent, a kanadai-brit zenetudós, Alan Walker is úgy jellemzi Chopin és Woyciechowski kapcsolatát, mintha pusztán kebelbarátok lettek volna.

Walker a könyvében arról is ír, hogy az erotikusan túlfűtött, egy férfinak címzett levele egy pszichológiai zavarodottság eredménye volt csupán, és valójában Chopin egy lengyel énekesnő, Konstancja Gladkowska iránt érzett szexuális vágya jelent meg itt is.

Ugyanakkor Weber nem találta nyomát annak, hogy Chopin szerelmes lett volna az énekesnőbe, ahogy az állítólagos eljegyzéséről se lehetett bizonyítékot találni, amit a feljegyzések szerint egy 16 éves lánnyal kötött. Weber a Guardian kérdésére elmondta, hogy ezek mind olyan pletykáknak bizonyultak, melyek a Chopin halálát követő 200 évben született életrajzok lábjegyzeteiben tűntek fel, de senki nem tudott még felmutatni ezzel kapcsolatban bármiféle bizonyítékot.

A varsói Chopin Intézet szóvivője a lap kérdésére elismerte, hogy valóban nincs más bizonyítékuk arra, hogy Chopin nőkkel folytatott volna viszonyt, mint a családtagjainak elbeszélései. A férfiaknak írt levelek erotikus hangvételével kapcsolatban az intézet úgy látja, hogy ezek a romantika korszakának termékei, melyben Chopin is mozgott. Szerintük a lengyel eredetiben olvasva egész máshogy hangzanak, ugyanis Chopin annyira zeneileg és összetetten használta a nyelvet, hogy a fordítás őrültséget eredményez.

Amikor rákérdeztek arra az 1829-es levélre, melyben Chopin ideáljának nevezte a címzett Woyciechowskit, és azt mondta, hogy róla álmodik, a levelet fordító David Frick elmondta, hogy elképzelhető, hogy itt valóban Woyciechowskire gondolt Chopin, de szerinte az nem igaz, hogy a fordításban elferdítették volna ezt. Mint elmondta, Chopin egy romantikus volt, aki ha a szerelem kifejezéséről volt szó, nem tett különbséget férfiak és nők között, és szerinte abszurd arra gondolni, hogy itt valami összeesküvés miatt hiányoznának egyes betűk az angol összkiadásból.

Ugyan az intézet valóban egy politikailag konzervatív szervezet, de a fordításokat készítő Frick, aki amúgy a Yale nyugalmazott oktatója és a szláv nyelvek kutatója, nem látta semmi jelét annak, hogy belenyúltak volna a lengyel eredetibe, amiből dolgozott.

Weber abban bízik, hogy a riportjának köszönhetően több kutatás is indul majd azzal kapcsolatban, hogy Chopin szexualitása hogyan befolyásolta a művészetet. A svájci újságíró szerint ugyanis az, hogy Chopinnek hosszú időn át el kellett rejtenie identitásának egy részét (ahogy erről ír is a levelekben), egész biztosan hatással volt személyiségére és művészetére is, és sok minden lehetett, amit csak a zenében tudott kifejezni. Mint egyik Woyciechowskinek címzett levelében Chopin írta is, időnként a zongorára bízza azokat a dolgokat, amiket el szeretne mondani neki.