2020. december 29, 12:20

Te hol voltál, amikor?

Én a nappaliban ültem, az ebédlőasztalnál, a Moszkva tér fölött 600 méterrel és a cikkírást megszakítva éppen felvettem a telefont, hogy a hazafelé tartó csajom részletesen elmesélje, Txiki (Csiki) tacskó hogyan ficamította ki a bal mellső lábát a dunakeszi dzsindzsásban, miközben két agárral próbálta tartani a tempót, amikor nem éreztem semmit.

Tíz perc múlva minden online ismerősöm arról értekezett, hogy mennyire lengett ki a karácsonyfa és ki hogyan rohant vagy nem rohant ki az utcára, én meg olyan magányosnak éreztem magam, mint kormányfüggetlen nyúl a vadászati világkiállításon.

Pont, mint 2013. április 23-án, a hevesi földrengés drámai éjszakáján!

Aznap éjjel 0:23-kor álmosabb voltam, mint református terrorista, akit azzal kínoznak a katolikus Guanatanamón, hogy megállás nélkül Harrach Péter-beszédeket játszanak le neki. Előtte írtam pár posztot, megnéztem egy spanyol kiesési rangadót, utána elgondolkoztam, hogy abban a hirdetésben, hogy „Jelenleg 5 hetes baby selyemmajom kedvező áron, családi okok miatt eladó”, mi lehetett a családi ok. És hogy ha valaki külön kiírja, hogy „Magánszemélytől nem használt kutyaház eladó”, akkor az azt jelenti-e, hogy a kutyaházügynökök szemét nagy százalékokat szoktak rátenni.

0:25 táján kaparászó hangot hallottam a kertből.

Kimentem, hallgatóztam és bámultam a sötétbe, de nem tudtam megállapítani, hogy sündisznó volt, macska, vagy a másik épületben élő nyelvész, aki öt celsiusfokos hőmérsékletig tízujjas neoprén lábtyűben szokott futni a környéken, onnantól meg mezítláb. Visszamentem a házba, ahol csend volt mindaddig, míg 0:27 körül olyan ritmikus zaj nem kezdett hallatszani, mintha valaki pár másodpercenként kézzel összenyomna egy kisebb méretű sípolós gumiállatot vagy macskajátékot. Három napja ez ment, így csak legyintettem, hogy „már megint dugnak a görög teknősök”, megitattam az ágyukból vízért rimánkodó gyerekeket, azzal elővettem P. J. O’Rourke All The Trouble In The World című könyvét, a mellemre helyeztem, és elaludtam.

De rengést, azt semmifélét nem éreztem!

Miközben az ugyanebben a városban lakó ismerőseim olyanokat posztoltak, hogy „para volt hogy a mosogatóból kibillent a víz” meg hogy „felkönyökölve bámultam a lábam a takaró alatt és arra gondoltam, hogy az istenbe mozoghat, ha senki nem lökdösi az ágyat”, nem is beszélve olyanokról, hogy „fúú, ez az asztaltáncoltatós buli elég fasza volt”.

Most pedig másodjára is semmi! Egyszerűen elképesztő. Lehet, hogy velem van baj? Vagy ez tök természetes dolog, csak mások nem mernek nyíltan beszélni róla?

Hogy ez kiderülhessen, ez a cikk ezennel átalakul önsegítő csoporttá, földrengésérzéketlenek számára. Ezennel megnyitom a kommentelést. Ha te sem éreztél semmit, kérlek, írd meg, hogy pontosan hogy volt, hadd tanuljunk belőle mi, sorstársak! Ha kiderül, hogy 2013-ban sem, személyesen megyek el hozzád egy ölelésre!