Úgy tűnik, Joe Biden sem ússza meg háború nélkül Afganisztánt

Joe Biden sem tud egykönnyen megszabadulni az Egyesült Államok történetének leghosszabb ideje tartó háborújától. A New York Times helyszíni riportja szerint bár Afganisztánban, ahol gyakorlatilag két évszak van, a tél és a háborúzós, a tálibok az országot szinte járhatatlanná tevő havas, hideg időben felvonulva lényegében körbezárták a legfontosabb városokat:

• az északi Kunduz közelében előretolt helyőrségeket szálltak meg;
• a közeli Pul-i-Khumriban, ahol egykor magyar katonák állomásoztak, ellenőrzésük alá vonták a Kabulba vezető autópályát, elvágva ezzel a főváros egyik legfontosabb utánpótlási útvonalát;
• délen pedig Kandahárt, a talibán egykori központját, Dél-Afganisztán történelmi és gazdasági központját zárták körül.

Tették mindezt úgy, hogy közben gondosan ügyeltek a Donald Trumppal tavaly kialkudott fegyverszünet betartására. Amerikai és szövetséges alakulatokat nem, kizárólag az afgán kormányerőket támadták, illetve zaklatják folyamatosan dróntámadásokkal, illetve követnek el egyre több és véresebb terrortámadást, akár Kabul központjában is. Emellett sorra mészárolják le az újságírókat és a dolgozó nőket is, kétséget sem hagyva felőle, hogy mire lehet számítani újbóli hatalomra jutásuk esetén.

Ez utóbbi szinte borítékolható is volna, amennyiben az Egyesült Államok tartja magát Trump és a talibán megállapodásához. Annak értelmében idén májusra az utolsó amerikai és szövetséges alakulatok is kivonulnának az országból, magára hagyva a az afgán kormányerőket, melyeket két évtized alatt se sikerült eléggé felfejleszteni ahhoz, hogy önállóan is képes legyen ellenállni a tálib nyomásnak. Ennyiben a helyzet gyakorlatilag változatlan azóta, hogy Biden 12 évvel ezelőtt Barack Obama alelnöke lett. Akkor Obama hatalomra kerülésekor, még az Indexen három részes cikksorozatban elemeztem az afganisztáni helyzetet. A cikksorozat címe Obama háborúja lett, utalva arra, hogy a nagypolitikába az iraki háború ellenzésével berobbant fiatal szenátor elnökként az USA két folyamatban lévő háborújából annak megvívását választotta, amelynek megnyerésére a történelmi tapasztalatok alapján semmi esélye se volt. Igen, az afganisztánit.

A leigázhatatlanok országa

Hogy Afganisztánban miért nem lehet nyerni, azt talán legjobban az ország nemzetiségi összetétele tanúsítja. Afganisztán legnagyobb népcsoportja a pastu, ám a pastuk nagyobb részt a szomszédos Pakisztánban élnek. ugyanez a helyzet az Afganisztánt alkotó népek közül a beludzsokkal, akik javarészt szintén Pakisztánban élnek, de a tádzsikokkal, üzbégekkel, türkménekkel, akik mind Afganisztánnal szomszédos országok államalkotó népei. A legmagasabb hegyeket szabdaló, elszigetelt völgyekben élő nurisztániakon és az ország középső részén élő, síita hazarákon kívül lényegében minden, Afganisztánt alkotó népcsoport többsége az országhatáron túl él. Afganisztán tehát lényegében azoknak a csoportoknak a gyűjtőhelye, akiket a terjeszkedő nagyhatalmaknak sosem sikerült igába hajtaniuk.

A háború nyerhetetlensége ellenére az amerikaiak abban bíztak, hogy legalább döntetlenre menthetnek. Ha úgy tudtak volna kivonulni, hogy közben az afgán kormány és a tálibok is valamilyen egyezségre jutnak a hatalommegosztásról és a békéről. Azzal, hogy a tálibok a háborúzós évszak beköszönte előtt már gyakorlatilag körbezárták a kulcsfontosságú városokat, ez a remény elillanni látszik, ez pedig nagyban megnehezíti a csapatkivonás, a háború feladásának kommunikációját. A helyzet egyre inkább a vietnami háború lezárásához hasonlít, ahol aztán az amerikaiak által támogatott Dél-Vietnam pár éven belül összeomlott és elesett. Biden dolgát se könnyíti meg, ha úgy kell kivonnia az utolsó amerikai alakulatokat, hogy közben Kandahár elestéről szólnak a hírek. Ez esetben nehéz lenne elmagyarázni, hogy mivégre voltak ott két évtizeden át amerikai katonák, ha a végeredmény ugyanaz lesz, mint a kiinduló állapot.

Pláne úgy, hogy emellett a háború mellet Barack Obama kormánya is elkötelezte magát.

Kudarc vagy kudarc?

A tálibok stratégiája saját maguk számára is rejteget veszélyeket. Céljuk látszólag az, hogy elviselhetetlen nyomást gyakoroljanak az afgán kormányra a kedvezőbb békefeltételekért. Hétezer tálib fogoly szabadonbocsátását és egy átmeneti kormány felállítását követelik, de Asraf Gáni afgán államfő eddig ellenállt követeléseiknek. A városok körülzárása kockázatos stratégia, végső soron azt is elérhetik vele, hogy az amerikaiak mégse vonuljanak ki. Hogy ez mennyire reális? Az amerikai törvényhozásban február 3-án már elhangzott javaslatként a kivonulás felfüggesztése, és az amerikai védelmi minisztérium is kért már csapaterősítéseket, illetve a légi háború intenzitásának növelését.

Vagyis Biden új kormánya megint azzal a dilemmával találta szembe magát, hogy megvédi-e az eddigi csekély eredményeket, vagy feladja a megnyerhetetlen háborút. Erről akár már a következő hetekben dönthetnek, annak függvényében, hogy mire jutnak a stratégia jelenleg is zajló felülvizsgálata során.

A kérdés ugyanis tényleg leegyszerűsíthető erre. Az már most nyilvánvaló, hogy az afgán biztonsági erők egyedül képtelenek visszaverni a tálibokat. A rendőrség romokban, ahelyett Kandahárban már a hadsereget kénytelenek bevetni. De a hadsereg is annyira túlterhelt, hogy egy február 1-i amerikai hivatalos jelentés szerint Kandahar környékén kétszáz ellenőrzőpontot adtak már fel a katonák, a tálibok pedig több katonai bázist megszállva még fegyverekhez és lőszerekhez is jutottak.

A tálibok ráadásul katonai sikereik mellett a hátország kiépítésén is dolgoznak. A frissen megszállt területeken saját adminisztrációt hoztak létre, mely a helyiek beszámolója szerint hatékonyabban rendezi a földtulajdon miatt kirobbanó vitákat és a hétköznapi bűncselekményeket az általában kifejezetten korrupt kormányzati bürokráciánál. „Az embereknek ez tetszik” – mondta a Timesnak egy, immár a tálibok uralta területen élő szőlőtermesztő, a 23 éves Lal Mohammed. Ő azt mondta, neki végső soron mindegy, hogy ki, de valaki vegye már át a hatalmat Kandahárban, hogy végre visszatérhessen az élet a normális kerékvágásba.