Négy év börtönre ítélték a férfit, aki majdnem megfojtotta a feleségét, majd hónapokig zaklatta, és emailben küldte szét a meztelen fotóit

A Budapest Környéki Törvényszék (BKT) tegnap tárgyalta R. Imre ügyét, aki a vád szerint egy veszekedés közben majdnem megfojtotta a feleségét, a nőt sms-ben és Messengeren hónapokig zaklatta, egy alkalommal köveket dobált a nő kertjébe, illetve visszaélt a nő személyes adataival, amikor szexuális tartalmú képeket küldött róla számos címzettnek, köztük a nő munkáltatójának.

Az első és legsúlyosabb vádpont az emberölés bűntettének kísérlete volt. A sértett 2018 végén jelentette be a vádlottnak, hogy válni szeretne tőle, amit az nem vett komolyan. Amikor 2019 januárjában a nő elmondta, hogy egyeztetett egy ügyvéddel, a férfi arról kezdte faggatni, kivel van viszonya. Emiatt másnap is folytatódott köztük a veszekedés.

R. Imre indulatba jött és két kézzel elkezdte fojtogatni a feleségét, aki eszméletét vesztette, és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett.A második vádpont a zaklatás volt, ugyanis a vádlott a feleség kórházi kezelése alatt és azután is üzenetekkel bombázta, bár a nő kérte, hogy ne tegye. Egykori közös otthonuk környékén is többször megjelent, leskelődött, egy alkalommal pedig egy szabadtéri sütögetést zavart meg azzal, hogy a közeli vasúti töltésről szedett köveket dobált a kertbe, majd át akart mászni a kerítésen, így garázdaság vétsége miatt is felelősségre vonták.

A negyedik vádpont a nő személyes adatainak megsértése volt, ugyanis R. Imre egy alkalommal a nőről készült szexuális tartalmú montázsokat és fotókat megjegyzések kíséretében körbeküldte a lányuk laptopjáról a címjegyzékben szereplő összes emailcímre, köztük a nő munkáltatójának is.

A kirendelt védőügyvéd elmondta, hogy a vádlott a felelősségét részben elismeri, így például a fojtogatás tényét, de kitart amellett, hogy nem akarta megölni a volt feleségét, és a tettét nagyon megbánta. Védőbeszédében az ügyvéd a bűncselekmény minősítésének megváltoztatását kérte, vagyis, hogy életveszélyt okozó testi sértésként kezeljék a tettet, ne pedig emberölési kísérletként. Ezt azzal indokolta, hogy

a vádlott csak azt akarta elérni, hogy a sértett elhallgasson, és először a nő vállát ragadta meg (amin szintén voltak külsérelmi nyomok), a keze onnan „csúszott fel” a sértett nyakára.Amikor észlelte, hogy a nő elveszítette az eszméletét és elernyedt a teste, R. Imre azonnal elengedte, a nő hörgését hallva vízzel kínálta és segítséget hívott. Tehát valójában nem akarta a nőt megölni, bár a fizikai ereje meglett volna hozzá.

A másik három vádpont alól R. Imre felmentését kérte kirendelt védője. Arra hivatkozott, hogy a válás nehéz élethelyzet, a férfi elsősorban az ingatlanban maradt személyes tárgyai és a gyermekével való kapcsolattartás miatt ment a házhoz, más alkalommal pedig „csak útba esett” a rokonaihoz menet. A tényállást, hogy a férfi számos üzenetet írt, nem vitatta, mégsem nevezné zaklatásnak, mert a vádlott az üzenetekben bocsánatot kért, szerette volna megbeszélni a dolgot, nem pedig presszionálni akarta a sértettet.

A kődobálás tényét szintén nem vitatta, bár, mint mondta, „távol voltak” az emberek a kertben, és nem a sértett ellen irányult a vádlott dühe, hanem annak egyik barátnője ellen.

Az intim fotók elküldésének tényét is elismerte, viszont azzal érvelt, hogy a vádlott saját bevallása szerint „nem ért a számítógépekhez” és csak egy embernek akarta elküldeni, véletlen volt, hogy a teljes címjegyzék megkapta.Az ügyvéd kérte, hogy a büntetés kiszabásakor legyen méltányos a bíróság és vegyék figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, részbeni beismerő vallomásait, és az orvosszakértői véleményt, ami alapján a bűncselekmény elkövetését R. Imre személyiségszerkezete (éngyenge, helyzetmegoldásai agresszívak, narcisztikus, hajlamos arra, hogy indulatból cselekedjen) megkönnyítette.

A Törvényszék azonban bűnösnek találta a férfit mindegyik vádpontban. Ila-Tóthné dr. Vörös Erika bíró elvetette a védelem érveit, és a legfontosabb pontot, a fojtogatást továbbra is emberölési kísérletnek minősítette. Az indoklás szerint a vádlott egy korábbi vallomásában azt mondta, hogy csak akkor hagyott fel a szorítással, amikor úgy érezte, hogy már fájnak az ujjai.

A fojtogatás nem egy egy pillanatig tartó cselekvés, hanem folyamatos erőkifejtést igényel, és nem is tipikus testi sértés - az pedig, hogy a nő nem halt bele, csupán a véletlen műve.A bíró szerint R. Imrének is tisztában kellett lennie azzal, hogy veszélyezteti a felesége életét. A fojtogatástól eltört a nő pajzsporca, ami közvetett életveszélyes sérülés.

A zaklatást szintén bizonyítottnak találta a bíróság. A sértett ugyanis egyértelműen közölte a vádlottal, hogy nem kíván vele kapcsolatot tartani, ennek ellenére a férfi nem hagyott fel az üzengetéssel, ráadásul harmadik személyeket is megkeresett. Az üzenetek első hulláma csak akkor szűnt meg, amikor a férfit idegösszeomlás miatt pszichiátrián kezelték.

Garázdaság vétségében is elítélték a vádlottat, mert közösségellenes magatartása megriasztotta a jelenlévőket.

Ami a szexuális tartalmú képeket illeti, azok különleges adatnak minősülnek, és bármilyen továbbítása vétség. A „nem ért hozzá” érvet sem fogadta el a bíró, ugyanis még ha a vallomás alapján csak egy embernek akarta is elküldeni az emailt a vádlott, annyira épp eléggé értett hozzá, hogy az egyébként magáncélra készült képeket csatolni tudja. A nyomozás során azt is bizonyították, hogy a címzettek közül az üzenetet többen megnyitották, így a nő munkahelyén is, ezzel pedig jelentős érdeksérelem és erkölcsi kár érte a sértettet. Annál is inkább, mert

a vádlott a képekhez a pár házaséletére vonatkozó, a nőt könnyűvérűnek beállító kommentárok is fűzött, amivel egyértelműen a lejáratás, megalázás volt a célja.A törvényszék halmazati büntetésként 4 év letöltendő szabadságvesztést szabott ki és 5 évre eltiltja R. Imrét a közügyektől. Az ügyészség a fő- és mellékbüntetés súlyosítását kérte, illetve azt, hogy tartsák fenn a kényszerintézkedést (a vádlottat 2020. december 7-én letartóztatták). A védő felmentésért fellebezett, ezért az ítélet nem jogerős. Emellett enyhébb kényszerintézkedést kért, a bíró viszont indokoltnak látta a letartóztatást a másodfokú tárgyalásig, mivel fennáll a bűnismétlés veszélye.