Évszázados választójogi reform kezdődik az USA-ban

Az amerikai képviselőház demokrata többsége szerdán megszavazta a röviden csak "2021. évi törvény az emberekért" névre keresztelt választójogi reformot, a feketék választójogát kiterjesztő 1965-ös választójogi törvény óta a szavazati jog legátfogóbb kiterjesztését jelentő javaslatot.

Arra, hogy a törvény hatályosulhasson, egyelőre még nincs esély, ahhoz ugyanis a szenátusnak is el kéne fogadnia. Ám ahhoz, hogy egyáltalán a szenátus elé kerülhessen a javaslat, az obstrukciós szabályok miatt hatvan szenátor támogatása kéne, de a demokratáknak csak ötven szenátoruk van, és csak a döntetlen állásnál ügydöntő szavazatra jogosult alelnök szavazatával van többségük. Márpedig az, hogy a képviselőház gyakorlatilag egypárti szavazással, 220:210 arányban fogadta csak el a javaslatot, jelzi, hogy mennyire nincs támogatottsága a törvénynek a Republikánus pártban.

Ez persze valahol érthető is: a törvény számos olyan trükköt iktatna ki, melyekkel az elmúlt években a republikánus vezetésű tagállamokban korlátozni igyekeztek a jellemzően demokratákat támogató kisebbségi választók szavazati jogát. Erre számos lehetőségük van a tagállamoknak, melyek az amerikai alkotmány alapján amúgy jogosultak a választások lebonyolítására. Ilyen részszabályok például azok amelyek:

• személyazonosító okmánnyal történt azonosításhoz kötik a választást;
• időben korlátozzák a szavazást;
• csökkentik a szavazókörök számát a sűrűn lakott városi körzetekben;
• korlátozzák a levélszavazást;
• korlátozzák a levélszavazatok gyűjtődobozokban történő leadását.

Az utóbbi négy korlátozás eléggé magától értetődő. Az afroamerikai és latino népesség javarészt városi gettókban összesűrűsödve él, így ezeken a részeken a szavazókörök számának csökkentése torlódást okozhat, a szavazás időbeni korlátozása pedig ezáltal ténylegesen lehetetlenné teheti választók nagy csoportjának azt, hogy leadhassa szavazatát. Hogy miért? Az amerikai választások állandó képe a kilométereken át kígyózó sor a városi szavazókörök előtt. A városlakóknak gyakran öt-hat órán át kell sorban állniuk, hogy szavazhassanak. És mert az USA-ban a választásokat hétköznap tartják, pont a legszegényebbek ezt nem engedhetik meg maguknak, mert munkahelyük elvesztését kockáztathatják. Sok államban ugyanis egyáltalán nincs fizetett szabadság, a legelesettebbek pedig egy napi jövedelmük kiesését se kockáztathatják meg.

Ezt orvosolhatná, ha ezek a választók nagy arányban szavazhatnának levélben, pláne, ha levélszavazatukat aztán gyűjtődobozokban is leadhatnák, így ennek a lehetőségnek a korlátozása szintén őket sújtja aránytalan mértékben.

A személyazonosító okmányra vonatkozó követelmény Magyarországon, ahol főszabály szerint minden állandó lakos állampolgárnak rendelkeznie kell ilyen irattal, némi magyarázatra szorul. Az Egyesült Államokban - ahogy egyébként az angolszász világ nagy részén, így például Nagy-Britanniában - nincs személyi igazolvány. Személyazonosító okmányként általában a jogosítványt vagy az útlevelet használják. Ám az USA-ban útlevele viszonylag keveseknek van, az amerikai népesség nagy része jellemzően még az államot se hagyja el, ahol él, nemhogy az országot. A városi gettókba beszorult kisebbségi népességben még a jogosítvány se túl gyakori. A személyazonosító okmány megkövetelése így lényegében egy vagyoni cenzus - egy ilyen irat kiváltása pénzbe kerül.

Előz az önérdek

Vagyis a republikánusok érthető önérdekből elleneznek egy olyan szövetségi törvényt, amely az ilyen, a kisebbségi választók elnyomását célzó szabályokat helyezne hatályon kívül.

A reform a választási regisztrációt is modernizálná, például automatikussá tenné a választásra jogosultak regisztrációját, amit eddig a választónak kellett kezdeményeznie. Egyben megnehezítené a szavazópolgárok törlését a választói névjegyzékből - mert ezek a revíziók is aránytalanul sújtották a kisebbségi választókat.

Ugyanígy politikai alapon érthető ellenkezésük a választókerületek átszabásának reformjával szemben is. A választókerületeket a hatályos szabályok szerint tíz évente, a népszámlálási adatok ismeretében rajzolhatják újra a tagállamok törvényhozásai. A folyamat minden esetben részrehajló, a hatalmon levő párt - adott esetben a Demokrata is - nyilván önmagának igyekszik kedvezni. És mert a tagállamok többségében a republikánusok vannak hatalmon, a választókerületek átrajzolásának is ők a nagy nyertesei. 2016-ban például - amikor Hillary Clinton úgy bukta el az elnökválasztást, hogy közben csaknem hárommillióval több szavazatot kapott Donald Trumpnál - a republikánusok a képviselőházi választáson 50,6:49,4 arányban diadalmaskodtak, de a képviselői helyek már 55,4:44,6 arányban oszlottak meg a javukra, vagyis 21-gyel volt több képviselőjük a 435 fős képviselőházban, mint az a választás eredménye alapján indokolt lett volna.

A most megszavazott törvényjavaslat szerint a körzethatárokat a jövőben független testületeknek kéne kijelölniük politikán túli szempontok alapján. Vagyis nem úgy, mint most, hogy a részletes választási eredmények ismeretében akár több száz kilométer hosszan kígyózó körzeteket hozzanak létre csak azért, hogy a rivális párt minél több szavazóját egy választókerületbe gyömöszölve garantálják, hogy az összes többiben az ő jelöltjük diadalmaskodhasson. Hanem mondjuk úgy, hogy területileg vagy jellegében egységes választókerületek jöjjenek létre, hogy egy utca két oldalán élőket ugyanaz képviseljen.

Hamis kifogások

Lényegében úgy is összefoglalhatnánk a vitát, hogy a demokraták, mivel erősen érdekeltek a választónépesség kiszélesítésében, arra törekednek, hogy könnyítsék a választók regisztrációját és azt, ahogy a választópolgárok szavazhassanak. A republikánusok viszont pont abban érdekeltek, hogy szűkítsék a választóközönséget, lehetőleg a kisebbségi szavazók kárára, ezért a választási csalás rémképével érvelve a szabályok könnyítése ellen dolgoznak.

A választási csalást azért nevezhetjük rémképnek, mert bár a legutóbbi elnökválasztás előtti, alatti és utáni republikánus kommunikációs offenzíva alapján úgy tűnhet, mintha ez egy valós és létező fenyegetés volna, minden rendelkezésre álló tényadat szerint a választási csalás elenyészően ritka az Egyesült Államokban. A legutóbbi elnökválasztás után hiába indított Trump és stábja több tucatnyi pert is, egyetlen esetben sem sikerült igazolniuk, hogy csalás történt volna. Ettől függetlenül persze ügyes stratégia erre hivatkozni, vagy legalábbis sokkal magasztosabb, mint beismerni, hogy a nem létező választási csalások megelőzésére hivatott intézkedéseik szinte kizárólag a rivális párt kisebbségi választóit sújtják.

Ezért fogalmazhatott a szerdai szavazás után a képviselőház demokrata elnöke, Nancy Pelosi úgy, hogy "az egész mindenség a tét, ezt a versenyt, ezt a harcot meg kell nyernünk. Miközben mi összegyűltünk, hogy a demokráciánk előtt tisztelegjünk, országszerte kétszáznál is több törvényjavaslatot készítenek elő a választók elnyomására".

Az obstrukció vége

Ha mégis elbukna a javaslat az obstrukción, és erre igen nagy esély van, a demokraták még kovácsolhatnak győzelmet belőle. Az obstrukció eltörlése is napirenden van, de abban egyelőre a demokraták is megosztottak. Egyik szenátoruk, az amúgy velejéig republikánus Nyugat-Virginiát képviselő Joe Manchin például eddig határozottan ellenezte az amúgy a kisebbségi frakció védelmében született, de a többség által is gyakran használt obstrukciós szabályok eltörlését. Amennyiben a választójogi reform ezen bukna el, az ő álláspontja is megváltozhat.