Vadai Ágnesnek a ruandai rádió elítélt munkatársai jutottak eszébe a közmédia vezető szerkesztőjéről

A Telexnél valamiért azzal kínozzák magukat, hogy a 444 Facebook-posztjai alatti kommenteket olvassák, így vették észre, hogy a DK-s Vadai Ágnes is reagált Bende Balázs, a közmédia vezető szerkesztőjének szabadversszerű elemzéséről írt posztunkra. Bende arról beszélt, hogy a a hazai baloldal „hónapok óta akadályozza a védekezést oltásellenes kampányával” és „a Gyurcsányéktól a szélsőséges Jobbikig nyálkaként nyúló szivárványkoalíciónak minden egyes, az életmentést akadályozó propagandájuk miatt elvesztett életért vagy egészségért felelősséget kell vállalnia”.

Vadai egy kommentben azt írta: „Illő tisztelettel szeretném jelezni, hogy az ilyen, hazugsággal gyűlöletet keltő propagandisták Ruandában a végén elnyerték méltó büntetésüket. Lásd még náci és észak-koreai agymosás!” 

Hogy a DK képviselőjénél ruandázás pontosan mit jelent, arról Vadai a Telexnek azt mondta: „A médiában való gyűlöletkeltés, uszítás és az ellenzéki tábor dehumanizálása rendszeressé vált sajnos Magyarországon. Különösen felháborító az, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia rendszeresen hazugsággal kelt gyűlöletet. Visszatérő toposz, hogy magyarellenesek és hazaárulók vagyunk, nem vagyunk a nemzet részei, továbbá keresztényellenesek vagyunk. Most pedig már egyenesen azt sugallják, hogy mi vagyunk a felelősek több mint 18.000 magyar haláláért. Ruandában és a náci Németországban is ez a fajta propaganda előzte meg a fizikai atrocitásokkal induló népirtásba torkolló eseményeket. És lehet, hogy erős a párhuzam, de az elmúlt évek propagandája úgy mérgezte a magyar társadalmat, mint egykor a németet vagy a ruandait. És ez nem maradhat következmények nélkül.

Egyébként a ruandai Radio Télévision Libre des Mille Collines-ig (RTLM) komoly szerepe volt az 1994-es ruandai népirtásban. Akkor a hutu többség fegyveresei és civiljei körülbelül 800 ezer tuszit mészároltak le, a rádió pedig éljenezte a tömeggyilkosságokat. A tuszikat rendszeresen állatokként, leginkább csótányokként emlegették, és arra buzdították a katonákat és az egyszerű hutu földműveseket, hogy minél többet pusztítsanak el közülük. Később a a Ruandai Nemzetközi Törvényszék a rádió több munkatársát is hosszú börtönbüntetésre ítélte.