A bölények menthetik meg az erdőket Spanyolországban

április 14., szerda 12:19

Szakemberek szerint a bölények menthetnék meg a spanyol erdőket a tüzektől, mivel a korábban a kihalás szélére sodródott, de manapság újra növekedő populációjú növényevő faj az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkozik.

A klímaváltozás miatt az elmúlt évtizedben a hosszú száraz nyarakon Spanyolország-szerte kb. 741 ezer hektárnyi erdőt emésztett fel a tűz. Tavaly 45 ezer hektáron égett az erdő az országban, az előző évben pedig 60 ezer hektáron pusztítottak a lángok. Sok jel arra utal, hogy akárcsak Kaliforniában és Ausztráliában, Spanyolországban is egyre gyakoribbak és erősebbek lesznek az erdőtüzek.

A spanyol erdőtüzek kockázatát növeli a klímaváltozás, a vidék elnéptelenedése, de az is, hogy a birkatartás visszaesése miatt jelentősen csökkent a növényevők száma, amik az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkoznak – mondta Mónica Parrilla, a Greenpeace erdőtűz-megelőző kampányának vezetője.

Az európai bölények kb. 10 ezer éve szinte teljesen kihaltak Spanyolországban, de egy újratelepítési programnak köszönhetően ma már egyre nő a populációjuk. A bölények sűrű erdőrészeket nyitnak meg, az aljnövényzet fogyasztásával lehetővé teszik, hogy a bozót helyett fű nőjön. Ez csökkenti a gyúlékony aljnövényzet okozta tüzek kockázatát, ráadásul egy sor más fajnak teremt táplálékforrást és szabadabb mozgást.

Európai bölény Németországban 2020. december 14-én. Illusztráció: Ingolf König-Jablonski/dpa/ZB/AFP

Élő fűnyírók

Fernando Morán állatorvos, az európai bölényekkel foglalkozó spanyolországi központ igazgatója „élő fűnyírónak” nevezte a bölényeket, mivel egy 1000 kilogrammot nyomó kifejlett példány napi 30 kg növényzetet fogyaszt, aminek 30 százaléka farost, és 70 százaléka növényhajtás meg levél.

A fosszilis maradványok és barlangrajzok tanúsága szerint az Ibériai-félszigetet 1,2 millió évvel ezelőtt bölények népesítették be, Európa-szerte előfordultak, az utolsó vadon élő példányokat 1919-ben lőtték ki Lengyelországban és 1927-ben Oroszországban.

A 8400 ma élő európai bölény a megmaradt tucatnyi példány leszármazottja. Spanyolországban 18 tenyésztőközpontban szaporítják az európai bölényeket, és az elmúlt évtizedben a számuk 22-ről 150-re nőtt.

2010-ben 7 bölényt engedtek szabadon egy 20 hektáros tölgyesben. A bölények elvégezték az erdészek munkáját: kitisztították az aljnövényzetet, az egyenesen növő csemetéket meghagyták, és a hajlottakat, mivel könnyebben hozzáfértek, elfogyasztották. Ez a munka hektáronként 3000 euróba (1 millió forintba) kerülne, de a bölények ingyen elvégezték – idézte fel Morán a kísérleti projektet.

A legeltetés nagyon fontos

A bölénytenyésztő központokat adományokból és önkéntesek támogatásával tartják fenn. Mivel az európai bölényt a spanyol hatóságok nem ismerik el veszélyeztetett fajnak, támogatást sem nyújtanak a projektre. Morán szerint ez szinte az egész EU-ra jellemző, csak Lengyelországban és Romániában vannak államilag szponzorált bölénytenyésztő programok.

Parrilla szerint a legeltetés rendkívül fontos az erdőgazdálkodásban, de nemcsak a bölények szerepe lehet jelentős, hanem más őshonos állatfajoké is, mivel segítenek az ökoszisztéma fenntartásában.

Sonia Roig Gómez, a madridi Műszaki Egyetem erdészeti és környezeti karának professzora felidézte, hogy korábban a juhnyájak legeltetése minimalizálta az erdőtüzeket. „A mediterrán térségben a pásztorkodás kulcsfontosságú volt a vidék formálódásában. Fajok emelkedhettek fel a pásztorkodásnak köszönhetően, és eltűnése egyre gyakoribb erdőtüzekhez vezetett” – magyarázta.

Az emberek visszatérnek vidékre

Az 1950-es évek óta a lakosság folyamatosan szivárgott el a városokba a vidéki területekről, és a gazdaságok elhagyása miatt fokozottan tűzveszélyes bozótos területek alakultak ki. A pandémia alatt érezhetően elindult egy ellenkező irányú vándorlás: a városból vidékre, de az emberek ott is a számítógép előtt ülnek, ami nem hoz változást, „olyanokra van szükség, akik a mezőgazdaságban szeretnének dolgozni, különösen nagy szükség lenne juhokat terelő pásztorokra” – mondta Gómez.

Ami a bölényeket illeti, Spanyolországban nem szabad őket szabadon engedni, mert nem ismerik el őket őshonos fajnak. A populáció most magánterületeken vagy nemzeti parkok zárt területein él. Morán szerint arra kell bátorítani a gazdákat, hogy tartsanak bölényeket, mert az a földnek is jó, költségtakarékos, és az ökoturizmust is ösztönzi. (Guardian via MTI)