Orbán úgy döntött, hogy a kormány sokkal több pénzt oszt majd ki agrártámogatásokra
2021 január 12., 12:34
Jót akart az EU az agrártámogatások átalakításával, mégis mindenki utálta a javaslatot
- A Közös Agrárpolitika (KAP) az EU egyik legfontosabb intézménye, amelynek reformja éppen ezért állandó napirenden van, és éppen központi szerepe miatt csak nagyon nehezen lehet változtatni a rendszeren.
- Az Európai Bizottság minden 7 éves ciklus végén az agrártámogatások nagyszabású átalakítását tervezi, amelyekből végül - mire a tagállamok is elfogadják a változtatásokat - annyi marad, hogy egy kicsit változik a status quo.
- Az elmúlt héten is egy ilyen nagy átalakítási tervről tárgyalt az EU három nagy intézménye, a Parlament, a Bizottság és a kormányokból álló Tanács, aminek az lett a vége, hogy három nagy kemény tárgyalás után nem sikerült megállapodni semmiben.
Ez nem annyira meglepő, hiszen arról kellett volna megállapodni, hogy ki, hogyan és mire kaphatna a jövőben uniós agrártámogatást. A Bizottság 2023-tól át akarja alakítani az agrártámogatások elosztását, hogy az segítsen elérni az unió 2030-as kibocsátáscsökkentési céljait, és hogy a nagy gazdaságok helyett inkább a kisebb, családi gazdaságokat támogassa. De mi a baj az agrárpénzek elosztásának mostani rendszerével? És miért utálta a megtárgyalt javaslatot a Greenpeace és az Orbán-kormány is?
Nagy pénz a nagyoknak
Az uniós agrártámogatások rendszerének egyik sajátossága, hogy a pénzek nagy részét területalapú támogatásként osztják ki, vagyis minél nagyobb területen gazdálkodik valaki, annál több támogatást kap. Ez nem volt mindig így, az 1990-es évekig termelés alapján osztották a támogatásokat, addigra viszont komoly túltermelés lett a támogatásokra nagyban építő európai mezőgazdaságban, ami viszont elkezdte lenyomni a termények árát. Ekkor vezették be azt a rendszert, hogy termelés helyett földméret alapján, jövedelem-kiegészítésként kezdték kiosztani az agrártámogatások legnagyobb részét.
Ennek a támogatási rendszernek viszont van egy olyan hatása, hogy a támogatások legnagyobb része a legnagyobb gazdálkodók viszonylag szűk köréhez, leginkább nagy agráripari vállalatokhoz kerül. Hogy mekkora része? Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és klímapolitikáért felelős vezetője szerint
Az agrártámogatások 80 százaléka a gazdálkodók 20 százalékánál, a legnagyobb földbirtokosoknál és agrárvállalatoknál köt ki. Magyarországon kicsit rosszabb is az arány: a K-Monitor összegzése szerint 2020-ban az agrártámogatások 77,4 százalékát az agrárvállalkozások leggazdagabb 10 százaléka kapja, köztük az olyan mezőgazdasági óriások, mint Csányi Sándor vagy Mészáros Lőrinc cégcsoportja.
Amiatt pedig, hogy a nagyobb, versenyképesebb, tőkeerősebb cégeket támogatja az unió, a kisebb szereplők egyre-másra hullanak ki a piacról. A Guardian elemzése szerint 2005-ben még 14,5 millió gazdaság volt az EU-ban, 2016-ra a számuk 10,3 millióra csökkent. Különösen nagy volt a koncentráció az állattenyésztésben, ezen a területen 2016-ban 3,4 millióval kevesebb gazdaság volt, mint 11 évvel korábban. A kisebb gazdaságok eltűnése különösen a 2004-ben csatlakozó országokban volt jelentős, az állattenyésztő gazdaságok száma Magyarországon 48, Lengyelországban 54, Szlovákiában és Bulgáriában pedig 72 százalékkal esett vissza, amióta az országok csatlakoztak az EU-hoz, és így a Közös Agrárpolitikához.
Dr. Jancsovszka Paulina, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (vagy modellváltás előtti nevén a Szent István Egyetem) docense szerint Magyarországon az uniós csatlakozás és a KAP támogatások bevezetése óta két tendencia jár kéz a kézben: csökken a kisebb gazdaságok száma, miközben több mint 40 százalékkal nőtt a gazdaságok üzemmérete. Mivel több föld több támogatást jelent, függetlenül attól, hogy azon mennyit termelnek, aki tehette, igyekezett több földet vásárolni, ami fölhajtotta a föld árát, ahogy a földbérletét is.
Ez ahhoz vezet, hogy a kisebb szereplők kiárazódnak a piacról, nem tudnak földet venni vagy bérelni, így egyre kevesebb nagy szereplő tulajdonába vagy használatába kerül egyre több föld. Vannak persze más folyamatok is, amelyek a növekvő birtok- és üzemméretek felé tolják a mezőgazdaságot Magyarországon és az egész EU-ban. Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége ifjúsági tagozatának elnöke például inkább piaci és társadalmi folyamatokat lát a háttérben. Egyrészt a nagyobb gazdaságok versenyképesebbek, így nagyobb eséllyel megmaradnak a piacon és növekszenek. Másrészt a mezőgazdaságban különösen nehéz a generációváltás, a fiatalabbak gyakran nem akarják továbbvinni a családi gazdaságokat, inkább városokba költöznének, a földeket, eszközöket pedig inkább eladják vagy bérbe adják. Koncz szerint éppen ezért ez a fajta koncentráció egy olyan folyamat, amelyet nem igazán lehet a támogatások elosztásának átalakításával megállítani. Ha pedig nem lenne az uniós támogatási rendszer, még jobban felgyorsulna a koncentráció.
Domaniczky Orsolya, a CEEweb a Biológiai Sokféleségért szervezet közpolitikai szakértője szerint viszont több folyamat adatsorán is jól látszik, hogy kifejezetten azután gyorsultak fel Magyarországon, hogy megjelentek az agrártámogatások. Ilyen folyamat a birtokkoncentráció és a biodiverzitás csökkenése is. A kettő pedig a szakértő szerint erősen összefügg. A nagyobb területű, intenzívebb gazdálkodáshoz több műtrágyára, több vegyszerre, vízigényes öntözési rendszerekre van szükség, mindez pedig elképesztő pusztítást végez a környezetben. 1980 óta Európában a szántóföldi madárfajok populációja 55 százalékkal, a mezei pillangóké 39 százalékkal csökkent, de egyre kevesebb méh és egyéb rovar van a földeken, amelyeknek a beporzásban fontos szerepük van. Domaniczky szerint pedig adatokkal kimutatható, hogy ez a folyamat Magyarországon kifejezetten az uniós belépéssel gyorsult meg:
1999 és 2005 között a szántóföldi madárfajok állománya stagnált Magyarországon, 2005 óta viszont 37 százalékkal csökkent.A szakértő megjegyzi, hogy ironikus módon az EU a támogatási rendszerén keresztül egyszerre okozója is ennek a problémának, a Natura 2000 programon keresztül pedig kezelni is akarja azt, igaz, elég korlátozott sikerrel
Amiben Orbán és a Greenpeace is egyetért
A KAP reformja is kezelni szeretné ezeket a problémákat, a környezetszennyezést és a kisbirtokok, családi gazdaságok eltűnését is. A megoldás viszont sem a környezetvédőknek, sem a környezetvédelmi előírásokat és reformot a háta közepére kívánó agrárlobbinak, sem az inkább utóbbihoz húzó kormányoknak, köztük a magyar kormánynak nem tetszik.
A környezetvédők szerint a KAP tervezett átalakítása messze nem tett volna eleget a környezszennyezés visszafogására, a kormányok szerint pedig túl nagy terhet róna a gazdálkodókra. A Greenpeace például annyira nem volt elégedett a reformjavaslattal, hogy aznap, amikor az EU három nagy intézménye elkezdett tárgyalni az átalakításról, zöld festékkel locsolták tele az Európai Parlament bejáratát. Ezzel nem túl finoman arra próbáltak utalni, hogy a javaslatokban megfogalmazott, a KAP-támogatásokért elvárt környezetvédelmi kritériumok legfeljebb a mezőgazdaság zöldre festésére alkalmasak, a valódi problémákra nem nyújtanak megoldást. A magyar kormány a tárgyalások befagyása kapcsán kiadott közleményében pedig azt írta, hogy a támogatási rendszer átalakításával “olyan terhet akartak ránk erőltetni, ami egyértelműen a gazdák érdekeivel ellentétes. Egyensúlyt kell teremteni a versenyképességi és a klímavédelmi célok között is, mert teremtett világunkért felelősséggel tartozunk.” Orbán Viktor a kormány Facebookján írta ki, valószínűleg a KAP-tárgyalásokra vonatkozóan, hogy “A klímaváltozás árát nem lehet az emberekkel megfizettetni. A klímarombolást a nagy cégek végzik, fizessenek a klímarombolók.”
Koncz Máté szerint a KAP reformjának kísérlete leginkább amolyan politikai marketingmanővernek tekinthető: a nyugati, városi választók között népszerű gondolat, hogy a mezőgazdaságnak környezettudatosabbnak kellene lennie, hogy a kis családi gazdaságoknak kellene dominálnia, azzal pedig, hogy ezeket beleírják az agrártámogatásokba, legitimálni lehet azt a 387 milliárd eurót, amelyet a következő hét évben ilyen formán kiosztanak a gazdáknak.
Ennek fényében a zöld- és agrárlobbi is örülhet, hogy végül a senkinek sem tetsző, kompromisszumos reform egyelőre nem ment át. Bár ettől még nem lesz nagyobb az esélye, hogy olyan megoldás születik, amelyikkel bármelyik csoport is elégedett lenne.
Lehetne jól csinálni?
Kérdés persze, hogy ha a KAP eddig javasolt átalakítása senkinek nem tetszik, milyen reformnak lenne értelme. Domaniczky szerint idővel mindenféleképpen el kellene mozdulni a közvetlen, területi alapú, jövedelemkiegészítő támogatási formáktól. Ehelyett a környezeti közjavak szolgáltatását kellene támogatni. A mezőgazdaság jelenleg az összes kibocsátás 10 százalékáért felelős, miközben valójában arra is alkalmas lenne, hogy elnyelje a mások által kibocsátott szén-dioxid egy részét, ezzel lassítva a klímaváltozást. A kormányok és az EU pedig támogathatná a gazdákat, hogy az ezt elősegítő gyakorlatokkal hozzájáruljanak a kibocsátások csökkentéséhez. Ezt az elképzelést carbon farmingnak nevezik, és az Európai Bizottságot is eléggé foglalkoztatja.
Ennek nyomai már a mostani reformjavaslatban is szerepelnek, aszerint ugyanis 2023-tól a támogatások 23 százalékát, 2025-től pedig 25 százalékát olyan átalakításokra adnák, amelyek hozzájárulnak a környezetszennyezés csökkentéséhez. Az Európai Bizottság már összeállított egy listát az olyan tevékenységekről, amelyekért a támogatásoknak ezt a negyedét meg lehetne kapni, ezen az ökológiai gazdálkodástól az erdőtelepítésen át a tehénböfögés metántartalmát csökkentő tápszerek beszerzéséig sok minden szerepel.
Domaniczky szerint elég előremutató az, ahogy az EU-ból kilépett Nagy-Britannia áll az agrártámogatáshoz. Mint azt a Portfolio.hu-n megjelent írásában kifejtette, a britek a tervek szerint fokozatosan kivezetik majd a teljesítményhez nem kötött jövedelem-kiegészítő támogatásokat, ehelyett a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok után adnának pénzt. Az elképzelések szerint a gazdák maguk választhatják meg, hogy a vegyszerhasználatukból vesznek vissza, erdőket telepítenek vagy más módszerrel próbálnak tisztább levegőt vagy vizet, sokszínűbb ökoszisztémát és egyéb környezeti közjavakat előállítani.
Jancsovszka Paulina a 444-nek elmondta, hogy ilyen irányú reformok már az EU agrárpolitikájában is elindultak, ezeket pedig a jövőben mindenképpen erősíteni kell. A környezeti szempontokat 2015-től próbálták beépíteni az agrártámogatások elosztásába, bár a “zöldítésre”, talajminőség javítására, szénmegkötésre és hasonlókra kapható támogatásokat olyan laza elvárásokhoz kötötték, hogy még az Európai Számvevőszék szerint is “kevéssé valószínű, hogy a zöldítés jelenlegi végrehajtási formájában eléri a célját”. Jancsovszka szerint az a probléma, hogy a gazdák a jelenlegi rendszerben a vállalt és végrehajtott agrár-környezetgazdasági átalakítások után kapnak pénzeket, nem az átalakítások ökológiai hatása után. Ezt a teljesítmény-orientált szemléletet kellene eredmény-orientált elvárásrendszerré átalakítani ahhoz, hogy az unió valóban a környezet javulásáért fizessen.