Meghalt Dornbach Alajos

Elhunyt Dornbach Alajos ügyvéd, politikus, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a parlament egykori alelnöke - értesült családjától a 444. Dornbach 85 éves volt.

1956-ot tartotta élete meghatározó élményének. Erről a HVG-nek 1990-ben így beszélt:

1956 októbere nagy kohó volt: bár mélyen katolikus családban nevelkedtem, rájöttem, nem feltétlenül a világnézet határozza meg egy ember fejlődését. Életre szóló barátságok szövődtek akkor hívő katolikusok, zsidók, ateisták, kommunisták között. Én később is a demokratikus ellenzék egy köréhez tartoztam. Úgy éreztem, semmi okom, hogy elhagyjam őket.

1956-ban a budapesti egyetemen a jogi kar forradalmi bizottságának tagja, majd nemzetőr volt, de a megtorlás csak lassan érte utol: egy évvel jogi diplomája megszerzése után, 1959-ben tartóztatták le. Dornbach két hónapot ült a Gyorskocsi utcában, ahonnan azért engedték végül el, mert egy ávós, akit 56-ban egy társával megmentett a lincseléstől, vallomást tett az ügyében. Ungváry Krisztián 2017-es, A szembenézés hiánya című könyvében írta meg, hogy bár az állambiztonság megpróbálta beszervezni, Dornbach megtagadta az ügynöki feladatokat.

Dornbach mindvégig kapcsolatban maradt az 56-osok "értelmiségi körével" – Donáth Ferenccel, Andorka Rudolffal, Eörsi Istvánnal, Gáli Józseffel, Szabó Miklóssal, Pomogáts Bélával, Lukácsy Sándorral, és ez a kötődés később is jelentősen meghatározta az életét.

Végül ügyvédjelöltként kezdhetett praktizálni Gyöngyösön. Bár 1960-ban letette az ügyvédi vizsgát, forradalmi részvétele miatt csak 1964-ben nyilvánították feddhetetlennek, ekkor indíthatott önálló praxist. Dornbach hamarosan az emberi és állampolgári jogok ügyvédjeként vált ismertté – lényegében ugyanazt a stratégiát alkalmazta, mint később a demokratikus ellenzék: az alkotmányos jogok a pártállam idején kevéssé komolyan vett törvényes garanciáit igyekezett következetesen érvényesíteni.

Az első ilyen ügyfele 1965-ben a szociográfiai írásai miatt rágalmazással vádolt Kunszabó Ferenc volt. Kunszabót felmentették, Dornbachot pedig az 56-os barátain keresztül egyre többen keresték hasonló megbízásokkal: így lett az "ellenzék ügyvédje". Mint mondta, a praxisa jól ment (elsősorban vagyonjogi, hagyatéki ügyekre specializálódott), ezért megtehette, hogy a politikai ügyekért ne kérjen pénzt.

A 70-es években a formálódó demokratikus ellenzék egyik fontos személyisége lett. Jogi védelmet biztosított a szamizdat kiadványok szerzőinek és terjesztőinek, és részt vett az 1979-ben alakult illegális civil szervezet, a Szegényeket Támogató Alap (Szeta) tevékenységében.

Soros György felkérésére Dornbach segített a Soros Alapítvány létrehozásában 1983-ban, és az alapítvány kuratóriumának alelnöke maradt 1990-ig. 1988 nyarán belépett a Történelmi Igazságtétel Bizottságba, majd később a politikai ítéletek semmisségéről szóló törvényjavaslat egyik előkészítője volt.

1988-ban a Nagy Imre per és a Standard-per felülvizsgálatának egyik kezdeményezője volt, majd az elítélteket, örököseiket képviselte a bíróságon. Részt vett Nagy Imre és társai 1989. június 16-i gyászszertartásának szervezésében is.

1988-ban a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja volt. Ugyanabban az évben csatlakozott a Független Jogász Fórumhoz, és 1989-ben pert indított, hogy megakadályozza a Gerbeaud-ház privatizációját és az MSZMP vagyonátmentését a párt egyszemélyes kft-jébe, a Next 2000-be. Részt vett a Fidesz törvényes elismeréséért indított perben, és ő védte a rendszerváltó ellenzéki pártok 1989-es lehallgatásával kapcsolatos botrány, a Dunagate-ügy kirobbantóját, Végvári Józsefet.

Dornbach 1988-ban csatlakozott az SZDSZ elődjéhez, a Szabad Kezdeményezések Hálózatához, akkor saját elmondása szerint még politikusi ambíciók nélkül. A Mozgó Világnak 2001-ben azt mondta, a korábbi évek emberi jogi gyakorlata miatt a szervezet mértékadó alapítói – Kis János, Pető Iván, Magyar Bálint, Demszky Gábor és a többiek – álltak hozzá közel emberileg. Az SZDSZ színeiben 1990-től 2002-ig országgyűlési képviselő, 1990-94 között a parlament alelnöke volt.

Mivel, mint mondta, nem akart megélhetési politikussá válni, az 1994-es választás után nem vállalt olyan pozíciót, ami kizárta volna az ügyvédi gyakorlat folytatását. 2002-ben visszavonult a politikától és a közélettől.