A meddőségi centrumok államosításával a családbarát kormány csak elüldözi a családra vágyókat

2021 június 12., szombat 15:57
  • A kormány egy újabb rendelettel államosítaná a megmaradt három meddőségi centrumot, ezzel teljesen megszüntetve a magánellátást és a versenyt a szférában.
  • A kormány átláthatóságra és a visszaélések megelőzésére hivatkozik, a szakértők szerint viszont politikai hatalomgyakorlás a cél, és nincs az intézkedés mögött szakmai indok.
  • Lombikprogramon átesett nők meséltek a 444-nek arról, hogy szerintük mi a különbség az állami és a magánellátás között, és miért lenne nagyon fontos, hogy megmaradhasson nekik a választás joga.

A meddőségi centrumok nagyléptékű államosítása 2019 karácsonya előtt kezdődött, amikor a kormány bejelentette, hogy állami kézbe vesz 6 magán meddőségi klinikát, és ingyenessé teszi a kezeléseket, szűrővizsgálatokat, gyógyszereket. A felállás ezután úgy nézett ki, hogy 12 államilag támogatott helyen végeztek beavatkozást, és mindössze három helyre lehetett menni magánba:

  • a TritonLife Róbert Magánkórházba,
  • a Reprosys Kft.-be és
  • a Versys Clinicsbe.

Azonban úgy tűnik, hogy ez a három maradék klinika sem ússza meg az államosítást, ugyani május 28-án jelent meg a Magyar Közlönyben az egyes vagyongazdálkodási kérdésekről szóló törvényjavaslat módosításai között egy olyan paragrafus, amely lényegében ellehetetleníti a magánklinikák működését. A rendelet szerint 2022. július 1-jétől kizárólag állami meddőségi klinikákon kezelhetők Magyarországon az erre jogosult nők:

“Magyarországon a demográfiai kihívások állami szerepvállalást igényelnek, ezért a jövőben az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások elvégzése kizárólagosan állami fenntartású egészségügyi szolgáltató, valamint az egységes állami egészségügyi irányítás részét képező, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény szerinti klinikai központ hatáskörébe kerül”.

A rendelet azt is kimondja, hogy azoknak a szolgáltatóknak, akik nem felelnek meg annak a feltételnek, hogy csak az állam végezhet meddőségi kezeléseket, 2022. június 30-ától hatályát veszti az engedélyük. A rendelet szerint a feltételeket nem teljesítő szolgáltatókat kártalanítanák, ehhez azonban még a náluk tárolt embriókat és ivarsejteket is át kell adniuk az állam részére.

Ez nem szakmai, hanem politikai kérdés

Arról, hogy pontosan mi szükség van arra, hogy a magánintézményeket államosítsák, meredek érvek hangzottak el a kormány részéről. Egyrészt Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón azzal indokolta mega hvg.hu-nak a rendeletet, hogy hatékonyabb, ha állami kézbe veszik a reprodukciós eljárásokat, mert jelentős a finanszírozási vonzata, ráadásul azt látták, hogy vannak visszaélések.

„Ha az egészségügyi finanszírozás öt próbálkozást biztosított, akkor általában csodák csodájára az ötödikre volt sikeres” - állította Gulyás, amivel lényegében visszaéléssel gyanúsította meg a magánkézben lévő meddőségi centrumokat.

A hvg.hu Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert is megkereste, aki azzal indokolta a meddőségi centrumok államosítását, hogy ha nem a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) szerződéssel rendelkező szolgáltatónál történik a beavatkozás, akkor az veszélyezteti az átláthatóságot.

A témában jártas a 444-nek név nélkül nyilatkozó szakember minden alapot nélkülözőnek nevezte Gulyás Gergely kijelentését arról, hogy a magánszolgáltatók szándékosan visszaélnének a társadalombiztosítási támogatások elszámolásával. Ezek az intézetek ugyanis a társadalombiztosító által nem finanszírozott módon működnek. Továbbá az sem lehet céljuk, hogy a reprodukciós kezelések elhúzásával tegyenek szert minél több árbevételre. A meddőség egyre több családot, nőt és férfit érintő egészségügyi probléma, és mind az állami, mind pedig a magánfenntartású intézetekben most is hónapokat kell várni az első konzultációra. A magánszolgáltatók valójában a minél előbbi eredményességben érdekeltek. A szakmai siker, a megelégedett, a boldog páciensek teremtik meg a bizalmat irányukban.

Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász, és a Róbert Magánkórház egykori vezetője szerint azért is fordulhat elő, hogy csak a 3.-4. próbálkozásra sikerül a megtermékenyítés a magánklinikákon, mert hozzájuk rendszerint már a 40 év körüli, nem könnyű esetek mennek, akik korábban az államiban próbálkoztak, ahol 5 próbálkozás még ingyenes.

Lantos Gabriella szerint az is teljesen nonszensz, hogy a magánintézmények csak akkor lennének átláthatóak, ha a NEAK-kal állnának szerződésben, ugyanis jelenleg is be kell tölteni minden beavatkozást az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT). Ezek alapján az állam mindent tud, amit csak akar. Lantos úgy látja, hogy az jogos igény lehetne a kormány részéről, hogy bele akarnak látni, mi zajlik a magánellátásban, csak az a helyzet, hogy 15 éve a kormány még maga sem teszi közzé a beültetési eredményeit az állami intézményekben. És nem is kötelezi erre a magáncégeket sem. Így a páciensek nem tudhatják, hol milyen az eredményesség.

Lantos Gabriella pedig kifejezetten szervkereskedelemnek nevezte azt, hogy a megszűnő magánintézményekben tárolt embriókat átveszi az állam.

„Ezek az embriók nem az államé, és nem államosíthatja őket, mert az szervkereskedelem lenne. Az embriók minden jogi szempontból az adott pár tulajdona, és csak ők dönthetnek arról, hogy mi legyen velük.”

Azt is alkotmányellenesnek tartja, hogy a kormány most egy olyan engedélyt akar visszavonni, amit korábban maga az állam adott ki .

A név nélkül nyilatkozó szakember szerint nem szakmai, hanem politikai ügyről van szó. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy egészségügyi szakmának vagyonkezelő alapítványok által fenntartott klinikai központba történő kiszervezése, nem fog együtt járni jelenleg magánfenntartású, szakmailag eredményesen működő meddőségi központok bezárásával. Végül az állam és a jelenlegi fenntartó között megegyezés születik egy kompromisszumos megoldásról. Szakmai szempontból a meddőségi intézetek számának és ellátó kapacitásának növelése, a minőség, a hatékonyság, az eredményesség, valamint meddőségi specialisták képzésének a támogatása lenne célszerű, igazán családbarát irány.

„Itt a hatalom megragadása és a megtartása a cél, ahogy az élet más területein is erre törekszik a kormány úgy, mint a felsőoktatásban és az egészségügyi rendszer bizonyos területein. Ha szakmai kérdés lenne, és ténylegesen családbarátként állnának hozzá, akkor az egyének érdekeit tartanák szem előtt. Ezek az intézkedések nem szolgálják sem az ellátás hozzáférését, sem a minőségét, csupán pénzátfolyatásról van szó” - vélekedik a magán meddőségi centrum vezetője.

Lantos és a név nélkül nyilatkozó szakember is is egyetértett abban, hogy ezzel az intézkedésével a kormány csak azt fogja generálni, hogy már nem csak petesejtért mennek majd külföldre a párok, hanem minden beavatkozást ott végeztetnek majd el.

„A családbarát kormány elüldözi a családra vágyó fiatalokat, mert ők majd inkább külföldre mennek a beültetésért. A kormány a legérzékenyebb privát szférába taposott bele, pedig az államnak nincs semmi köze a gyermekvállaláshoz” - mondja Lantos Gabriella.

A név nélkül nyilatkozó szakember szerint viszont nem csak a páciensek elvándorlásától, hanem specialisták elvándorlásától is lehet tartani. Nehezen elképzelhető, hogy aki egyszer eljött az állami ellátó rendszerből, és szakmai szerepet vállalt egy eredményesen működő magánintézmény létrehozásában, az vissza akarjon menni oda. Szerinte a magánfenntartású intézetek bezárásával, legnagyobb értéküket, jól összeszokott szakmai műhelyeket veszíthetünk el.

Futószalagszerűnek tartják az állami ellátást

Látszólag mintha tényleg nagyvonalú és családbarát lenne a kormány azzal, hogy az államosítással ingyenesen hozzáférhetővé teszi a kezeléseket mindenki számára, hiszen a magánklinikákon a teljes procedúra akár 1-1,5 millió forintba is kerülhet, de azok, akik a magánt választották az állami ellátás helyett, nem véletlen döntöttek így.

Az például már most látszik, hogy hiába államosítottak másfél évvel ezelőtt 6 meddőségi centrumot is, több forrás is megerősítette a 444-nek, hogy van olyan klinika, ahol idénre már egyáltalán nincs szabad időpont, és olyan is ahol leghamarabb novemberre lehet csak időpontot kapni. Az idő pedig nagyon fontos a gyerekre vágyó pároknak, mert ritka az, amikor valaki huszonévesen bukkan fel egy meddőségi klinikán, az óra pedig ketyeg.

Renáta azok közé tartozik, aki megtapasztalta az állami és a magánellátás közötti különbséget, pontosabban az állami ellátásba be sem jutott, mert túl fiatalnak tartották.

„Harminc éves voltam, amikor elmentünk egy állami klinikára, ahol lényegében annyit mondtak, hogy «dugjunk, mint a nyulak, és akkor majd összejön»” - meséli.

Renátát és párját jelentkezni sem hagyták a kezelésekre, egyszerűen nem foglalkoztak velük az állami ellátásban, mondván, hogy túl fiatalok még. Renátáék ezért inkább úgy döntöttek, hogy az évek során összegyűjtik a magánellátásra elegendő pénzt, ami 34 éves korára sikerült. A magánklinikán azonban hamar kiderült, hogy nem véletlen nem sikerült Renátának természetes úton teherbe esnie, ugyanis inzulinrezisztenciát állapítottak meg nála, amit 1 évig kezeltek, és a férjénél is voltak problémák.

Renáta szerint ez nem derült volna ki, ha az állami ellátásban maradnak. Renáta 37 éves volt, amikor az első beültetés megtörtént, rögtön teherbe is esett, és most várják a baba érkezését. Renátát viszont nagyon bosszantja a most kialakult helyzet, ugyanis még van egy embriójuk lefagyasztva a magánklinikán, amiből kistestvért szeretnének majd.

„Reálisan 39 éves koromban történhetne meg a második beültetés, de csak azt lehet hallani, hogy az állami ellátásban 1,5-2 éves várólisták vannak, én pedig kifutok az időből. Attól tartok, hogy nem lesz testvér, pedig nagyon megküzdöttünk érte” - mondja Renáta, aki attól tart, hogy a klinika engedélyének megszüntetésével átkerül majd az embriója az állami ellátásba, ahol ő viszont nem szívesen vágna bele a beültetésbe.

Az ismerőseitől is rossz tapasztalatokat hallott, van olyan, akinek például állami klinikán nyolcadjára se sikerült a beültetés, mert nem vizsgálták meg, hogy mi miatt nem jön össze, csak futószalagszerűen mentek végig a ciklusokon. Renáta arról számolt be, hogy az ő orvosa a magánellátásban tényleg figyelt rá, és míg neki elmondták, hogy mit szabad csinálni és mit nem a beültetés után, addig ennek az ismerősének egy szót sem mondtak erről.

Verrasztó-Répás Viktória is azt tapasztalta, hogy futószalagszerűen működik az állami ellátás. Neki három sikertelen beültetése is volt az egyik állami kórházban 24 éves korától kezdve, ezért utána a Róbert Károly Kórházban próbálkoztak tovább, ahol 1 évig csak kezelték és felkészítették a beültetésre.

Viktória azt meséli, hogy az állami ellátásban semmilyen vizsgálatot nem végeztek rajta, hogy megtudják, miért nem működnek a beültetések, miközben egész napokat töltöttek sorban állással, sokszor télen, kinn a hidegben. Ezzel szemben a magánintézményben emberségesen bántak vele, és a kezeléseknek köszönhetően sikerült is a beültetés 29 éves korában, éppen ikreket vár.

Edina a legtöbb nővel ellentétben a magánellátásban kezdte a próbálkozást, és onnan ment át az államiba, ahol viszont nem érték jó tapasztalatok. A nő 40 év fölött volt, amikor felkereste az egyik, akkor még magánban működő intézményt, de ott úgy érezte, hogy a kora miatt már nem hisznek abban, hogy tényleg sikerül majd teherbe esnie, ezért néhány vizsgálat után váltottak egy másik magánintézményre. Ott már sokkal empatikusabban viszonyultak hozzá, volt is két beültetése, de egyik sem sikerült, ezért egy ismerőse javaslatára megpróbálta az egyik állami intézményt is.

„Egy egészségügyben dolgozó ismerősöm ajánlotta, aki ott esett teherbe, ezért nyitottan mentem oda. Ehhez képest ott azt éreztették velem, hogy én túlkoros vagyok, mit akarok itt, csak rontom a beültetési rátájukat” - meséli Edina.

Az orvos kerekperec kimondta neki, hogy egy petesejtet be tudnak ültetni, de úgysem fog megmaradni, és 24 órája van eldönteni, hogy tényleg akarja-e. Edina azt érezte, hogy ebben az intézményben azt kell csinálnia, amit mondanak, és mindenki iszonyúan stresszes. Végül úgy döntött, hogy nem próbálkozik ott tovább.

Edina 45-46 éves volt, amikor rájött, hogy Magyarországon ez nem fog működni, mert a petesejtjei már nem alkalmasak a megtermékenyítésre, ezért előbb Csehországba, onnan pedig Pozsonyba ment petesejt-beültetésre. Edinának külföldön voltak a legjobbak a tapasztalatai, bár végül sajnos nem volt sikeres a beültetés.

Edina szerint hatalmas szükség lenne arra a magyar állami intézményekben, hogy mielőtt elkezdik a beültetéseket, vizsgálják meg, hogy minden rendben van-e, mert már ő is túl volt két beültetésen, amikor kiderült, hogy Asherman-szindrómája van, ami befolyásolta a megtermékenyülést. Szerinte az is fontos lenne, hogy pszichológus is foglalkozzon a nőkkel a beültetés előtt, alatt és után, mert iszonyatosan megterhelő ez a procedúra mentálisan, és ez is segíthetné a terhesség megmaradását.

Kazinczy Krisztina ma már egy gyermekes anyuka, de neki sem az állami ellátásban sikerült teherbe esnie. Krisztina arról számolt be, hogy minden alkalommal, amikor ment, akkor legalább 40-en álltak sorban, a doki pedig sosem volt képben, hogy ki, kicsoda és hol tart az adott folyamatban.

„Az orvos a már széttett lábaim között kérdezte meg, hogy ki vagyok és mi újság. A magánellátásban pedig a doki még a tüszőim számát is fejből vágta” - meséli.

Az államiban is három beültetése volt, és a magánban is, ahol a harmadikkal sikerült is teherbe esnie. Azonban nagyon felháborítónak tartja, hogy a kormány elveszi a nőktől a választás jogát, ezért civilként tüntetést szervez vasárnapra a Kossuth térre, hogy felszólaljanak a megmaradt klinikák államosítása ellen. A tüntetés Facebook eseménye itt található.