A Fidesz és az MSZP első háttéralkuit is focipályák mellett alapozták meg

június 21., hétfő 8:51

Megjelent, és a 444-en megrendelhető Rényi Pál Dániel első könyve, az Orbán Viktor és a futball közös történetét elmesélő Győzelmi kényszer. A könyvből rengeteg minden kiderül arról, mit jelent Orbán számára a foci, és milyen élmények fűzik az öltözők és stadionok világához. Ezekből emeltünk ki ízelítőként néhányat:

1. A Fidesz és az MSZP első háttéralkuit is focipályák mellett alapozták meg

Orbán kitüntetett jelentőséget tulajdonít annak, ki szeret és tud focizni. Kapcsolatai, amelyek a pályán köttettek, mintha mindennél tovább kitartanának. A kilencvenes évek derekán, már Fidesz-elnökként, a parlamenti futballválogatott öltözőiben ismerkedett meg Puch Lászlóval, az MSZP mohácsi illetőségű erős emberével.

Puch az első MSZP-kormány idején erősödött meg a pártban, miután a Tocsik-ügy miatt Boldvai László, a párt pénztárnoka körül fogyni kezdett a levegő. Baranyában Puch ekkor már befolyásos embernek számított, és nem csak a pártban: egy ideig a helyi klub, a Pécsi MFC elnöke is volt - akkoriban, amikor a csapat edzőjét id. Dárdai Pálnak, csapatkapitányát pedig ifj. Dárdai Pálnak hívták.

Puch a focipálya környékén gyorsan megtalálta a hangot Orbánnal, a parlamenti válogatott külföldi turnéin rendszeresen kártyáztak és fröccsöztek együtt, és a kerettagok szerint kifejezetten jól kijöttek egymással. A Fidesz elnöke mutatta be Puchot Simicska Lajosnak, a párt első számú pénzemberének.

A kétezres években az állami megbízások irányításán keresztül ők ketten - Puch és Simicska - közösen gondoskodtak arról, hogy a Fidesz és az MSZP dominanciáját semmi ne törje meg. Az építőipari megbízások esetében a két nagy párt pénzemberei már rendszeresen egyeztettek. A szocialista párt Puch regnálása alatt alaposan eladósodott ugyan, de az egykori Baranya megyei elnök vagyonos ember maradt, és 2010 után is több olyan üzletben is szerepet vállalt, amiben a Fidesz is érdekeltnek látszott.

2. Edzések, egyedül, személyi edzővel

Orbán számára aktív politikusként egyre fontosabb lett a futball. 1993-ban, nem sokkal a közelgő választások előtt, visszatért az első fővárosi klubhoz, ahol a nyolcvanas években sokat focizott: az angyalföldi Erdérthez. Nem akármilyen visszatérés volt ez: miután nem volt ideje a csapattal edzeni, hajnal 6-kor megjelent a Bodor utcai pályán, és rótta a köröket. Egyedül. A pálya mellett várta mindig Jakab János, a klub edzője, ő készítette fel a meccsekre. (Jakab azóta is az egyik legfontosabb kapcsolata Orbánnak a futballvilágban - jelenleg a Puskás Akadémia felügyelőbizottságát vezeti.) A pályán Orbán egyedül csinálta a térdemeléseket, egyedül lőtt kapura, egyedül vezette a labdát. Később a Felcsút játékosaként is javarészt egyedül készült a meccsekre, egyéni edzésterv szerint. Olyannyira fontos volt ez a számára, hogy egy időben írta és számolta is az edzéseket.

3. Volt, hogy Kövérnek kellett lenyugtatnia a pályán

Rengeteg történet szól arról, Orbán mennyire akarja a győzelmet a focipályán. Csíp, rúg, harap, nem hagyja levegőhöz sem jutni az ellenfelet. Az első miniszterelnökként játszott meccsére, a magyar és a brit parlamenti válogatott Üllői úti meccsére többen is tisztán emlékeznek: Orbán annyira szeretett volna gólt rúgni, hogy olykor játékostársaival is összeveszett. Az SZDSZ-es Világosi Gábort azért kérte számon, mert félórája nem ad neki labdát - pedig Világosi alig pár perccel korábban lépett csak pályára. A képviselő visszaemlékezése szerint Kövér nyugtatta le a feleket, majd odavetette Világosinak: "hagyd, tudod, ilyenkor milyen."

4. Zizunak becézték a felcsúti játékostársak

2002 után, az ellenzéki időszakban, Orbán számára különösen fontos lett a felcsúti klub, és hosszú idő után lett ideje, hogy a csapattársakkal közösen is edzésben álljon.

Ebben az időszakban aggatták rá a társak aktuális kedvence, Zinédine Zidane után a „Zizu” becenevet. Orbán az 1998-as vébédöntőben látta először élőben Zidane-t a francia-brazil vébédöntőben, és egyik kedvenc játékosa lett.

Mivel az MSZP és a Fidesz pénzemberei jóban maradtak a 2002-es kormányváltás után is, a baloldali kormányok idején is jutott megbízás egy-két Orbán számára fontos cégnek. Ilyen volt Molnár Csaba felcsúti klubtulajdonos építőipari cége, a Femol '97 kft. is, Molnár pedig a közbeszerzésekből szedett pénzekből tovább építette a csapatot, és több első osztályú játékost szerződtetett.

„Zizu” a 2002-2003-as szezonban szinte minden hazai meccsen kerettag volt, és sikerélményben bőven lehetett része, mivel az alaposan megerősített csapat harminc meccsből huszonhatot megnyert, már első idényében azonnal aranyérmes lett a negyedosztályban, és könnyedén feljutott az NB II. Hummel-csoportjába, azaz a harmadosztályba.

5. Orbán megőrül attól, ha a stadionban politikai vagy üzleti ügyekkel zavarják

Orbán számára a futball az egyetlen olyan közeg, ahol nem miniszterelnökként viselkedik. A stadionba menet olykor a protokollról is megfeledkezik, annyira lekapcsolódik a politikáról: a 2018-as Chelsea-Videoton BL-meccsen például a szurkolói shopban kellett nyakkendőt vásárolnia, mert a VIP-be anélkül nem foglalhatott helyet. Üzletről és politikáról sem hajlandó beszélni ilyenkor. Ha teheti, legalább egy órával kezdés előtt megérkezik a stadionba, a meccsnézés számára ugyanis szinte szertartás. A nyolcvanas években gyakran egyedül is járt meccsekre, és előfordult, hogy végigjegyzetelte a Videoton meccseit, de mai napig szokása, hogy a felcsúti utánpótlásközpontban egyedül kiül a lelátóra, és nézi az ifjúsági csapatok edzéseit.