Bármit is gondoljunk a szúnyogokról, ne örüljünk neki, amikor repülős irtást látunk

június 27., vasárnap 11:00

Múlt héten észlelték idén először Magyarországon az ázsiai tigrisszúnyogot a Szúnyogmonitor nevű közösségi tudományos portál felhasználói, mondta el a 444-nek Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai és Botanikai intézet (ELKH Ökológiai Kutatóközpont) igazgatója, a projekt vezető kutatója.

A Szúnyogmonitor 2019-ben indult, azzal a céllal, hogy a kutatók átfogóbb képet kaphassanak a Magyarországon az elmúlt években megjelent invazív csípőszúnyog-fajokról. Jelenlegi ismereteink szerint három új faj jelent már meg nálunk: a már említett ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. A kezdeményezés lényege, hogy ha valaki úgy sejti, hogy a három új faj egyikének példányába futott bele, akkor arról fotót (de akár fogott példányt) küldhet be a kutatóknak, akik így pontosabb képet kaphatnak az új fajok térbeli és időbeli terjeszkedéséről.

Az újonnan megjelent szúnyogokkal kapcsolatban rengeteg a kérdés, a kutatók például eddig abban sem voltak biztosak, hogy az ázsiai tigrisszúnyog áttelel-e már Magyarországon, vagy pedig évről évre behurcolják valahonnan. Többek között az idei korai észlelés alapján Garamszegi most arról beszélt, hogy úgy fest, ez a szúnyogfaj már képes áttelelni nálunk.

A kutatót azután kerestem meg, hogy az elmúlt hetekben több olyan posztba is belefutottam a közösségi oldalakon, melyben a felhasználók szúnyogcsípést kísérő szokatlan testi reakciókról számoltak be. Kíváncsi voltam, hogy ezeket a csípéseket már az invazív fajok követték-e el, de Garamszegi szerint ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. Az tény, hogy ez a három csípőszúnyog-faj viszonylag új szereplő a magyarországi faunában, és emiatt kevés embert csíptek még meg, így az immunrendszerünk sem ismeri még ezeket a fajokat. Ezért elképzelhető, hogy érzékenyebben reagálunk a csípésükre, de ez bármikor előfordulhat a Magyarországon honos szúnyogfajok esetében is, amelyikkel még nem találkoztunk korábban. Hazánkban 50 honos csípőszúnyogfaj él, közülük mintegy 10 csípi az embert, és e fajok csípései után is elképzelhetőek eltérő reakciók.

Ezzel együtt is, az invazív fajok követése ökológiai és közegészségügyi okok miatt is fontos feladat, ezért is hozták létre a Szúnyogmonitort. A beküldött észlelések után a kutatók sokszor elmennek a helyszínre is, és igyekeznek befogni a példányokat, többek között azért, hogy kiderülhessen, milyen kórokozókat hordoznak.

Az invazív csípőszúnyogokkal kapcsolatban ugyanis épp az az egyik leggyakrabban felmerülő aggodalom, hogy új betegségek kórokozóit terjeszthetik, és ezért fontos folyamatosan vizsgálni, hogy milyen vírusok vagy más élősködők van jelen bennük. A másik vizsgálandó szempont ökológiai: egyelőre nagyon kevés tudásunk van arról, hogy az új fajok hogyan alakítják majd az ökoszisztémákat, kiszorítanak-e például őshonos fajokat, lesz-e más hatásuk a hazai élővilág alakulására.

Ezek a szúnyogfajok a 21. században érkeztek meg Európába, mindhárom faj jelenléte már ismert volt a kontinensen, mielőtt feltűntek volna Magyarországon is. Az invazív szúnyogfajok terjedését a klímaváltozás és a rendkívül globalizált kereskedelem és turizmus is segíti, és Garamszegi elmondása szerint okkal lehet rá számítani, hogy idővel újabb fajok is felbukkannak majd az országban. Jelenleg is ismerni már olyan csípőszúnyogfajokat, melyek Európában már megjelentek, de nálunk még nem észlelték őket.

Ne örüljünk, ha repülős irtást látunk

Ugyan 2020-tól elvileg tilos az Európai Unió területén repülőről szórt kémiai szerekkel szúnyogokat irtani, de itthon tavaly és idén is rendkívüli engedélyt adtak a hatóságok a repülős gyérítésre. Tavaly a hivatalos indoklás éppen az invazív fajok jelentette járványveszély volt, de Garamszegi László Zsolt elmondása szerint ez ebben a formában erős csúsztatás.

Ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus ) Fotó: CDC/BSIP via AFP

Az invazív fajok ugyan valóban többféle vírust és férgeket is képesek terjeszteni, de a terjesztéshez nem elég a szúnyog megléte, kell mellé a kórokozóé is, és minden egyéb szükséges ökológiai kapcsolat. Így a potenciális terjesztőképesség nem azonos a ténylegesen megvalósuló terjesztéssel. Mint fogalmazott, ilyen erővel a malária elleni védekezésre hivatkozva is lehetne itthon gyéríteni a szúnyogokat, hiszen él Magyarországon több olyan faj, amely alkalmas a malária terjesztésére, csak szerencsére a kórokozó nem fordul elő nálunk. És jelenleg nem ismer tudományos eredményt, ami szakmailag indokolná az invazív fajok okán járványügyi intézkedést elrendelni.

„Figyelni kell rájuk, minél előbb megismeri az általuk betöltött ökológiai szerepeket, de vészharangot kongatni miattuk még korai” – mondta el Garamszegi, aki kiemelte azt is, hogy a járványveszélyre való hivatkozással az idei rendkívüli engedélyt már májusban megadták a légi irtáshoz, ami azért is érdekes, hiszen olyankor még nem vagy alig lehet szúnyogokkal találkozni.

A légi úton történő, kémiai anyagokat használó irtás ugyanakkor számos egyéb kockázattal is jár. Garamszegi tavaly a Qubitnak beszélt erről: „A deltametrin és más piretroid hatóanyagtartalmú biocid termékek olyan nem specifikus idegmérgek, amelyek a csípőszúnyogokon túl számos más hasznos (beporzást, lebontást, kártevők fogyasztását végző) rovarfajra is mérgezők, de felhalmozódnak a vízi gerincesekben is, így tömeges halpusztulást is okozhatnak. A légi úton történő kijuttatás veszélye még az elsodródás, amely során akár természetvédelmi területek is károsodhatnak”.

Beszélgetésünk során pedig azt hangsúlyozta, hogy ha az invazív fajokra hivatkozva rendelik is el a rendkívül repülős gyérítéseket, az egész országra elrendelt lehetőség akkor is erős túlzás. A Szúnyogmonitor adataiból is látszik, hogy az újonnan érkező fajok messze nem bukkantak még fel az egész országban.

„Ez egy felesleges környezetterhelés, az invazív csípőszúnyogok lokális előfordulása nem indokolja, hogy az ország egész területét környezetkárosító spray-vel fújják le” – mondta erről az ökológus, aki szerint az egyik fő problémát azt jelenti, hogy a katasztrófavédelem nincs felkészülve az alternatív irtási módszerek hatékony alkalmazásához szükséges technológiai változásokra, így sem a földi irtásra, sem pedig a biológiai irtásra.

Kémiai szúnyogirtást végez egy An-2 típusú repülõgép a Tisza-tónál, Kiskörénél 2018. májusában Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA

Pedig a biológiai gyérítés Európa-szerte egyre elterjedtebb: ekkor egy olyan bakteriális toxint használnak, ami kifejezetten a csípőszúnyogok lárváit célozza, és sokkal célzottabb hatást lehet vele elérni, nem szivárog tovább más vízi- és szárazföldi élőlényekre. Az ilyen típusú gyérítéshez azonban másféle infrastruktúra és logisztikai eszközök kellenének.

Közben viszont nagy a nyomás a hatóságokon: a szúnyogok sok embert zavarnak, és ők elvárják az irtást, tudomást sem véve arról, hogy a légi permetezésnek milyen komolyabb következményei lehetnek. Garamszegi szerint ez egy sokkal komplexebb probléma, mint ahogy arról szó szokott esni, és az egész társadalmat érintő szemléletváltásra lenne szükség.

Németországban például, ahol a biológiai irtás már sokkal elterjedtebb, sokan a lakosság köréből is kiveszik a részüket a küzdelemből: az inváziós szúnyogok lárvái legtöbbször emberi települések közelében tanyáznak, jellemzően a talajjal nem érintkező vizeket részesítik előnyben. Így már az érdemi, hatékony védekezést jelenthet a szúnyogok ellen, ha a kertekben álló hordókat letakarjuk, ha a gyerekjátékokban, egyéb eszközökben felgyülemlett vizet kiöntjük.