Vasárnapra eldőlt, hogy a vártnál is gyorsabban foglalhatják el a tálibok Afganisztán fővárosát, ezzel az egész országot az irányításuk alá hajtva. Miután Ashraf Ghani elnök elmenekült az országból, gyakorlatilag már csak idő kérdése, hogy megtörténjen a hatalomátadás.

Az egyelőre kérdés, hogy a tálibok kit fognak majd delegálni egy új kormányba: a 20 éve száműzetésben élő szunnita mozgalom több vezetőjéről is keveset tudni, sokuknak még a hollétét sem ismerni.

A tálibok igazi vezetője a hittudós Haibatullah Akhunzada, aki tisztsége szerint is a legfőbb vezető, és aki a politikai, vallási és katonai kérdésekben is kimondhatja a döntő szót. Akhunzada 2016 óta vezeti a tálibokat, amikor elődjét, Akhtar Mansourt meggyilkolták egy amerikai dróntámadásban. Előtte 15 éven át a pakisztáni Kuchlak város mecsetében tanult és prédikált, előléptetése után viszont bujkálni kezdett. Nem tudni, hogy ma hol él, a leggyakoribb feltételezés szerint persze valahol Pakisztánban. Nagyjából 60 éves lehet, az elmúlt években többször keltették már halálhírét.

Az elmúlt években zajló katari béketárgyalások idején vált a tálibok egyik legismertebb vezetőjévé Abdul Ghani Baradar, akit Akhunzada egyik legfontosabb helyetteseként szokás számon tartani. Baradar az, aki a legtöbbet szerepel a nyilvánosság előtt, ő képviseli a tálibokat a nemzetközi tárgyalásokon, az elmúlt években Katarban élt, és egyes hírek szerint vasárnap elindult Kabulba. Életének részleteit is sokkal jobban ismerni a többi tálib vezetőhöz képest: a Guardian összefoglalója szerint Baradar 1968-ban született, a nyolcvanas években az amerikaiak és a pakisztániak támogatását élvező mudzsahedin felkelők oldalán harcolt a szovjetek ellen.

A szovjetek kivonulása után polgárháború tört ki a helyi hadurak között, Baradar pedig egykori parancsnoka és sógora, Mohamed Omár molla társaságában megalapította a tálib mozgalmat, ami szigorú vallásos alapelveket hirdetve, az önkényeskedő hadurakkal szembeni általános ellenérzést kihasználva, a pakisztáni titkosszolgálat segítségével is élve 1996-ban el tudta foglalni az országot. Az Omar molla helyetteseként tevékenykedő Baradart már akkor kiváló stratégaként emlegették, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a harctéri sikerekben. A tálib uralom idején Baradar egyre feljebb lépett a ranglétrán, mire öt évvel később az amerikaiak megdöntötték a rendszert, már védelmi miniszter-helyettes volt.

Baradar ismert katonai vezető maradt a száműzetés idején is, sőt, egyes nyugati diplomaták úgy látták, hogy a tálibok azon csoportjához tartozik, melyet a legkevésbé befolyásol a pakisztáni titkosszolgálat, és akikkel a leginkább lehetséges a politikai párbeszéd. Az Obama-kormány azonban aztán mégis úgy döntött, hogy ideje őt félreállítani: mint a Guardian írja, 2010-ben a CIA Karacsiban levadászta Baradart, és rá tudták venni a pakisztániakat, hogy letartóztassák.

Baradar évekre börtönbe került, ahonnan aztán szintén amerikai kérésre szabadulhatott: 2018-ban Donald Trump afganisztáni ügyvivője, Zalmay Khalilzad kérte meg a pakisztániakat, hogy engedjék szabadon a férfit, hogy ő vezethesse a tálib delegációt a katari béketárgyalásokon. Végül 2020 februárjában Baradar írta alá a megállapodást az amerikaiakkal, melyben a két fél kölcsönösen rögzítette, hogy nem fognak egymás ellen támadásokat elkövetni. A megállapodást a tálibok és az afgán kormány közötti egyeztetések követték egy esetleges hatalommegosztásról, de ezek a tárgyalások nem nagyon haladtak előre. Most már sok nyugati elemző ír arról, hogy épp ez lehetett a tálibok célja: tudták, hogy az idő nekik dolgozik, és elég megvárniuk, hogy az amerikai katonák kivonuljanak.