Az Ausztráliában élő lebernyeges récék (Biziura lobata) képesek különféle hangok, így az emberi hang utánzására is, állítják ausztrál kutatók. A Philosophical Transactions of the Royal Society B című szaklapban megjelent kutatásról a Guardian számolt be, a cikk alapján a kutatók feljegyezték, hogy egy réce a legkülönfélébb társalgási szituációban rendkívül hasznos „you bloody fool”, azaz a „te átkozott bolond” frázist is eltanulta egy embertől.

Az esetről készült hangfelvétel az első rögzített bizonyítéka lehet annak, hogy a faj képes más élőlények keltette hangok utánzására. Hasonlóra sokféle madárfaj képes, az erről a tulajdonságukról ismertté vált papagájok mellett egyes énekesmadarak és kolibrifélék is.

link Forrás

A felvételen a Tidbinbilla természetvédelmi területen fogságban élő, Ripper névre hallgató (bár valószínűleg nem hallgató) hím réce hallható. A lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Biziura nem egyetlen fajaként is ismert réce többek között egy ajtó becsapódásának hangját is utánozta a már említett emberi mondat mellett.

A kutatók szerint Ripper a szitkozódást a gondozójától hallhatta. Az nem világos, hogy mennyi idős volt a madár, amikor hallotta és eltanulta az emberi hangokat, melyeket aztán a rendkívül vehemens párzási rítusa során adott elő.

A felvételek még évtizedekkel ezelőtt készültek, egy ismert ausztrál kutató, az azóta nyugdíjba vonult Peter Fullagar révén. A felvételek nemrég újra előkerültek, amikor egy holland professzor, Carel ten Cate ráakadt egy viszonylag ismeretlen szakkönyvben a „beszélő kacsákról” szóló utalásra. Elsőnek azt gondolta, hogy itt valami tévedés vagy átverés lesz, de aztán sikerült megszereznie az eredeti felvételeket, és megbizonyosodott arról, hogy tényleg az történt, amiről a könyv írt.

Ripper már fogságban kelt ki a tojásból, születésétől kezdve gondozója foglalkozott vele. Nem ő az egyetlen réceféle, aki képes volt hangok utánzására: Fullagar 2000-ben egy másik récéről is felvételt készített, amelyik hasonló képességekkel rendelkezett. A nemzetközi szakirodalomban ismerni még hivatkozásokat hangutánzó récékre, de hangfelvétel róluk nem maradt fenn: egy brit réce például a kutatási dokumentumok szerint köhögést, illetve egy póniló horkolását utánozta.

A kutatásban nem érintett szakértő, Dominique Potvin arról beszélt a Guardiannak, hogy több tényező tökéletes együttállása vezethetett a hangutánzásokhoz: a récék párzási hívóhangja mutat változékonyságot, és a fiatal récék szoros kapcsolatban vannak a szüleikkel, ezért nagy hatással lehet rájuk, amit olyankor hallanak. A lebernyeges récéknél ráadásul más récefélékhez képest nagyobb szerep jut az anyai gondoskodásnak, ahogy az is különbség, hogy ezek a hívóhangok fontos elemei a hímek közötti rivalizálásnak, a tojók pedig ez alapján választanak párt maguknak.