Alig egy év után távozhat a japán miniszterelnök
2021 szeptember 03., 06:06
Lehet női miniszterelnöke Japánnak, vagy még mindig túl szexista ehhez a kormánypárt?
Amikor szeptember 3-án, alig egy év után lemondott Japán miniszterelnöke, Szuga Josihide, és bejelentette, hogy a pártelnöki posztért sem indul újra, talán maga sem sejtette, micsoda felfordulást okoz ezzel. Szuga azért mondott le, mert a népszerűsége példátlanul nagyot zuhant a rosszul kezelt járványhelyzet miatt, amit csak tetézett, hogy megtartották az olimpiát.
Szuga kilépése miatt pártjának, a kormányon lévő Liberális Demokrata Pártnak (LDP) rohamtempóban kell új elnököt választania, hiszen novemberben országgyűlési választások is lesznek Japánban. A Szugát követő pártelnökről szeptember 29-én szavaznak a párt képviselői és tagjai, majd a győztest október 4-én választják meg miniszterelnöknek egy rendkívüli ülésen - az ellenzék nagyon gyenge, esélyük sincs leszavazni. Államfőként aztán rekordsebességgel kell kabinetet alakítania, és rögtön választást kiírnia. Utána a szabályok alapján a novemberi körben automatikusan ismét miniszterelnök-jelöltté válik.
Az új vezető megválasztása nemcsak azért izgalmas, mert az LDP-ben most nincs egyértelmű irány, hogy ki mögé is kellene beállni, ami Abe Sindzó, sőt Szuga idején is megkérdőjelezhetetlenül megvolt. Hanem azért is, mert az elnöki posztért induló négy politikus közül kettő nő, Takaicsi Szanae és Noda Szeikó, és ilyen még sosem történt.
A neve ellenére ugyanis az LDP egy konzervatív, többnyire férfiakból álló párt, és utoljára 13 éve szállt versenybe női politikus a párt vezető pozíciójáért - Koike Juriko, aki most Tokió kormányzója.
És mivel a liberális demokratáknak hatalmas parlamenti többségük van, és hosszú évek óta kirobbanthatatlanok a hatalomból, valószínűleg a novemberi választásokat is ők nyerik majd, így akár a történelem során először női miniszterelnöke is lehetne az országnak.
Fejlett, mégis lemaradt
Japán erősen szexista, a Világgazdasági Fórum felmérése szerint 2021-ben a világ hét legfejlettebb országa közül itt a legrosszabb a helyzet abban a tekintetben, hogy milyen mértékű megkülönböztetés éri a nőket a munkahelyen. 2020-ra el kellett volna érniük, hogy a fontos döntéshozó tisztségek 30 százalékát nők töltsék be, ez viszont olyannyira nem valósult meg, hogy 10 évvel el is odázták. A parlamenti képviselőknek csupán 10 százaléka nő, és a kevés női politikusuk vagy magáévá teszi a férfiklub mentalitást, hogy érvényesülni tudjon, vagy szembehelyezkedik vele.
Sokan a férfiakhoz való lojalitást választják ahelyett, hogy a nemek közti valós egyenlőségért tevékenykednének.Takaicsi az előbbi utat választotta, míg Noda a mainstreamen kívül marad, de nem fogalmaz meg túl erős kritikákat ezzel a szellemiséggel szemben. Ugyanakkor már önmagában az előrelépésnek tekinthető, hogy Takaicsi és Noda egyáltalán benevezett ebbe a versenybe.
Két versenytársuk a pártelnöki pozícióért a nagyon népszerű oltásokért felelős miniszter, Konó Taró, és az egykori külügyminiszter, Kisida Fumió. Valójában mindketten jobb esélyekkel indulnak a női jelölteknél, erős frakciókhoz tartoznak. Ugyanakkor Takaicsit például a még mindig köztiszteletnek örvendő ex-miniszterelnök, Abe Sindzó támogatja, ez pedig sok keményvonalas konzervatív Abe-hívet meggyőzhet a pártból. Noda eléggé lemaradva a negyedik helyen áll.
A pártelnöki posztról hagyományosan a párt hét frakciójának nagy öregjei egyezkednek különböző zárt tárgyalásokon, majd aszerint szavaznak, Szuga lemondása azonban a választás megszokott kereteit is felborította. Most több szava lehet az egyébként a párt tevékenységére különösebben nagy hatással nem bíró 1,13 millió párttagnak, a helyi szervezeteknek, és a parlamenti választások közelsége miatt az sem utolsó szempont, hogy a szavazók körében ki igazán népszerű. Ha senki sem szerez egyértelmű többséget, akkor a második kör a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között dől el.
Ultrakonzervatív kontra liberális
Takaicsi és Noda is veterán a közéletben, 1993 óta politizálnak. Mindketten voltak már ugyanazokon a kormányzati posztokon kommunikációs és belügyminiszterként, illetve a nemek közti egyenlőségért felelős miniszterként is.
Takaicsi, aki a legnagyobb meglepetést okozhatja, 60 éves, és kulcsfontosságú tisztségeket töltött már be az LDP-ben, de nem tagja egyik frakciónak sem. Margaret Thatcher a példaképe, ultrakonzervatív nézeteket vall. Politikáját férfiközpontú nacionalizmusként lehetne jellemezni, melynek részeként erősebb hadsereget és határozottabb katonai fellépést szeretne. Szélsőségessége miatt viszont megosztó lehet a szavazók számára.
Takaicsi tagja ugyanis az ultranacionalista Nippon Kaigi szervezetnek, mely újra isteni státuszba emelné a császárt, mely szerint a nőknek otthon a helyük, és mely a közrendet fontosabbnak tartja a szabadságjogoknál. Kitartóan látogatja a kínaiak és koreaiak által is kifogásolt Jaszukuni emlékművet, ahol az említett országok által háborús bűnösként számon tartott japán katonai vezetők előtt tiszteleg. Nem kedveli túlzottan a pártjával kritikus médiát. A ‘90-es években azzal okozott botrányt, hogy egy olyan könyvet népszerűsített, amely Hitler politikai stratégiáját dicsőítette. Ahhoz azonban, hogy nyerni tudjon, az kellene, hogy Abe Sinzó meggyőzze egykori frakcióját, a legtöbb tagot számláló Hoszodát.
Ha Takaicsi kerülne a párt élére, valószínűleg ennyivel véget is érne az üvegplafon elleni harca. A nőpolitikáját sok kritika éri, mivel a nőkkel csupán az egészség és a termékenység vonatkozásában foglalkozik, azért, hogy a nők a hagyományos japán nemi szerepek szerint jó anyák és feleségek lehessenek. Nem valószínű, hogy bármilyen munkahelyi egyenlőség vagy kvóta mellett kampányolna. Ellenzi az azonos neműek közti házasságot, valamint azt is, hogy eltöröljék azt a polgárjogi törvényt, ami megtiltja a nőknek, hogy házasság után megtartsák a lánykori nevüket.
Emellett osztja Abe revizionista nézeteit a Japán által a II. világháborúban és utána elkövetett atrocitásokat illetően. Vannak olyan politikai elemzők, akik szerint Abe azért támogatja őt, mert tisztában van vele, hogy a párt szexista imázsa nem túl pozitív, és Takaicsi révén próbálja Konót kiütni a nyeregből.
Noda Szeikó 61 éves, a párt főtitkárhelyettese. Az egyre zsugorodó liberális szárnyhoz tartozik, bár egyik frakciónak sem tagja. Annak ellenére, hogy az egyik legprominensebb női politikus Japánban, elég valószínűtlen, hogy maga mögé tudná állítani a párttöbbséget. A nézeteit illetően szöges ellentéte Takaicsinek, például pacifista. A nők helyzetbe hozásáért, illetve a nemi egyenlőségért kampányol a különböző területeken, sőt kvótarendszert is bevezetne azért, hogy legyen elég női törvényhozó. Ígérete szerint a kabinetje fele nő lenne.
Támogatja az azonos neműek közti házasságot is. Egyik kampánybeszédében azt mondta, hogy fontosnak tartja a fősodorba emelni azoknak a társadalmi csoportoknak a problémáit is, akikkel eddig nemigen foglalkoztak a politikusok - mint a nők, a gyerekek, a fogyatékossággal élők vagy épp az LMBTQ-közösség. Sajnos azonban az általa képviselt irányzatot nagyon kevesen támogatják az LDP-n belül, így csodaszámba menne, ha egyáltalán az első kettő közé kerülne.
Nagy kép: Takaicsi Szanae és Noda Szeiko. EUGENE HOSHIKO/AFP
(Forrás: AP, Washington Post, Reuters, the Conversation, Nikkei Asia)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.