“Franciák generációinak jelentett inspirációt az ambíciója, energiája és lelkesedése, Brigitte-tel mindkettőnket megérintett a halálhíre.”

Nem sok börtönviselt, lebukott csalóról emlékezik meg így a köztársasági elnöke, a 78 éves korában, a családja körében, békésen meghalt Bernard Tapie viszont tényleg olyan nagyszabású szórakoztató figura volt, akire csak büszkék lehettek a franciák.

Az 1943-ban Párizs egyik kemény külvárosában szegény családba született Tapie a saját erejéből lett dúsgazdag.

A karrierjét a hatvanas évek elején énekesként és autóversenyzőként kezdte, de amint lett némi befektethető pénze, kiderült, hogy ritka tehetsége van a vállalatok adás-vételéhez. Specialitása a csődbe ment vagy ahhoz közelálló cégek felvásárlása, gyors feljavítása majd eladása volt. A hetvenes-nyolcvanas években ebből csinált milliárdos vagyont, hogy a vagyonából - mivel úgyis mindig, mindenhol győzni akart - sportklubokat alapítson és vásároljon.

Az 1983-ban alapított országúti kerékpáros klubjával kétszer nyerték meg a Tour de France-t, de a globális ismertséget fociklub-tulajdonosként szerezte meg. 1986-ban lett az Olympique de Marseille elnöke. 89 és 93 között zsinórban ötször nyert bajnokságot, de ez még semmi volt ahhoz képest, hogy 93-ben megnyerték a Bajnokok Ligáját, azóta is egyetlen francia csapatként, bárhány milliárd eurót toljanak a sejkek a PSG-be a kétezertízes években.

A kilencvenes évek elején globálisan is az egyik legismertebb embernek számított, hiszen 1990-ben megvásárolta az Adidast és ezzel párhuzamosan politikai karrierbe is kezdett. Három évvel azután, hogy a híresen jól beszélő, szabadszájú üzletember egy tévévitában összecsapott Jean Marie Le Pen-nel, a mai idegengyűlölő, nacionalista-populista mozgalmak - például a Fidesz - korai előfutárával és még abban az évben képviselővé választották, két baloldali kormányban is városügyi miniszter lehetett, később pedig volt EP-képviselő is. Tapie-t a kezdetektől felpiszkálta a populista szélsőjobb előretörése és nem habozott kiállni ellenük. Tapie egyik vonzereje a gátlástalan szabadszájúsága volt. Az egyik EP-választási kampányban például ezt nyilatkozta:

“Hagyjuk már azt, hogy Le Pen szemétláda, de a szavazóit meg kell értenünk, hiszen valós problémáik vannak. Ha úgy ítéljük meg, hogy Le Pen szemétláda, akkor azok is szemétládák, akik rá szavaznak.”

Tapie 93-ban ért a csúcsra, a BL-győzelemmel. De a reflektorfényre szinte rögtön jött az árnyék: kiderült, hogy egy kiscsapat, a Valeciennes elleni bajnokit megbundázott, hogy pihentetni tudják a legjobbakat a BL miatt. Az ezt követő perben letöltendő börtönbüntetésre ítélték. De perekbe keveredett az Adidas eladása miatt is, amit egyébként profin gatyába rázott. (Ő vezette be a ma ismert háromcsíkos logót is az eredeti lótusz helyett.)

Tapie lendületére jellemző, hogy mit csinált 1995-ben, amikor csődbe ment, ezért nem lehetett részes semmilyen vállalkozásban, a bírósági ítéletek miatt pedig sem nem vehetett részt sem a politikai életben, sem a futballban. Fogta magát és elkezdett színészkedni - nem kamuszerepekben, hanem olyan rendezők filmjeiben, mint a legendás Claude Lelouch -, illetve újraélesztett az énekesi karrierjét. Kiderült, hogy nemcsak a neve miatt szerepelhetett filmekben: 2000-ben lépett fel először színpadi színészként és akkora kritikai és közönségsikert aratott Randle McMurphy filmen Jack Nicholson által játszott szerepében a Száll a kakukk fészkére színi változatában, hogy utána évekig volt színész és játszott - rendőrt - egy tévésorozatban. Közben az Adidas eladás miatt olyan súlyos perbe keveredett, hogy az a mai napig nem zárult le.

A párizsi születésű Tapie akkora legenda lett a fővárost és lakóit meghökkentő elánnal gyűlölő Marseille-ben, hogy a focicsapat ultrái a rákbetegsége alatt többször is óriásfeliratokkal biztatták, pedig már több mint húsz éve semmi köze nem volt az OM-hez.

Amikor ma megtudták a halálhírét, az OM ultrái azonnal a Vélodrome stadionhoz vonultak és egy sebtében készített felirattal szimbolikusan Tapie-ról nevezték el azt.