Az elmúlt napokban egyre több biztató hír érkezett a koronavírus legújabb mutációjáról, az omikron variánsról. Az egybehangzó beszámolók szerint az első tapasztalatok mind azt mutatják, hogy az omikron a korábbi domináns változatnál, a deltánál enyhébb lefolyású megbetegedéseket okozhat, az ezzel fertőzöttek kisebb eséllyel szorulnak hosszas kórházi kezelésre.

Két tényező azonban erősen ködösíti az adatokat:

• egyrészt még nagyon korai szakaszában van az omikron-járvány, így a tanulmányokban kifejezetten alacsony esetszámból kénytelenek következtetéseket levonni - a legátfogóbb elemzésben a brit Imperial College kutatói például összesen 56 kórházi kezelésre szoruló omikronos esetet tanulmányozhattak;
• másrészt az is jelentősen torzítja az adatokat, hogy a korábbi járványhullámokkal szemben az idei téli már egy jelentős részben immunizált népességet ért el - az Imperial College tanulmánya szerint csupán a természetes védettséggel rendelkezők, vagyis a betegségen már átesettek aránya ötven százalék felett lehet.

Ezek a tényezők mind nehezítik annak megbecslését, hogy valójában mennyire veszélyes az omikron. De az Imperial College fentebb hivatkozott tanulmányában - amit Roby Bhattacharyya brit orvos két twitter-threadben (1, 2) közérthetően is elemzett - ügyes trükkök sorával igyekeztek normalizálni az adatokat, így jutottak végül arra a következtetésre, hogy az omikron nagy átlagban kb. 25 százalékkal kevesebb súlyos megbetegedést okoz, mint a delta. Ez egybevág a tárgyban végzett korábbi kutatások eredményeivel, melyeknél az Imperial College most idézett tanulmánya annyiban jobb, hogy sikeresebben különítette el az esetek közül azokat, amiben olyanok kapták el a fertőzést, akik korábban átestek már a betegségen.

Az örömhírt árnyalja, hogy a delta volt eddig a legsúlyosabb vírusvariáns. A delta a tanulmányok szerint a magyarországi brutális harmadik hullámot előidéző alfa variánsnál kétszer súlyosabb volt, vagyis az omikron a deltánál ugyan enyhébb, de minden korábbi változatnál súlyosabb. Az mindenesetre nagyon kedvező jelenség, hogy a valamilyen szinten már immunizáltak - a természetes fertőzésen átesettek és az oltottak - sokkal enyhébb tünetekkel vagy tünetmentesen vészelik át a fertőzést. Aggasztó viszont, hogy milyen nagy arányban fertőződnek meg olyanok, akik valamilyen szinten immunizáltak már. Míg a delta variánsnál az újrafertőződési ráta 8 százalék alatt maradt, az omikron esetén 40 százalékhoz közelít.

Az omikronnál lényegében ez, a fertőzőképessége a legnagyobb veszélyforrás. Hogy milyen gyorsan terjed a variáns, azt jól jellemzi, hogy az Imperial College vizsgálatában a december 1-től 14-ig terjedő periódusban az első nap 25098 deltás fertőzöttre 164 omikronos jutott, december 14-én már az omikronos fertőzöttek voltak többségben: 15804 esetre jutott 13819 deltás. Így az aggályok szerint még ha arányaiban kevesebb is a súlyos eset az omikronos fertőzöttek között, csupán nagy számuk miatt is túlterhelődhet az egészségügyi ellátórendszer:

Az, hogy az omikron ilyen sikeresen kerüli ki az immunrendszert, vagyis ilyen arányban képes megfertőzni oltottakat-fertőzésen átesetteket is, ahhoz is hozzájárul, hogy összességében és általánosan enyhébbnek tűnjön. A védőoltások ugyanis elsődleges funkciójukat betöltik: ha a megfertőződéstől nem is, a súlyos tünetek kialakulásától hatásosan védenek.

Vagyis az első komolyabb kutatások alapján vannak ugyan biztató jelek, javarészt az oltási programok sikerének köszönhetően, azért hátradőlni még nincs okunk. Főleg, mert egyelőre még a járványhullám elején járunk, és nagyon kevés adatból vonhatnak csak le következtetéseket a tudósok.