Kilencvenhét éves korában elhunyt Peter Brook, a XX. század egyik legnagyobb hatású brit színházi rendezője - tudatta vasárnap környezete a francia sajtóval. A modern színművészet kiemelkedő alakja szombaton Párizsban halt meg. Az 1970-es évektől Franciaországban élt, létrehozta letisztult kísérleti színházát a párizsi Bouffes du Nord-ban, ahol haláláig rendezett előadásokat.

1925. március 21-én született Londonban egy litván zsidó családban. Első előadását 17 évesen rendezte, s fiatalon emelkedett a legnagyobb brit rendezők sorába.

Ő mutatta be Londonban Jean Cocteau és Jean-Paul Sartre műveit. 1947-50 közt a Covent Garden opera főrendezője volt, egyik híres rendezése Richard Strauss Salome című operája volt 1949-ben, amelyhez a spanyol szürrealista művész, Salvador Dalí tervezett díszleteket és jelmezeket. 1962-től a Royal Shakespeare Company igazgatójaként számos Shakespeare-drámát újraértelmezve vitt sikerre. Az Artaud-féle kegyetlen színház elvei szerint színpadra állította Jean Genet A paravánok című művét, valamint Peter Weiss nagyhatású darabját, a Marat/Sade-ot. Ez utóbbi szokatlan stílusa sokkolta a világot, ugyanakkor nemzetközi elismerést szerzett Brook számára.

Az üres tér című színházelméleti műve magyarul is megjelent. Ebben azt hirdette, hogy a rendező az előadás legfőbb teremtő ereje. Több új technikát vett át Jerzy Grotowski lengyel, valamint Julian Beck amerikai rendezőtől.

link Forrás

Negyven évig tartó brit sikerszéria után, amelyek során Laurence Olivier-től Orson Wellesig a legnagyobb színészeket rendezte, Peter Brook azt vallotta, hogy „kimerítette a konvencionális színház lehetőségeit”, elköltözött Franciaországba, ahol kísérleti színházcsinálásba fogott. 1970-ben Párizsban Nemzetközi Színházkutató Központot létesített, 1974-ben nyitotta meg színházát a Bouffes du Nord épületében, ahol különböző kultúrákból érkezett színészekkel monumentális, egzotikus hatású előadásokat rendezett. Az autentikus és hiteles színjátszás jegyében Afrikában, Iránban, az Egyesült Államokban is folyatott kísérleti munkákat, amelyekben a színész és a néző kapcsolatának megújítása érdekelte.

A legismertebb mesterműve a Mahábhárata, az indiai eposz kilencórás színpadi változata, amelyet 1985-ben rendezett meg. Későbbi fontosabb rendezései: Athéni Timon, Übü király, Antonius és Kleopátra. Filmet is készített, egyebek közt A legyek ura, a Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása című filmek rendezője.

Jóllehet Peter Brook 2010-ben a Budapesten is bemutatott Varázsfuvola-adaptációjával 36 év után leköszönt a párizsi Bouffes du Nord színház igazgatói posztjáról, rövid, látszólag könnyed és egyszerű előadásait továbbra is ezen a játszóhelyen mutatta be, amelyet egy külvárosi, lepusztult és elhagyatott egykori színházépületből ő tett Franciaország egyik leghíresebb színházává.

A budapesti Trafóban is bemutatott Csatamező című produkció után, amely a Mahábhárata záró epizódjából készült, sokan azt gondolták, hogy a brit mester végleg visszavonul. Az emberi létezés alapkérdései, a háború, a halál, az igazságszolgáltatás témái azonban továbbra is foglalkoztatták, élete végén elsősorban saját maga által átélt történeteket vitt színre hosszú évtizedek óta állandó munkatársa, Marie-Hélene Estienne közreműködésével.

Peter Brook új horizontokat nyitott a kortárs dramaturgiában, elősegítette a különböző kultúrák, Európa, Afrika és Ázsia kultúrája közötti eszmecserét. Felesége Natasha Parry brit színésznő (1930-2015) volt, két gyerekük született, Simon Brook filmrendező és Irina Brook színházi rendező. (MTI)