Szigorítani kell azt az új-zélandi törvényt, ami engedélyezi, hogy az emberek nyilvánosan szarjanak, ha úgy érzik, hogy nem senki nem látja őket, állítja egy vadkempingezéssel foglalkozó egyesület. Az országban régóta a kempingezőket teszik felelőssé a természetbe kerülő emberi ürülék nagy részéért.

Jelenleg szabálysértésnek minősül a nyilvános helyen történő széklet- és vizeletürítés. Ha az illető bizonyítani tudja, hogy okkal feltételezte, hogy nem látja senki, akkor megúszhatja a 200 dolláros bírságot. A Responsible Campers Association (RCA) szerint az embereknek bizonyítaniuk kellene azt is, hogy a legközelebbi vízfolyástól legalább 50 méterre végezték a tevékenységüket, és hogy az ürüléket legalább 15 centiméter mélyre elásták.

„Nem is annyira az aktus, hanem a látható utóhatások okoznak aggodalmat" - mondta Bob Osborne, az RCA szóvivője. Szerintük nem a kempingezés ezen módját kell korlátozni, hanem a nem megfelelően viselkedő egyéneket.

Helyi beszámolók szerint a népszerű kirándulóhelyek a kempingezők miatt vannak tele ürülékkel és vécépapírral. Néhány önkormányzat úgy döntött, hogy teljesen kitiltja a sátrazókat a népszerű helyekről. 2020 végén Stuart Nash idegenforgalmi miniszter azt mondta, hogy az önálló vécével nem rendelkező járművekkel közlekedő kempingezők „lehúzódnak az út szélére és ... a folyókba szarnak."

„Nincs bizonyíték arra, hogy bármely konkrét csoportot kapcsolatba lehet hozni ezzel a nemkívánatos gyakorlattal" - mondta Osborne, aki szerint igazságtalan a vadkempingezőket hibáztatni az ország köztisztasági problémáiért. Az egyesület szerint még több illemhelyet kellene kialakítani az utazóknak.

A kormányzati adatok szerint 2019-ben nagyjából 245 ezer sátrazót regisztráltak, közülük 91 ezer volt új-zélandi lakos. 2021-ben Nash bejelentette, hogy a kormány keményen fellép a vadkempingezés ellen, szigorúbb bírságokkal sújtanák a szabálytalanul viselkedőket és korlátoznák azt is, hogy hol parkolhatnak a kempingezők. A törvényt idén terjesztik a parlament elé. (The Guardian)